Jézus hét szava a kereszten, Hét utolsó szó: a haldokló Jézus utolsó szavai, melyeket az evangéliumok őriztek meg. - Az →egyházatyák a hetes számot még nem vették figyelembe, csak az egyes evang-ok összefüggésében emlékeztek meg Jézus utolsó szavairól. A hetes szám, mint a tökéletesség és beteljesedés száma (→hét) a kk-ban lett a lelki élet és elmélkedés tárgya (Szt Bonaventura, Tournai-i Guilbertus, Sziénai Szt Bernardin, Kempis Tamás írásaiban).
I. Jézus kereszten mondott szavaiból mind a 4 evangélium idéz, az →evangéliumharmónia szabályai szerint a következő sorrendben: 1. „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23,34). - 2. „Még ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23,43). - 3. „Asszony, íme, a te Fiad”; „Íme a te anyád!” (Jn 19,26-27) - 4. „Éli, Éli, lamma szabaktani ('Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?') (Mt 27,46; Mk 16,34) - 5. „Szomjazom” (Jn 19,28). - 6. „Beteljesedett” (Jn 19,30). - 7. „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” (Lk 23,46) -
II. Jézus első és utolsó szava kifejezetten az Atyához szól: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” - „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet”. Ezeknek az Atya megszólításával induló mondatoknak összefogó és egységesítő ereje által ~ egyetlen, Atyjához intézett imádságként hangzik. Amikor eljött az óra, melyben Jézus beteljesítette az Atya szeretetének tervét, fiúi imádságának, teljes önátadásának mélységébe is bepillantást engedett. Valójában az 5-6. szó is az Atyához szólt, de az 5. a Zsoltáros szavait kölcsönzi, a 6. a megváltás művének véghezviteléről a kereszt alatt állóknak adott kinyilatkoztatás is. - 1. Jézus első szava („Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”) közbenjáró imádság a bűnösökért, megcsúfolóiért és keresztrefeszítőiért, minden kor minden emberéért. Ez egész tanításának, földi életének foglalata és az Atyától kapott küldetésének lényege: a →megbocsátás és az →ellenségszeretet (→megváltás). - 2-3. Jézus köv. szavai Isten Fiának rendelkezései azokról, akiket az Atya neki adott, hogy egy se vesszen el közülük (→főpapi ima). A →jobb latornak szóló ígéret: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a Paradicsomban”, ugyanolyan istenkáromlásként hathatott, mint azok a szavai, melyekért halálra ítélték Őt (→Jézus pere). Mert „ki bocsáthat meg bűnöket” (Lk 5,21) s ígérhet üdvösséget, ha nem „egyedül az Isten” és aki „Isten Fiává tette magát”? (Jn 19,7) - A 2. szó („még ma velem leszel a paradicsomban”) a Fiú szava, aki „a szenvedésből tanult engedelmességet, s műve befejeztével örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki” (Zsid 5,7-9): utolsókból is elsők lehetnek (vö. Mt 19,30), bármilyen nagy bűnből is tértek meg. - 3. Az evang-ok följegyezték, hogy a kereszt alatt álló katonák gúnyolták és provokálták Jézust, hogy istenségének erejével tegyen csodát, ha tud: „Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről, és hiszünk neked!” (Mt 27,42). Jézus ezekre a szavakra nem reagált, mintha meg sem hallotta volna őket. Figyelt ellenben és válaszolt Anyja és a szeretett tanítvány, János ap. szótlan fájdalmára: „Asszony, íme, a te fiad (...) Íme, a te anyád”. Föltehető, bár az evang-ok ilyen részletekre nem térnek ki, hogy Jézus, aki „tudta, mi vár rá” (Jn 18,4), amikor elbúcsúzott Anyjától, azt is megbeszélte Máriával, hogy sorsát a további években Jánosra szeretné bízni. A kereszt magasságából ugyanennek megismétlése, Jézus harmadik szava: „Íme, a te Anyád”, azt jelentette Jánosnak (s jelenti azóta minden tanítványnak): ő a te anyád, aki hallgatta Isten szavát és hűséges maradt hozzá (vö. Lk 11,28); aki teljesíti Isten akaratát (vö. Mk 3,35). - 4. Jézus negyedik szava: „Szomjazom!” A teljes önkiüresítéshez még hozzátartozott, hogy Ő, aki „élő vizek forrásának” (vö. Jn 4,10; 7,37-38) mondta magát, a kereszten szomjazott. Emberi természetének utolsó megmozdulása is otromba tréfa kiváltója lett: szomjúságát ecettel oltották, „hogy egészen beteljesedjen az Írás” (Jn 19,28), ti. a Zsoltáros jövendölése: „Ételembe epét kevertek, szomjúságomban ecettel itattak” (Zsolt 69,22; vö. 22,16). - 5. Jézus ötödik szava a kereszten: „Éli, Éli, lamma szabaktani” a 22/21. zsolt. kezdő szavai. Jézus vsz. az egész zsoltárt elmondta, mert a kereszt teljes egészében az imádság ideje volt számára. Jézus szavai mutatják, hogy Isten megengedi, hogy az imádkozót hatalmába kerítse a szenvedés, az elbizonytalanodás és a belső sötétség. A szenvedés természetfölötti értékének forrása, hogy maga Jézus is megélte ezt, s követői számára a lelki erő nagy forrása. - Abból, hogy az ott állók Illés nevét vélték hallani (Mt 27,47; Mk 15,35), arra lehet következtetni, hogy Jézus legalábbis a kezdő szavakat héb-ül mondta; ezzel összhangban áll Mt szövege, Mk viszont Isten segítségül hívását is arámul hozza. - 6. Jézus hatodik szava: „Beteljesedett!” nemcsak azt fejezte ki, hogy a Megváltóra és →Isten Szolgájára vonatkozó összes jövendölés beteljesedett, élete a végéhez ért, hanem azt is, hogy beteljesedett a →megváltás műve. Beteljesedett a küldetés, mellyel az Atya küldte Jézust a világba. - 7. Jézus hetedik szava ismét a Zsoltárostól (31,6) idézett sor. Míg azonban a Zsoltáros az Úrhoz, Istenhez intézte szavait, Jézus „Atyám"-nak szólította azt, akinek „kezébe ajánlotta a lelkét”. Úgy szólította Atyjának, amint ezt csak az tehette, akit az Atya „szeretett Fiának” nyilatkoztatott ki a keresztség pillanatában, amikor a Lélek galambja leszállt a Jordán fölé (→Jézus keresztsége; vö. Mk 1,9; Mt 3,13-17; Lk 3,21; Jn 1,32; ApCsel 10,38).
III. A lelki életben ~ a →megtérés és a belső élet 7 fő állomásának is tekinthető: 1. a ker. élet a megbocsátással, és az „ellenünk vétők” iránti szeretet gyakorlásával kezdődik (→Miatyánk); 2. köv. állomásként kitárulnak a természetes kötelékek, az ember anyát és atyát, nővért és fivért kap a ker. közösségben; 3. a kezdetek lendületében, az istengyermekség első élményeiben a lélek naponta megéli a paradicsom örömét és Krisztus közelségét; 4. hamarosan megtapasztalja azonban, hogy a végtelen Istenre irányuló vágyait a véges dolgokból született élmények, bármilyen tiszták és tökéletesek is, nem képesek kielégíteni: a ker. élet állandó szomjúság Isten után; 5. ez az igazság utáni szomjúság olykor igen könnyen átcsap elbizonytalanodásba, magány-, sőt elhagyatottság-érzetbe; 6. a külső és belső harcokban megérett lélek élete „beteljesedett", elérte a célját: naponta meghal a világnak, hogy egyedül Istennek éljen; 7. végül Krisztus utolsó szava minden, élete utolsó stációjához, halálához érkezett ker. lélek imája: „Atyám, kezedbe ajánlom a lelkemet”. Ezért került be e mondat a →completoriumba is. - E 7 állomás nem különül el egymástól mereven, hanem az élet organikus egységében ismétlődésekkel, egymásrahatásokkal valósul meg. - A ~t többen megzenésítették. Legismertebb F. J. →Haydn oratorikus földolgozása, mely eredetileg hangszeres mű volt és a nagyheti prédikációs elmélkedések alkalmával adták elő a tp-ban A Megváltó hét szava, Hét utolsó szó c-mel. Schütz műve kz-ban maradt. Liszt Krisztus oratoriumában nem ömálló tétel.
