Két nappal ezelőtt az M2 Petőfi TV-be hívtak minket Esztivel, a menyasszonyommal, hogy beszéljünk arról, hogy vajon a keresztény családoknak könnyebb-e az élete; hogy különbözik-e a keresztények párválasztása az átlagostól, és tartósabbak-e a keresztény házasságok. Végül a hat perces interjúba nem sok minden fért bele, de a fenti kérdések érdekesek!

22 éves vagyok, és 34 nap múlva lesz az esküvőm. Esztivel (21) 6 és fél éve vagyunk egy pár. Fiatalok vagyunk? Eléggé. Talán sokak számára különösnek is tűnhet, hogy még be se fejeztük az egyetemet, még nincsen jól fizető, teljes állású munkánk, és máris összeházasodunk. Mikor erre olykor-olykor valaki felhívja a figyelmünket, mosolyogva mondjuk, hogy csak a legjobb barátaink körében 4 másik esküvő is lesz a nyáron, és mind annyi idősek, mint mi. Szóval úgy tűnik, nem is vagyunk annyira egyedi csodabogarak.

Miért házasodik meg sok keresztény ilyen fiatalon?

Kezdjük a párkereséssel. Emlékszem, fiatal tinédzserként mindig tetszett valaki. Elég nagy romantikus voltam… De mindig az lebegett a szemem előtt, hogy én nem csak barátnőt keresek, hanem egy olyan lányt, akivel esetleg az egész életemet le szeretném élni.

Általánosan jellemző a (hitüket komolyan gyakorló) keresztény fiatalok körében, hogy már egészen korán is komoly kapcsolatot keresnek. Nem csak az számít, hogy a másik legyen szép, szexi, és vicces, hanem más nagyon fontos szempontok is előkerülnek. Nem érdemes egy párkapcsolatba belekezdeni, ha az ember biztos benne, hogy sose lesz belőle házasság. Ha viszont benne van a pakliban, hogy a dolog házassággal végződik, hirtelen felértékelődnek olyan kérdések is, mint: milyen szülő lesz a másikból? Szeretném-e az egész életemet vele tölteni? Ott lesz-e mellettem akkor is, ha beteg leszek, ha öreg leszek és segítségre lesz szükségem? Jobb emberré tesz-e engem? Közelebb visz-e Istenhez?

Ez a hozzáállás ráadásul jó esetben kiegészül azzal az aprósággal, hogy tisztán készülünk a házasságra. Manapság a fiatalok egyre korábban veszítik el a szüzességüket, gimnázium alatt is már bőven túl lehetnek néhány egy éjszakás kalandon; később, sokan a húszas éveik végéig is csak a minél izgalmasabb, emlékezetesebb kalandokat keresik a másik nem képviselőivel. Aztán ott találják magukat, hogy a lelkük ezer darabra törött, és 10-15 lány/fiú osztozik a részeken. A házasság nincs benne egy átlagos huszonéves rövidtávú céljaiban. „Az csak egy papír…”

És erre mit mondunk mi? Várunk a szexszel a házasságig. Az esküvőig tartó időt pedig azzal töltjük, hogy minél jobban megismerjük a másikat, a személyiségét, a gondolkodásmódját, és megtanuljunk vele kommunikálni. Nagyon sok minden kiderül ez alatt az idő alatt, ami kulcsfontosságú ahhoz, hogy esélyünk legyen egy egész életen át boldog házasságra. És végül csak annak ajándékozzuk oda magunkat, akinek Isten színe előtt megfogadtuk, hogy egy életen át hűségesek leszünk hozzá, egy életen át szeretni fogjuk, és kitartunk mellette jóban-rosszban, egészségben és betegségben.

Számunkra a házasság nem csak egy papír. Sőt! Talán az egyetlen olyan eskü életünk során, amit Isten színe előtt teszünk. És ennek hatalmas súlya van. A házasság a legkomolyabb, legfontosabb és legmeghatározóbb döntés, amit meghozunk az életünk során.

Fel szokták hozni a fiatalon való házasság ellen azt, hogy akkor még nincs meg az az anyagi biztonság, amire egy családnak szüksége van. Előbb legyen egy jól fizető állásom, házam, kocsim, hogy aztán a feleségemnek és a gyerekeimnek mindent meg tudjak adni, amire szükségük van. Sokan ezért a harmincas éveik elején-közepén kezdenek csak el azon gondolkodni, hogy lassan ideje lenne családot alapítani.

Nincs azzal semmi baj, ha valaki csak 30 éves kora után találja meg élete párját. A baj azzal van, ha valaki egy felcserélt értékrend miatt marad le egy csomó áldásról, amit Isten neki szeretne ajándékozni.

Amikor Esztivel összeházasodunk, nem leszünk gazdagok. Nem lesz kocsink, ráadásul nem is fogunk tudni egyetem mellett teljes állásban dolgozni. De utánaszámoltunk, és elfogadható életszínvonalon fogjuk tudni élni az első másfél-két évünket is. Sokkal fontosabb az, hogy valóban együtt szeretnénk leélni az életünket, és készen állunk döntést hozni a másik mellett. Sok-sok különleges és emlékezetes pillanatot éltünk már át együtt, Isten áldása egészen elképesztő módon van jelen az életünkben.

És mi lesz, ha fiatal szülők leszünk, de még nem lesz saját tulajdonú házunk? Ha nem tudjuk majd megvenni az iPhonet a gyermekünknek? Úgy gondoljuk, hogy a gyermeknek egy dologra van igazán szüksége: hogy szeressük. Mindent meg fogunk tenni azért, hogy ezt a szeretetet, elfogadást, támogatást, biztonságot és büszkeséget mindig érezze. Ha ez meglesz, teljesen mindegy, hogy Audival vagy hármas metróval megyünk érte az oviba.

Végül néhány sor arról, hogy miért tartósabbak a keresztény házasságok. Nekünk vajon sose lesznek problémáink? Sose lesznek kríziseink? Nem élünk álomvilágban, egészen biztosak vagyunk benne, hogy lesznek nagyon nehéz időszakok az elkövetkező – Isten adja – 60-70 évben. Az igazi kérdés az lesz, hogy mihez kezdünk majd ezekben a helyzetekben. Akiknek a házasság „csak egy papír”, a probléma legegyszerűbb megoldása eltépni azt a papírt és továbbállni. Nekünk nem lesz ilyen lehetőségünk. Muszáj lesz közösen szembenéznünk a nehézségekkel, és Istent segítségül hívva megoldani őket. Hiszem, hogy Isten megáldja a házasságot, és különös figyelemmel viseli gondját azoknak, akik közösen Rá támaszkodnak.

Így szeretnénk elkezdeni 34 nap múlva mi is a közös életünket.

Herényi Márk Barnabás

www.777blog.hu