Rég, hogy hangoztatom, hogy nem vagyunk olyan rosszak, mind ahogyan azt egyesek beállítják!!
„A progresszív értelmiségiek elsöprő többsége elkötelezett, monogám kapcsolatra vágyik, házasságban él, nem válik el, nem csinál a házasságon kívül gyereket. Képmutatásával igazolja, hogy valójában értéknek tartja azt, amit évtizedek óta támad.”
A képmutatás üzenete néha erőteljesebb, mint az igazságé. Ezt mi, keresztények sajnos nagyon jól tudjuk, hiszen sok száz év képmutatásának fizetjük az árát, és még sokáig fizetni is fogjuk. A jó hír az, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akiken a következetlenségeket behajtják, és amikor a hazugságra vetül a képmutatás árnya, az igazság akár nyerhet is.
Épp valami ilyesmi történik most, ahogy kutatásokból sorra kiderül: a progresszív elit (vagy legalábbis annak nagy része) messze nem aszerint a morális vízió szerint él, amiért a nyilvánosság előtt harcol.
A szexualitással kapcsolatos progresszív morális vízió lényegét abban foglalhatnánk össze, hogy a szex legyen az önkifejezés egyéni döntése, nem pedig társadalmi konvenciók rabja, ahogy az régen – a kereszténység sötét időszakában – volt, amikor a szexet a heteroszexuális házasság normatív keretén belülre korlátozták. Ez a vízió földcsuszamlásszerű változásokat hozott a nyugati társadalmakban, de éppen a progresszív elit köreiben nem akkorát, mint amilyenre gondolnánk.
Néhány meglepő statisztikai adat következik az amerikai progresszív elit konzervativizmusáról (forrás: itt és itt.). A Harvard Crimson jelentése szerint a Harvard Egyetem diákjainak 19(!) százaléka 2017-ben szűzként diplomázott, és 49 százalékának volt kettő vagy annál kevesebb szexuális partnere az egyetemi évek alatt. A patinás Brown Egyetem – Amerika híresen szabadelvű egyeteme – hasonló adatokkal szolgált. A Brown Daily Herald felmérése szerint a rendszeresen szexelő diákok között mindössze 12,6 százalék feküdt össze több emberrel, és közülük is csak 0,8 százalék élt egyszerre több emberrel (poliamória). A rendszeresen szexelő diákok 24,8 százaléka monogám kapcsolatban élt, 7,8 százaléka pedig ha szexelt, mindig ugyanazzal feküdt le.
A rendszeresen szexelők együttesen a diákok mindössze 49,9 százalékát tették ki, vagyis kevesebb, mint a felét.
Azok közül, akik szerettek volna rendszeres szexuális kapcsolatban élni (75%), mindössze 8 százalék mondta azt, hogy több emberrel is lefeküdne (vagy akár poliamoróz kapcsolatba menne).
A nagy többség elkötelezett, monogám kapcsolatra vágyott.
Ugyanezt a tendenciát látjuk a Stanford Daily statisztikáiban is. Ott a diákok 86 százaléka mondta, hogy elkötelezett, monogám kapcsolatban szeretne élni, miközben mindössze 34 százalék volt ténylegesen kapcsolatban valakivel. Különös fricska ez a szexuális forradalomnak.
Ha az amerikai progresszív elit szokásait az egyetemen túl is vizsgáljuk, még meglepőbb konzervativizmussal találkozunk.
A házasság intézményének mélyrepülése egyetlen társadalmi réteget nem érint: a viszonylag jómódú, egyetemet végzett elitet. Köztük szinte egyáltalán nem csökkent a házasságok száma, alig nőtt a válások száma, és nem nőtt a házasságon kívül született gyermekek száma sem. Ez a réteg majdnem ugyanolyan konzervatív, mint az 50-es vagy 70-es években volt.
Hogy értsük az iróniát: arról a rétegről beszélünk, amelyik az elmúlt évtizedekben a leghangosabban küzdött a tradicionális szexuális szokások – és különösen a házasság „elnyomó” intézménye – ellen, és a nyilvánosságban most is vívja ezt a harcot. A képmutatás abban áll, hogy amikor a saját boldogságáról van szó, ez a réteg pontosan tudja, mit akar. Nem azt, amit a szexuális forradalom, hanem azt, amit ez a forradalom tönkretett. A progresszív értelmiségiek elsöprő többsége elkötelezett, monogám kapcsolatra vágyik, házasságban él, nem válik el, nem csinál a házasságon kívül gyereket. Képmutatásával igazolja, hogy valójában értéknek tartja azt, amit évtizedek óta támad.
Rég, hogy hangoztatom, hogy nem vagyunk olyan rosszak, mind ahogyan azt egyesek beállítják!!