1226-ban, a Végrendelet előtt írhatta Ferenc ezt a levelet, mely minden nagyobb kéziratban megtalálható. A Perugiai Legenda idéz belőle, és megemlíti, hogy Ferenc be akarta tenni a regulába az itt szereplő gondolatokat, ám ez már nem volt lehetséges, hiszen a pápai megerősítés után nem lehetett változtatni a regulán. A záróimádság az egyik legszebb "könyörgés" Ferenctől.

A legfőbb háromság és a szent Egység: az Atya, Fiú és Szentlélek nevében. Ámen.

Valamennyi tisztelendő és nagyon szeretett testvéremnek, a kisebb testvérek szerzete miniszter generálisának, uramnak és minden utána következő miniszter generálisnak, a rend összes, Krisztusban alázatos miniszterének, őrének és papjának, minden egyszerű és engedelmes testvérnek, az elsőknek és az utolsóknak,

Ferenc testvér, silány és esendő ember, a ti kicsiny szolgátok, üdvöt kíván abban, aki megváltott és megmosott bennünket drága vérében,

s kinek neve hallatára hulljatok térdre és imádjátok őt félelemmel és tisztelettel, mert az ő neve Jézus Krisztus, a Magasságbelinek Fia, aki áldott mindörökké.

Halljátok, az Úrnak fiai és az én testvéreim, hallgassátok meg szavamat. Fordítsátok ide szívetek fülét, és engedelmeskedjetek az Isten Fia szavának. Tartsátok meg teljes szívvel parancsolatait és teljesítsétek tökéletes elmével tanácsait. Hálát adjatok neki, mert jó, és magasztaljátok őt tetteitekkel. Mert azért küldött benneteket az egész világra, hogy szóval és tettel tanúságot tegyetek hangjáról, és tudtára adjátok mindeneknek, hogy kívüle nincsen más mindenható. Maradjatok állhatatosak a fegyelemben és a szent engedelmességben, és amit megígértetek neki jó és szilárd elhatározással, tartsátok is meg.

Mint fiaknak kínálja magát nekünk az Úristen. Lábatokat csókolva és a tőlem telhető legnagyobb szeretettel kérlek mindnyájatokat, testvéreim, hogy amennyire csak tőletek telik, a legteljesebb tisztelettel és hódolattal legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges teste és vére iránt, melyben minden, ami a mennyben és a földön van, megbékélt és kiengesztelődött a mindenható Istennel.

Kérem az Úrban valamennyi pap testvéremet, akik a Magasságbeli papjai, vagy ezután lesznek azok, illetve lenni óhajtanak, hogy mikor miséhez készülnek, maguk tisztán és tiszta szándékkal, tisztelettel, szent és szeplőtelen eltökéléssel mutassák be a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges testének és vérének valódi áldozatát, nem földi dologért, nem félelemből, nem valamilyen emberi szeretetből, mintha az emberek tetszését keresnénk; hanem amennyire a kegyelem segít, minden akarat Istenre irányuljon, s egyedül neki, a magasságbeli fölséges Úrnak kívánjunk tetszeni, mert egyedül ő munkálkodik ott, ahol neki tetszik; hiszen miként ő maga mondja: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre, s aki másként jár el, az Júdás módjára áruló lesz, s az Úr teste és vére ellen vét[25].

Emlékezzetek rá, pap testvéreim, hogy Mózes törvényéről írva van, hogy akik csak külsőleg, testileg is vétettek ellene, azok az Úr ítéletéből irgalom nélkül meghaltak. Mennyivel nagyobb és súlyosabb büntetésre méltó az, aki lábbal tiporja az Isten Fiát és tisztátalannak tartja a szövetség vérét, mely által megszenteltetett, és kigúnyolja a kegyelem Lelkét. Mert mindannyiszor megveti, beszennyezi és lábbal tiporja az ember Isten Bárányát, valahányszor az Apostol szava szerint nem különbözteti meg és nem választja külön Krisztus szent kenyerét egyéb eledelektől, vagy dolgoktól; vagy mikor méltatlanul veszi, vagy ha méltó is volna rá, hiú módon és méltatlanul eszi. Márpedig az Úr ezt mondja prófétája által: Átkozott az ember, ki az Isten szolgálatát hanyagul végzi. Azokat a papokat tehát, akik nem akarják ezt szívükre venni, igazságosan megvetésével sújtja, és azt mondja: Átokká változtatom áldástokat.

Halljátok csak, testvéreim! Ha a boldogságos Szüzet, érdemeinek megfelelően tisztelettel övezzük, mivel őt szentséges méhében hordozta; ha a Keresztelő boldogan beléremegett és nem merte megérinteni Isten szent fejét; ha külön tiszteletben részesítjük a sírt, melyben egy ideig nyugodott; hát akkor milyen szentnek, igaznak és méltónak kell lennie annak, aki már nem a halandót, hanem az örökké élőt és megdicsőültet, kibe az angyalok bepillantani vágynak, érinti kezével, fogadja magához ajkával és szívével, és nyújtja vételre másoknak?

Ismerjétek fel méltóságtokat, pap testvéreim, és szentek legyetek, mert ő szent. És mivel ezen szolgálat címén mindenki más fölött megtisztelt benneteket az Úristen, azonképpen ti is mindenki másnál jobban szeressétek, tiszteljétek és becsüljétek őt. Nagy nyomorúság és szánalomra méltó gyarlóság, hogy bár olyan közel tudjátok őt magatokhoz, mégis más dolgokkal törődtök a világon. Rettegjen minden ember, reszkessen az egész világ és örömtől repessen az ég, midőn az oltáron a pap kezében nyugszik Krisztus, az élő Isten Fia. Ó, csodálatra méltó nagyság és bámulandó méltóság! Ó, fölséges alázatosság! Ó, alázatos fölség, hogy a világegyetem Ura, Isten és az Isten Fia annyira megalázza magát, hogy üdvösségünkért a kenyér szerény színe alá rejtezik. Lássátok meg, testvéreim, Isten alázatosságát és öntsétek ki szíveteket előtte. Alázzátok meg magatokat, hogy felmagasztaltassatok általa. Semmit se tartsatok tehát vissza magatokból, hogy egészen magához fogadjon benneteket az, aki egészen odaadja magát értetek.

Intem és buzdítom tehát testvéreimet az Úrban, hogy ahol tartózkodnak, a szentegyház szokásának megfelelően naponként csak egy misét mondjanak. Ha pedig több pap van azon a helyen, az egyik szeretetből elégedjék meg a másik miséjének meghallgatásával; mivel a jelenlevőket és távollevőket - ha méltók rá - az Úr Jézus Krisztus eltölti kegyelmével. Ő, bár látszatra több helyütt van, mégis osztatlan marad és nem szenved semmi fogyatkozást, hanem egyes-egyedül működik mindenütt, ahol jónak látja, az Úristennel, az Atyával és a vigasztaló Szentlélekkel együtt mindörökkön-örökké. Ámen.

Mivel mindenki, aki Istentől van, Isten igéit hallgatja, nekünk, akik különösképpen az isteni szolgálatra vagyunk rendelve, nem szabad megelégednünk Isten igéjének hallgatásával és teljesítésével, hanem ezenfelül Teremtőnk nagyságának és egyben tőle való függésünknek kinyilvánítására kötelességünk a szent edényeket és az istentiszteleti könyveket, melyek szent igéit tartalmazzák, gondosan őrizni. Ezért tehát intem és Krisztusban biztatom testvéreimet, hogy ha valahol Isten igéit tartalmazó írásokat találnak, a tőlük telhető legnagyobb tisztelettel legyenek irántuk, és ha nincsenek jól eltéve vagy éppen valahol szétszórva tiszteletlenül hevernek, amennyire csak tőlük telik, szedjék össze és tegyék el, mint akik tisztelik az Urat beszédeiben, amelyeket mondott. Mert sok dolog szentté lesz Isten igéje által, és az Oltáriszentség is Krisztus szavainak erejével jön létre.

Gyónom tehát minden bűnömet az Atyaistennek, az Úrnak, a Fiúnak és a Szentléleknek, a boldogságos, mindenkor szűz Máriának, az ég és föld minden szentjeinek és neked, H. testvérnek, szerzetünk miniszterének, mint az én tiszteletreméltó uramnak, és rendünk papjainak és összes áldott testvéremnek. Sokban és súlyosan vétkeztem, különösen, hogy a regulát, melyre ígéretet tettem az Úrnak, nem tartottam meg, és a zsolozsmát részben hanyagságomból, részben betegségemből kifolyólag, részben tudatlanságom és együgyűségem miatt nem úgy mondtam el, ahogyan a regula előírja. Legjobb tehetségem szerint mindenre kérem tehát H. testvért, miniszter generálisomat, az én uramat, hogy mindenkivel hiánytalanul tartassa meg a regulát, és hogy a klerikusok áhítattal végezzék Isten színe előtt a zsolozsmát. Eközben ne arra ügyeljenek, hogy milyen az ének dallama, hanem hogy elméjük összecsengjen azzal. Énekük legyen összhangban elméjükkel, elméjük pedig Istennel. Inkább szívük tisztaságával igyekezzenek engesztelni Istent, semmint hangjuk pajzán csapongásával csiklandani a nép fülét. Mert én a magam részéről ígérem, hogy Isten kegyelmével mindezt szigorúan megtartom és a velem lévő testvérekre is áthagyományozom, hogy a zsolozsma és a regula egyéb rendelkezéseit szintén megtartsák.

Ha pedig valaki a testvérek közül nem akarná ezeket megtartani, azt sem katolikusnak, sem testvéremnek nem ismerem el. Az ilyeneket látni sem kívánom, még kevésbé szóba állni velük, amíg csak bűnbánatot nem tartanak. 45Ezt mondom azokról is, akik a regula fegyelmének megcsúfolásával szanaszét csatangolnak a világban. 46Lám, a mi Urunk Jézus Krisztus azért áldozta fel életét, hogy ne vétsen a szentséges Atyja iránti engedelmesség ellen.

Én, Ferenc testvér, haszontalan ember és méltatlan teremtménye az Úristennek, az Úr Jézus Krisztus nevében meghagyom H. testvérnek, szerzetünk miniszterének és az utána következő miniszter generálisoknak, és az összes mostani és leendő őröknek és a testvérek gvárdiánjainak, hogy ezt az írást maguknál tartsák, a benne foglaltakat gyakorolják és őrizzék gondosan. És kérve kérem őket, hogy amiket megírtam benne, azt gondosan őrizzék és szorgalmasan tartsák meg a mindenható Isten tetszése szerint most és mindenkor, amíg csak a világ áll.

Áldjon meg benneteket az Úr, akik megteszitek ezeket és maradjon veletek az Úr mindörökre. Ámen.

(IMÁDSÁG)

Mindenható, örök, igazságos és könyörülő Isten, add meg nekünk, nyomorúságos embereknek, hogy éretted mindig azt tegyük, amiről tudjuk, hogy megfelel akaratodnak, és mindig azt akarjuk, ami neked tetszik, hogy így bensőleg megtisztítva és bensőleg megvilágosítva és a Szentlélek tüzétől lángra lobbantva nyomába szegődhessünk a te szerelmes Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak, és kizárólag a te kegyelmedből eljuthassunk hozzád, ó, Fölséges, ki a tökéletes Háromságban és az egyszerű Egységben élsz és uralkodol és dicsőségben ragyogsz mindenható Istenünk, minden századokon át.

Ámen.