Mit gondolok a lélekvándorlásról? Több mint ötven évet éltem, sok mindent megtapasztaltam, és csúfos kitolásnak tartanám, ha az egész életet újra kellene kezdenem. A jó harcot igyekszem megharcolni, a pályát hosszan futom, sok örömöt találok az életemben, de hogy én megint a nulláról, elölről kezdjem, nagy kibabrálásnak érezném a Jóisten részéről. Ha rosszul sikerül az életem „számítógépes játéka”, Ő megnyomná a „reset”, az „újrakezd” gombot, és kezdjem elölről az egészet mint sas vagy kutya, vagy mint méhecske… Ennek nem látom a logikáját, az evangélium egyetlen sora nem utal erre (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)
Az igazi jó testvérek nem a vetélytársak, ők tudják, hogy egymásban bízva, együtt, sokkal többek, erősebbek, mint külön külön!! Ne engedjük el egymás kezét, ne fordítsunk egymásnak hátat, hanem egy családot alkotva, csapatban vállaljuk fel a feladatainkat, oldjuk meg a gondjainkat!! Isten is azok mellett áll, kik megfogják egymás kezét!! 
