Skóciai Szent Margit könyörögj érettünk!

Skóciai Szent Margit (Nádasd, Magyarország, 1047. június 10. – Edinburgh, Skócia, 1093. november 16.) magyar származású skót királyné, aki III. Malcolm második feleségeként nagy befolyást gyakorolt a kora középkori Skócia egészére, ám legfőképpen hitéleti munkássága jelentős, mivel megismertette a római katolikus liturgián alapuló kereszténységet Skóciával. Gyermekei folytatták munkáját.

Ősei és élete

Az első biztos adat, amellyel Margit atyjáról, Száműzött Eduárdról rendelkezünk, az, hogy Magyarországon élt, és Szent István király lányát (más források szerint húgát), Ágotát[1] vette feleségül. Margit 1047. június 10-én született Reska (vagy Nádasd – ma Mecseknádasd) nevű településen, Magyarországon.

Edmund a feleségével, s gyermekeivel: Margittal, Krisztinával és Edgárral 1057-ben vagy valamivel korábban érkezett Anglia földjére. A hastingsi csatavesztés után a Bölcsek Tanácsa, utolsó kísérletként Anglia függetlenségének megvédésére, a fiatal Edgárt, Edmund és Ágota fiát, Margit testvérét választotta királlyá. Hódító Vilmossal szemben a gyermek Edgárnak nem voltak esélyei, már csak azért sem, mert a legfontosabb állami hivatalok normannok kezében voltak, akik Vilmost ujjongva ünnepelték mint új királyt. Edgár anyjával és nővérével Margittal együtt Skóciába menekült (a fáma szerint hazatérésük közepette Skóciába sodorta őket egy tengeri vihar), ahol akkor III. Malcolm uralkodott.

Margitról attól az időtől kezdve kapunk élesebb képet, hogy III. Malcolm második feleségeként Skócia királynéja lett 1069-ben. Margit mindvégig döntő befolyást gyakorolt férjére, aki az asszony hatására kivetkezett vad szokásaiból; Margit még normandiaiak és németalföldiek földhöz juttatását is kieszközölte annak érdekében, hogy támogatást szerezzen egy esetleges normann-skót háború esetére. Terve nem járt sikerrel, támogatást nem nyert, viszont a háború megkezdődött. Az életrajzíró Durhami Turgot-tól is tudjuk azt, hogy Skócia népe hálás szeretettel tisztelte Margit királynét, aki templomokat és kolostorokat építtetett, és minden nyomorúságos szenvedőn segített. Az irgalmasság tetteinek gyakorlásával emléket állított az emberek szívében.

Gyermekei és halála

Margit minden angol királynő ősanyja lett azáltal, hogy leánya, Matild, Hódító Vilmos legkisebb fiának, I. Henriknek lett a felesége. Legkisebb fia I. Dávid néven követte apját a skót trónon, ám mindvégig az angolok irányítása és ellenőrzése alatt uralkodott.

A királyné nyolc gyermeket hozott világra, hat fiút és két leányt:

Edvárd (1093. november 13-án esett el apjával együtt, az alnwicki csatában)

Edmund (1070 körül - 1097 után)

Etelred, dunkeldi apát

Edgár (1074 körül - 1107. január 11.), Skócia királya 1097-től 1107-ig, ő nőtlen maradt, és gyermeke sem született

Sándor (1078 körül - 1124. április 23.), I. Sándor néven Skócia királya volt 1107-től 1124-ig, ő 1107 körül nőül vette Normandiai Szibillát, de gyermekük nem született, a királynak viszont volt egy törvénytelen fia, Máel Coluim

Edit (1080 körül - 1118. május 1.), aki Matilda néven I. Henrik angol király első felesége lett 1100. november 11-én, s akinek négy gyermeket szült, Eufémiát, Matildát, Vilmost és Erzsébetet

Mária (1082-1116), ő III. Eusztász boulogne-i gróf hitvese lett, akinek egy leányt szült, Matildát, aki 1125-ben a későbbi István angol király felesége lett, akinek öt gyermeket szült, Eusztászt, Balduint, Vilmost, Matildát és Máriát

Dávid (1083 körül - 1153. május 24.), Skócia királya volt I. Dávid néven 1124-től 1153-ig, ő az özvegy, háromgyermekes Matilda huntingdoni grófnőt vette el 1113-ban, akitől négy gyermeke lett, két fiú és két lány (Malkolm, Henrik, Klarícia és Hodierna)

Margit 1093. november 16-án halt meg Edinburghban, három nappal azután, hogy férje, Malcolm és legidősebb fia az angolok elleni csatában elestek. A nép körében azonnal szentként kezdték el tisztelni, ünnepélyes szentté avatása 1261-ben történt IV. Ince által. Margit és Malcolm földi maradványait a reformáció idején Spanyolországba menekítették. Később visszahozták Skóciába és az általa 1072-ben Dunfermline-ban (Edinburgh-tól kb. 20 km-re északra, North Qeensferry mellett) alapított bencés rendi kolostorban nyugszik együtt férjével, fiával és más skót királyokkal és főnemesekkel.

Ünnepét 1673-ban vették föl a római naptárba, június 10-re. 1969-ben november 16-ra helyezték át.