Tudunk arról, hogy Ferenchez olyanok is jöttek tanácsért, akik házas emberként, a világban maradva kívántak odaadóbb életet élni. Nem kellett egy mindenestül új életformát kitalálni számukra, hiszen régóta léteztek a különböző bűnbánó mozgalmak csoportjai. Ferencnek azt kellett megadnia, hogy az ő eszményét hogyan követhetik ebben az állapotban. A két levélből kiérződik Ferenc felelőssége világi követői iránt: óvja őket az eretnekek tévedéseitől, buzdítja őket az egyszerű életre, és ugyanazt a misztikus távlatot adja nekik, mint minden követőinek: "Jegyesei, testvérei és anyja lesznek a mi Urunk Jézus Krisztusnak" (50. v.).
A levél egyetlen kéziratát Volterrában találta meg K. Esser, és korábbinak tartja a Balanyi által lefordított hosszabb változatnál. Ezt tekinthetjük tehát a "Harmadik Rend" regulája elődjének. Ehhez a forráshoz tér vissza a Ferences Világi Rend és a Reguláris Harmadik Rend (TOR), amikor előszóként hozzák új regulájukban.
Az Atyának, az Úrnak és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ámen.
Valamennyi keresztény hívőnek, szerzetesnek, papnak és világinak, férfinak és nőnek és a földkerekség valamennyi lakójának Ferenc testvér, szolgájuk és alattvalójuk, tisztelettel teljes hódolatát küldi, s igaz mennyei békét és az Úrban őszinte szeretetet kíván.
Mivel szolgája vagyok mindenkinek, kötelességemnek érzem mindenkinek szolgálatára állni és az én Uramnak illatos igéit hirdetni. Mivel azonban betegségem és testi gyöngeségem miatt nem tudok minden embert személyesen felkeresni, elhatároztam, hogy jelen soraimmal és üzenetemmel hozom emlékezetetekbe a mi Urunk Jézus Krisztusnak, az Atya Igéjének szavait, és a Szentléleknek szavait, melyek lélek és élet.
Az Atyának ezen méltó, szent és dicsőséges Igéjéről angyala, Szent Gábor útján maga a fölséges Atya jelentette ki, hogy az égből a szentséges és dicsőséges Szűz Máriának méhébe fog leszállani. Mária méhében azután emberségünkből és gyarlóságunkból való igaz testet öltött magára. Bár mindenkinél gazdagabb volt, anyjával, a boldogságos Szűzzel együtt mégis a szegénységet akarta vállalni a világban. Mikor kínszenvedése küszöbén tanítványaival a húsvétot ünnepelte, vette a kenyeret, hálát adott, megáldotta, megtörte, mondván: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem". És vette a kelyhet és azt mondta: Ez az én vérem, az újszövetségé, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Azután az Atyához imádkozott: Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár. Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre. Mindazonáltal a maga akaratát alávetette Atyja akaratának és ezt mondotta: Atyám, legyen meg a te akaratod; ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te. Az Atyának pedig az volt az akarata, hogy áldott és dicsőséges Fia, akit nekünk adott, s aki miérettünk született, a kereszt oltárán saját vérével áldozatul és engesztelésül ajánlja fel magát, nem önmagáért, ki által mindenek lettek, hanem a mi bűneinkért, példát hagyván nekünk, hogy az ő nyomdokait kövessük. Azt akarja, hogy mindnyájan üdvözüljünk általa s tiszta szívvel és tiszta testtel vegyük őt magunkhoz. De kevesen vannak, akik venni akarják őt, és üdvözülni akarnak általa, pedig az ő igája édes és terhe könnyű.
Akik nem akarják megízlelni, mily édes az Úr, s jobban szeretik a sötétséget, mint a világosságot, vagyis akik nem akarják teljesíteni Isten parancsolatait, átkozottak. Őróluk mondja a próféta: Átkozottak, kik parancsaidtól eltérnek. Ellenben mily boldogok és áldottak azok, akik szeretik az Istent és úgy cselekszenek, ahogyan az Úr az evangéliumban mondja: Szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint önmagadat.
Szeressük tehát Istent és imádjuk őt tiszta szívvel és tiszta elmével, mert mindenekfölött ezt kívánva tőlünk maga mondotta: Igazi imádói lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát. Mindazoknak ugyanis, akik imádják őt, az igazság lelkében kell imádniuk őt. Mondjunk tehát neki dicséretet és imádkozzunk éjjel-nappal: Miatyánk, aki a mennyekben vagy. Mert szüntelenül kell imádkozni és abba bele nem fáradni.
Kötelesek vagyunk minden bűnünket megvallani a papnak és kezéből venni a mi Urunk Jézus Krisztus testét és vérét. Mert aki nem eszi az ő testét és nem issza az ő vérét, nem mehet be Isten országába. De méltóan egye és igya, mert aki méltatlanul veszi, saját ítéletét eszi és issza, mivel nem különbözteti meg az Úr testét. Teremjük továbbá a bűnbánat méltó gyümölcseit. És szeressük felebarátainkat, mint önmagunkat. Ha pedig valaki nem akarja őket úgy szeretni, mint önmagát, legalább ne okozzon nekik rosszat, hanem tegyen jót.
Akik bírói hatalmat nyertek mások fölött, irgalommal gyakorolják hatalmukat, amint maguk is irgalmasságot óhajtanak nyerni az Úrtól. Mert irgalom nélküli ítélet vár azokra, akik nem cselekedtek irgalmasságot. Legyünk tehát szeretettel és alázatossággal és alamizsnálkodjunk, mert az alamizsna megmossa a lelkeket a bűnök szennyétől. Mert mindent elveszít az ember, amit a világon hagy; a szeretet bérét ellenben és az alamizsnát, amit életében osztott, magával viszi, s jutalmat és méltó viszonzást nyer érte az Úrtól.
Kötelességünk továbbá böjtölni, és tartózkodni a hibáktól és bűnöktől, és az ételben és italban való dőzsöléstől, és katolikusoknak kell lennünk. Ezenkívül gyakran be kell térnünk a templomokba s tisztelnünk és becsülnünk kell a klerikusokat, még ha mindjárt bűnösök is, nem annyira önmagukért, mint inkább hivatalukért és Krisztus szentséges testének és vérének szolgálatáért, melyet az oltáron ők mutatnak be, ők érintenek és ők szolgáltatnak ki másoknak. És legyünk mindannyian szentül meggyőződve arról, hogy senki sem üdvözülhet, csak a mi Urunk Jézus Krisztus szent igéi és vére által. Ezeket pedig a klerikusok ejtik ki, hirdetik, illetve szolgáltatják ki; és egyedül nekik kötelességük kiszolgáltatni, és senki másnak.
Különösen a szerzeteseknek, akik lemondtak a világról, kötelességük többet és nagyobbat művelni és mellettük amazokat el nem hagyni. Gyűlöljük tehát testünket hibái és vétkei miatt, mert az Úr mondja az evangéliumban: minden rossz, minden hiba és vétek a szívből ered. Szeretnünk kell ellenségeinket és jót kell tennünk azokkal, akik gyűlölnek bennünket. Kötelességünk megtartani a mi Urunk Jézus Krisztus parancsait és tanácsait. Meg kell magunkat tagadni és testünket a szolgaság és a szent engedelmesség igájába kell hajtanunk, úgy, ahogyan ki-ki ígérte az Úrnak. Senki sem köteles másnak engedelmeskedni akkor, ha azzal hibát, vagy bűnt követ el.
Az pedig, akinek joga van engedelmességet követelni és akit nagyobbnak tartanak, legyen, mint a kisebb, és a többi testvér szolgája, és legyen irgalmas minden testvérével szemben, s tegye vele azt, amit hasonló körülmények közt maga is kívánna, hogy vele tegyenek. Testvére hibája miatt ne induljon ellene haragra, hanem teljes türelemmel és alázatossággal jóakaratúan intse meg és viselje el őt.
Ne legyünk bölcsek test szerint, se okosak, hanem inkább egyszerűek, alázatosak és tiszták. Testünket alázzuk meg és vessük meg, mert bűneink következtében mindannyian nyomorultak és romlottak, rútak és férgekhez hasonlók vagyunk, ahogy az Úr mondja prófétája által: Én azonban féreg vagyok, nem ember, emberek szégyene, a nép megvetettje. Sohase kívánkozzunk mások fölé kerülni, hanem inkább legyünk szolgái és alárendeltjei minden emberi teremtménynek az Istenért.
És mindezeken a férfiakon és nőkön, amíg így cselekszenek és mindvégig kitartanak, megnyugszik az Úr lelke s lakóhelyet és szállást készít bennük magának. És fiai lesznek a mennyei Atyának, akinek cselekedeteit megteszik, s egyben jegyesei, testvérei és anyja a mi Urunk Jézus Krisztusnak. Jegyesei akkor leszünk, mikor a Szentlélek által Jézus Krisztussal egyesül a hívő lélek; testvérei akkor, mikor Atyjának akaratát teljesítjük, ki a mennyben van, s anyja akkor, mikor szeretet s tiszta és őszinte lelkiismeret által tiszta szívben és lélekben hordozzuk őt és szent cselekvéssel, melynek példaként kell mások előtt világoskodnia, világra szüljük őt.
Ó, mily dicsőséges, szent és felemelő dolog magunkénak vallani az Atyát az égben! Ó, mily szent, vigasztaló és gyönyörűséges a tudat, hogy jegyesünk van! Ó, mily szent, kedves, jóleső, alázatos, békét árasztó, édes és szeretetre indító és mindenekfölött kívánatos gondolat, hogy olyan testvérünk és fiunk van, aki életét adta az ő juhaiért, és aki így imádkozott érettünk Atyjához: Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, kiket nekem adtál. Atyám, kiket a világban nekem adtál, tieid voltak és nekem adtad őket. És az igéket, melyeket nekem adtál, átadtam nekik, és ők valóban elfogadták és megismerték, hogy tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem. Én őértük könyörgök, és nem a világért. Áldd meg és szenteld meg őket. És én őérettük szentelem magamat, hogy ők is eggyé legyenek szentelve, amint mi is vagyunk. 60És akarom, Atyám, hogy ahol én vagyok, ők is velem legyenek, hogy lássák az én dicsőségemet a te országodban.
Az Istennek, aki oly mérhetetlenül sokat állott ki értünk, oly sok jóval halmozott el bennünket és a jövőben is el fog halmozni, minden teremtmény, mely az égben és földön, a tengerben és az örvényekben van, dicséretet, dicsőséget, tiszteletet és áldást ad. Mert ő a mi erőnk és bátorságunk, aki egyedül jó, aki egyedül fölséges, egyedül mindenható és csodálatra méltó, dicsőséges és egyedül szent, dicséretre méltó és áldott a századoknak múlhatatlan századain át. Ámen.
Mindazok, akik nem bűnbánatban élnek és nem veszik magukhoz a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges testét és vérét, hanem bűnt bűnre halmoznak, rossz kívánságok és vágyak után járnak, tett ígéreteiket elhanyagolják, testükkel a világnak, érzéki vágyaiknak s e világ múló gondjainak és aggodalmainak s ezen élet gondjainak élnek, az ördög mesterkedésének áldozatai és egyben fiai és cselekedeteinek utánzói. Vakok ők, mert nem látják az igazi világosságot, a mi Urunk Jézus Krisztust. Az ilyenekben nem lakozik lelki bölcsesség, mert nincs meg bennük az Isten Fia, az Atya igazi bölcsessége. Az ilyenekre áll az Írás szava: minden bölcsességük odalett. Látják, világosan felismerik, tudják és cselekszik a rosszat és szántszándékkal elveszítik lelküket. Ti vakok, kiket ellenségeink, azaz a test, a világ és az ördög rászedtek, lássátok be, hogy a testnek édes a bűn elkövetése, de keserű az Isten szolgálata, mert az Úr evangéliumi szava szerint minden rossz, vétek és bűn az emberi szívből jön és sarjad ki. És sem ezen a világon, sem az eljövendőben semmit sem mondhattok a magatokénak. Mert vélitek ugyan, hogy a világ múló javait még soká élvezhetitek, de csalódtok, mert eljön a nap és az óra, melyre most nem gondoltok, s melynek jövetelét nem tudjátok és nem sejtitek.
A test megbetegszik és a halál közeleg. Megjelennek a rokonok és barátok és mondják: rendezd dolgaidat. És íme felesége, gyermekei, rokonai és barátai színleg nagy sírásba kezdenek. És ő körültekintve látja a sírókat s balga részvéttől indíttatva és magába szállva így szól: Íme, lelkemet, testemet és mindenemet a ti kezetekbe teszem le. Valóban átkozott az az ember, mivelhogy lelkét, testét és mindenét ilyen kezekre bízza és hagyja. Mert lám, az Úr ezt mondja prófétája által: Átkozott az az ember, aki emberben bízik. És gyorsan papot hivatnak. A pap kérdezi:
- Akarsz-e bűnbánatot tartani minden bűnödért?
És ő feleli: - Akarok.
- Akarod-e jóvátenni elkövetett bűneidet és hajlandó vagy-e azoknak, akiket megcsaltál és rászedtél, vagyonodból, tehetségedhez képest, kárpótlást nyújtani?
-Nem akarok - feleli ő.
- Miért nem? - kérdezi a pap.
- Azért, mert már mindenemet rokonaim és barátaim kezébe tettem - feleli ő. És fokozatosan elveszíti beszélő képességét. Így múlik ki a szerencsétlen.
Tudja meg tehát mindenki, hogy bárhol és bármilyen körülmények közt elégtétel nélkül, halálos bűnben hal meg - már aki adhatott volna, de nem adott elégtételt - annak lelkét az ördög ragadja ki testéből; mégpedig olyan szorongattatás és kínok közepett, hogy arról csak annak lehet fogalma, akinek része van benne. Minden vagyon és hatalom és tudomány, amiről gondolta, hogy az övé, elvétetik tőle. Vagyonát rokonaira és barátaira hagyja. Azok pedig elveszik és szétosztják maguk közt s a végén mondják: "Átkozott legyen a lelke; többet is adhatott és szerezhetett volna számunkra, mint amennyit szerzett." Testét pedig megemésztik a férgek. Így tehát testét és lelkét egyaránt elveszti ebben a rövid életben, alászáll a pokolba, hol vég nélkül gyötörtetik.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Én, Ferenc testvér, a ti kisebb szolgátok, arra a szeretetre, mely maga Isten, és azzal a hő kívánsággal, hogy lábatokat csókolhassam, kérve kérlek mindnyájatokat, hogy ezeket az igéket és a mi Urunk Jézus Krisztus egyéb igéit fogadjátok szeretettel és alázatossággal, valósítsátok és tartsátok meg. Mindazokat a férfiakat és nőket, akik jóakarattal fogadják, megértik és egy példányban másoknak is elküldik a levelet, ha mindvégig állhatatosak maradnak benne, áldja meg az Atya, Fiú és Szentlélek. Ámen.
