1918, nov 11-én – Németország aláírja a compiegne-i erdőben a fegyverszünetet, véget ér az első világháború. November 11-én minden évben megemlékezünk az elesett katonákról, a sokszor névtelen sírokban, elhagyott katonatemetőkben nyugvó hőseinkről! Az idén én Székesfehérváron emlékezek meg az áldozatokról! Szeretettel kérlek, hogy ott ahol éltek ezen az estén csendesedjetek el, és mondjunk el egy imát azokért akik értünk is meghaltak a háború poklában!! Kérjük közbenjárásukat azért, hogy többet soha ne legyen háború!!
Nyugodjanak békességben,
Csaba t.
-2016. nov. 11 (pé) 10.45 Székesfehérvár-Szentlélek katonai temető. (Sárkeresztúri út)
Szilágyi Domokos
(AZ ISMERETLEN KATONA)
Hadd szóljak neked az ismeretlen katonáról.
Szinaján történt.
A szerpentinen, egyik forduló után
egyszer csak ott álltam a sír,
az ismeretlen katona sírja előtt.
Vannak ünnepi sírok:
ez hétköznapi volt.
Mert az ismeretlen katona holta után is szerény.
Meghalt 1918-ban.
Ennyit lehet megtudni róla.
De én láttam az ismeretlen katonát!
Nem tudom, milyen szeme volt,
mert már nem volt szeme.
Nem tudom, szőke volt-e vagy barna, mert már nem volt haja.
39
Nem tudom, milyen volt, amikor búsult, amikor mosolygott, mert arcáról leborotválta a húst egy repeszdarab.
Nem tudom, izmos volt-e a karja,
mert már karja se volt.
De azt tudom, hogy öt éhes gyerek sírt utána és egy koravén fiatalasszony
és egy rokkant szemű öregember
és egy fogatlan öregasszony.
Én láttam az ismeretlen katonát!
És tudom, hogy a szemét
az ismert tábornok ette meg vacsorára,
és combcsontjáról az ágyúgyáros rágta le a húst,
és máját roston sütötték meg a hadügyminiszter úrnak.
És hallottam az ismeretlen katona hangját.
Ezt mondta:
Szívesen halnék meg még egyszer egy háborúban a háború ellen.
Én hallottam az ismeretlen katona hangját! És szégyelltem magam.
