A szeretet útján vezess minket! Egymást megáldani gyűltek össze február 13-án együtt járók, házas- és jegyespárok a Családok Jézusban Közösség kezdeményezte szerelmesek miséjén a budai Országúti ferences templomban.

A hétköznapi estén párokkal telt meg a ferencesek temploma. Együtt járók, házas- és jegyespárok gyűltek össze a Családok Jézusban Közösség meghívására, hogy kapcsolatukért imádkozzanak és egymást megáldják. A 2008-ban indult kezdeményezés célja, hogy Szent Bálint napja alkalmából hálát adjanak Istennek, arra a szentre emlékezve, aki a szerelmesek iránt érzett rokonszenve miatt vált védőszentjükké.

Az országúti ferencesek templomában a szentmisét Bán Zsolt Jónás OFM mutatta be, a homíliát Gorove László diakónus, a Családok Jézusban Közösség vezetője mondta.

A szentmisében elhangzó evangéliumi szakasz egy gyógyítástörténet volt. Egy leprás Jézushoz megy, hogy meggyógyítsa. Hogyan kerül a szerelemesek miséjébe a leprás története? – tette fel a kérdést Gorove László. Amikor Jézus leprást gyógyít, emberi kapcsolatokat is gyógyít. A leprában szenvedő ember a társadalom kitaszítottja volt, nem érintkezhetett senkivel, nem élhetett az emberi közösségben. Ahogy ő sebeket hordozott, úgy mi is sérülünk emberi kapcsolatainkban, és mindannyian kerülhetünk egymástól távol tartó határok mögé – vont párhuzamot az evangéliumi történettel.

„Az ember egyik legmélyebb vágya, hogy igazán közel kerülhessen ahhoz, akit szeret, vágyódik a nyitottságra, a megosztásra, mégis határokat húz.” Eszményképünk Ádám és Éva paradicsomi élete, a „mezítelenség” – a teljes nyitottság – állapota. Ettől az állapottól fosztja meg az emberpárt az elkövetett bűn: elkezdenek rejtőzködni először egymás, majd Isten elől. „Így vagyunk mi is kapcsolatainkban” – folytatta Gorove László a párhuzamot.

Gátak választanak el társunktól és Istentől. A leprás átlépett a határon, mert bízott abban, hogy Jézus meggyógyítja. Gondoljuk át mi is, hol vannak a mi egymástól elválasztó határaink. Mik azok a sérülések, melyek gátolják, hogy közelebb kerüljünk párunkhoz? „Szeretném megölelni a másikat, de valami visszatart. Az ember számára fontos, hogy szeretetét az érintés által kifejezze, és fontos, hogy ezt a szeretetgesztust fogadni is tudja” – fogalmazott a szónok, aki a szentleckére is utalt: a Kolosszeieknek írt levél az egymáshoz közelebb lépés első mozzanatának a megbocsátást tartja. Ez indítja el a gyógyulást, a megbékélést, hogy hálatelt szívvel tudjunk nyugovóra térni. „Adjunk hálát egymásért Istennek, aki egymásnak ajándékozott bennünket” – buzdított Gorove László. A párok a szertartás végén egymás fejére helyezett kézzel megáldották egymást, hálát adva kapcsolatukért.

Kezdetektől fogva ismert Szent Bálint szerelmesek iránti rokonszenve és az értük végzett tettei sora. Bálint püspök titokban eskette meg a szerelmespárokat, a törvény ugyanis tiltotta a férfiaknak a katonai szolgálat előtti házasságkötést. Halálának feltételezett idejét a világ sok országában a szerelmesek napjaként ünneplik. Franciaországban már a 14. században szokás volt megemlékezni a szerelmesek védőszentjéről. A szerelmesek miséjével a Családok Jézusban Közösség arra törekszik, hogy a szent ünnepéhez kapcsolódva a világi szokások mellett meghonosítsa a párokért felajánlott szentmisét.

A Familien mit Christus német alapítású katolikus mozgalomhoz kapcsolódva alakult meg 1999-ben Gorove László állandó diakónus és felesége vezetésével a magyar Családok Jézusban Közösség. A családok lelki támogatását, megújítását célzó mozgalom programokat kínál jegyeseknek, házaspároknak és családoknak. Tartanak házasságra való felkészítést, „szülő- és férfisulit”, illetve lelkigyakorlatokat, hétvégéket házasoknak, családosoknak és jegyeseknek. Működésük húsz éve alatt mintegy ötszáz párral foglalkoztak.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír