Szent Rita kilencedünk végén, szeretettel megosztunk kedves olvasoinkkal  néhány rövid történetet, mit hallgatóink, olvasóink szeretettel elküldtek nekünk!
 
Köszönjük, Isten áldja önöket!

Egyik kedves ismerösöm biztatására irom le történetemet,szeretnék névtelen maradni,férjem emlékét ezzel is tisztelve.

Fiatalon,és nagyon szerelmesen mentem férjhez,szerintem a világ legjobb emberéhez.Vidám,jókedvü,jóképü.mindenkinek szimpatikus ember volt a férjem.

Nagyon boldognak éreztem magam melette,jöttek is a gyerekek szépen sorra,mikor is kiderült hogy az én kedves párom nem a hüség és a jozan életüség példaképe.

Sajnos én voltam ki utoljára tudtam meg mindezt,tudta ezt már az egész falu,anyosomék és szerte hosszában mindenki,közbeszéd tárgya volt,kocsmában,buszon mindenütt.

Nem szeretném azzal untatni önöket hogy évek hosszú sora alatt milyen lelki terheket viseltem,reméltem imádkoztam.

Falunkban nagy tisztelete van Szt.Ritának,egyik lányomat is igy neveztük el,de hiába volt minden,semmi nem változott.

A férjem törödött a családjával,a gyermekeivel,hiányt semmiben nem szenvedtünk,nem volt durva sem,mindennap hazajött,velünk kelt velünk feküdt,látszolag vallásos életet is élt,de a poharazgatásról,és a megszámlálhatatlan alkalmi kapcsolatok kialakitásárol nem tudott leszokni,semmivel nem lehetett hatni rá,bevallom sokmindent megpróbáltam,miközben mindezek ellenére én nagyon szerettem öt.

Fiatalon,hirtelen megbetegedett,agyvérzést kapott,melette voltam éjjel nappal addig mig meg nem halt,és amiért ezt a levelet ugygondoltam megkell irnom az az egy mondat,amit bénultan ,halálos ágyán nekem mondott"ha megint elölröl kezdeném,csak téged vennélek el,nagyon szeretlek,bocsáss meg mindenért!"

Talán sokan nem értik miért kelett a sokszor elviselhetetlent egy egész házaséleten át(29 évig) elviselni.Én magam sem értem,azt sem mondhatom hogy a gyermekekért,vagy a vagyonért,vagy a kényelemért,annyit tudok csak 2o évi özvegység után hogy ezt a férfit én nagyon szerettem,azthiszem ez adott eröt mindenhez,törölte le könnyeimet,és ma is hálával,szeretettel gondolok rá,és azon tünödöm néha hogy nekem volt-e nehezebb mindenek tudatában szeretö feleségnek megmaradni,vagy neki volt-e nehezebb ezzel a tudattal együtt élni?

Köszönöm hogy leirhattam!

 

Kedves szomszédasszonyom ajánlására kapcsolódtam be-egy kicsit megkésve- a lelkigyakorlatba. De nem maradtam le a beszédekről,mivel az interneten már visszahallgattam az elmulasztott elmélkedéseket.

Ezek kapcsán gondoltam úgy,hogy tollat kell ragadnom és megírnom a velem megtörténteket.

Régóta ismerem szent Rita élettörténetét, gyakran fordultam hozzá egy-egy fohásszal.

Ha Budapesten járok Szent Rita templomát mindig útba ejtem.Pár évvel ezelőtt egy ultrahangvizsgálaton vettem részt,ahová lányom kísért el.Az orvos a vizsgálat után közölte.

Daganata van, el kell távolítani az egyik veséjét. Lányommal együtt váratlanul ért minket a hír. Rita kápolnájába mentünk el vigaszért. A műtét előtt CT vizsgálatra rendeltek a pontos diagnózis érdekében. A 10 nap nagyon nehezen telt el. Megtörtént a vizsgálat, az eredményért másnap kellett menni.

S a csoda amit máig is annak tartok-a CT nem mutatott daganatos elváltozást,sem áttéteket.-Azóta is jól vagyok.A jó hírek után szintén elmentünk szent Rita kápolnájába hálát adni pár szál vörös rózsával együtt.Azóta is naponta imádkozom Hozzá.Úgy éreztem meg kell osztanom Önökkel a történetemet,köszönöm a lehetőséget,hogy elmondhattam.További erőt kívánok ahhoz hogy hasonló feltöltő lelkigyakorlatokat szervezzenek.Szeretettel.Marika

 

Csaba testvér megindító  beszéde után gondoltam arra, hogy leírom Önöknek történetem.

Sok tragédia ért, a legnagyobb, hogy elveszítettem gyermekemet. Ami kevésbé érdekelt, hogy ezután hamarosan és véletlen folytán kiderült, hogy felfedeztek nálam egy súlyos betegséget. Feleségem és drága családom kedves barátunk ajándékaként megkapta Szt.Rita életrajzát, imáit. Ők elmentek Szent Rita kápolnájába imádkozni, bár az ország másik részén élünk.Ők is és én is mélységesen hiszünk Szent Ritában, mert meggyógyultam egy orvosok által gyógyíthatatlan vélt betegségből-ennek már 10 éve, azóta is hozzá fohászkodom segítségért, s mindig megköszönöm, hogy meghallgatja kérésemet, s most már tudom hogy elveszített drága gyermekem is azt szeretné, hogy még egy kicsit családom mellett legyek.

Köszönöm a lehetőséget, hogy megoszthattam Önökkel történetemet. Egervári Endre

Kedves Csaba testvér!

Hallgattam ma az első napon a Szent Rita lelkigyakorlatot a magnificat.ro oldal segítségével. Volt benne egy szép vers, de sajnos nem emlékszem a szerzőre, és a pontos címre. Csaba testvér el tudná nekem küldeni a szerzőt és a vers címét?

Szép ez a vers, és a téma amiről a lelkigyakorlat szól. Bárcsak én is tudnám reménytelibben szemlélni a jövőt, de sajnos nem tudom. Talán mert nem vesznek körül engem szerető emberek. Barátok, és valaki aki iránt szerelmet  éreztem( amibe az ő válasza nem egyezett bele), én így még nem éreztem senki iránt. Fáj a reménytelenség vele kapcsolatban, és így annak a reménynek az elvesztése, hogy én valaha is boldog legyek. Azt hiszem szerelem kell a házassághoz, anélkül nem mennék férjhez, és jól ismerem magam, az érzéseim, és a korom, és tudom hogy már ilyet nem érzek mégegyszer. Én nem szeretnék senki mással lenni. Nagyon szerettem volna családot, egy férjet, akivel a házasság kölcsönös szerelmen, szereteten, az Istenbe vetett hiten, bizalmon,szereteten alapul.

A szüleimmel élek és igazából soha nem éreztem, hogy elogadtak volna engem teljesen, a családomban nem tudok beszélni az érzéseimről, bármivel legyen is kapcsolatos, nem mutathatom ki ha valami fáj, bánt engem. Egyedül vagyok vallásos is a családomban senki más nem az, a katolikus templomba én egyedül megyek, mások- a fiatalabbak a szüleikkel, nagyszüleikkel, a korombeliek a kedvesükkel, barátaikkal, férjükkel, gyerekeikkel, én teljesen egyedül. Nagyon egyedül érzem magam.

Azt hiszem értelmetlen az életem szeretet nélkül. Arra is gondoltam, hogy szerzetes legyek, de erre nem érzek hivatást. A hivatás  ugye az, amikor valalki teljes szívével szeretne valamit?

Azt hiszem a pokol a szeretet és remény nélküliség, én most ezt élem át, és nagyon nehéz, az a legnehezebb, hogy nem várható, hogy ez gyorsan elmúlik majd, mert egy rövid időszakot leszámítva az életemből, mindíg is hasonlóan boldogtalannak éreztem magam. Valahogy viszont a legnehezebb reménytelenségben és szeretet hiányban is azt érzem, hogy Isten segít, és szeret, nem lehetek teljesen egyedül sehol és semmilyen helyzetben.

Kérem, hogy Csaba testvér imáját is azért, hogy minden rendbejöjjön.

Szeretettel, anonim

 

Bízom benned Szt.Rita

Tragikus hirtelenséggel veszítettem el egyetlen kisfiamat. Van még két csodálatos lelkű kislányom, de azt hittem ezt a szörnyűséget nem lehet túlélni. Hitem és a csodálatos Rita nagyon sokat segített. Ő két fiát veszítette el. Éjszaka ha megébredek, könnyezve kezembe veszem imáit, s ő mellettem áll azóta is,  a két gyermekemen keresztül küldi a harmadik szeretetét és segítségét. Bármi gondom, bajom van így fohászkodom: Szent Rita segíts!Kisfiam segíts! S Ők mellettem vannak.

 

Megnéztem honlapjukon a szent Rita kilencedről szóló kisfilmet, s nagyon meghatottak Csaba testvér szavai-film végén elhangzó imája. Szent Ritához gyermekkorom óta fohászkodom. Testvéremet fiatalon vesztettem el egy baleset vétlen utasaként. Hiszem, hogy a hit által éltem túl a "túlélhetetetlent". Szent Ritához sokszor fordultam bánatomban.Ő az a szent akinek élete példaértékű mai világunkban is minden korosztály számára. Azért írtam meg történetem, hogy másoknak is hitet adjak, hogy a hit erejével túl lehet élni mindent. Máig is érzem, hogy elvesztett testvérem fentről segít ha válaszút elé érek.

Köszönöm a lehetőséget, hogy megoszthattam történetemet. Veronika Győrből

Szent Rita imádságos könyvét naponta forgatom. De az újat kézbevéve váltottam. Szívet melengetőek az imái és képei.

Köszönet érte a nagyon szép imakönyv megálmodóinak és kivitelezőinek.

Mély tisztelettel. Stahl Karolin

Kedves Csaba testvér!

Nagyon nagy öröm számomra  hogy lelkigyakorlatot tartanak az interneten,igy nagyon sok utazni nem tudó emberhez eljutnak az ön biztató szavai.

Szerettem volna személyesen is résztvenni a lelkigyakorlaton mert nagyon nagy gond,bánat nyomja a lelkem.Férfi létemre nem szégyellem mindezt leirni,elrontottam az életem,a szeretett feleségem és leányaim életét,de talán van visszaút,a reménytelenből ha bizik az ember,ha újra talpra akar állni.

Jólmenö vállalkozó létemre nem tudtam megálljt parancsolni magamnak,se pénzszerzésben,se annak felelötlen elköltésében olyan dolgokra mik alkalmi szórakozást de életreszoló rontást okoznak(alkohol,,nők,szórakozás,barátok)

Szeretem a családom,akik most joggal elfordultak,elmentek töllem.Nem tudom mit tegyek.Minden elveszett.

Segitségért szeretnék imádkozni a reménytelenségek szentjéhez férfiember létemre hogy segitséget kérjek a jó útra téréshez.Édesanyám nagy tisztelöje volt Szent Ritának,mindig segitett ha kérte segitségét.

Most elrontott életemben elöször bűnbocsánatért,segitségért és a családom szeretetéért imádkozom,mert nagyon szeretem öket!

Köszönöm hogy meghallgatott,remélem egyszer személyesen is lesz alkalmunk találkozni, elbeszélgetni,habár gondolom sok az elfoglaltsága ennyi gyermek melett.

Isten áldja meg munkáját !

Tisztelettel Zoltán 

 

 

Kedves lelkigyakorlatos Testvérek!

Nagyon tetszenek az elmélkedések, töltekezek belőlük.

A honlapjukon megtalálható Rita-filmekből más megközelítésből ismerhettem meg Rita életét.Csak gratulálni tudok a szerkesztőnek, aki az adott napokhoz hozzáillő verset és zenét hozzáilleszti.

Azt is nagyon jónak találom, hogy honlapjukon a napi történések bármikor visszahallgathatóak.Diáktársaimnak is elküldöm a weblapcimet,hogy hallgassák meg a ma esti beszédét a Csaba testvérnek.Remélem megpróbálnak tudatosan figyelni a számukra küldött "ajándékra",észrevenni ÖT,és nem elveszni mint a legtöbb mai fiatal a lehetőségek adta pillanatnyi örömökbe,amik elhomályositják csak az ember látását. Ezt szerettem volna mindenképp megosztani Önökkel. Nóra

 

Szent Rita húsvéti csodája

Feltámadott!

    Az Úr feltámadott, és feltámadása hozott nekünk is egy nagy csodát:  fiunk azzal állított haza locsolni, hogy 2 hete ismét jár iskolába, pedig ez törvény szerint lehetetlen lett volna, mert már 2 hónapja elvileg kirúgták a hiányzások miatt! A testvérei is tudtak már 2 hete arról, hogy iskolába jár Zsolt, csak megkérte őket, hogy hallgassanak, legyen meglepetés.
    Hát, tényleg az volt! Én pedig már legalább 3 hete arra akartam kérni Enikőt, hogy a szent Rita nagykilencedben amit a Zsolt iskolába járásáért mondunk, módosítsuk a Zsolttal kapcsolatos kérésünket általános oltalmat kérve, mert az iskolába járás lehetősége elúszott!!! Soha életemben nem voltam megrendülve a kérésem teljesíthetőségét illetően, most viszont már nem volt jogi lehetőség, hogy teljesüljön a kérésünk! És mégis! A Feltámadott Úr irgalmának semmi sem lehetetlen, főleg, ha Szent Rita, a lehetetlennek tűnő helyzetek közbenjárója is kéri velünk!  Hála, Uram neked, hála Szent Ritának! Elveszett fiunk megkerül, aki meghalt az Ügynek, feltámadott!
    Ez tömör tanúságtétel azok számára, akik ismerik családi kapcsolódásunkat Szent Ritához, illetve a Zsolt fiúnk több éves problémáit. Ha gondoljátok szívesen kifejtem részleteiben is.

    Legyetek áldottak!

    Szeretettel, A.

 

 

Szent Rita, amiota megismerkedtem Vele,,a Vedoszentem lett,hisz az O kozbenjarasara,megkaphattam a kegyelmet,hogy egy "nagy godorbol", kitudtam maszni. Azota is hirdetem josagat!!

Kedves Szt.Rita!

Úgy gondolom hálából neked kell címezzem a levelet,

Nagyon hálás vagyok hogy megismerkedtünk,a legszebb barátság mit eddigi életemben kötöttem.A legmegbízhatóbb,csalodásmentes barátság ez,remélem Te is így érzed.

Te  mindig meghallgattál,mindig segítettél hogyha kértelek,ha nem is minden úgy sikerült ahogy kértem,de a végén a te döntésed, más útmutatásod vált a javamra.

Sokszor rángattam kezedet,hogy itt vagyok,most nyúlj utánam,mert egyedül minden reménytelen,....és nem volt reménytelen.

Nagyon nagy feladatok,bonyolult nehéz helyzetek adódtak az életben,amit most már jól tudok hogy mindez nem volt más mint egy tájfutás,az élet erdejében ahol itt ott fák tövébe elvan rejtve valami amit nekem megtalálnom kellene,leigazolni,és futni tovább a következő rejtekhelyig.Sokszor nem értettem,nem akartam ezt elfogadni,fáradt voltam,hányszor volt részemről feltéve az a kérdés hogy:Ó Uram,mi jöhet még?

Reménytelen helyzetek sora került utamba..mindegy mi volt az.De egy biztos, semmi sem volt egyből áttekinthető..nemcsak én de mindenki mosolyogva legyintett,"ugyan már,nem gondolod hogy ilyet meglehet csinálni ne keveredj te ebbe bele,éld szépen nyugodtan az életed"-mondták sokan...egy ideig.

Aztán mikor sok mindent megpróbáltam,és sikerült,az újabb hajmeresztő gondolat előtt a bennem bízó ismerősök már csak annyit mondtak:na fogjál hozzá,mert ez bonyolult,kilátástalan és neked való feladat. És megint sikerült..

Beletettem én is Te is mit tudtunk,ki milyen arányba éppen tudott ehhez hozzátenni,és együtt jó végre vittünk mindent.

 

Sokszor tűnt úgy hogy kísértem a sorsot,nem is engem akar az élet próbára tenni hanem én szeretnélek Téged valami nagy,reménytelen helyzet elé tenni.Te tudod jól hogy nem így volt,nem így van.

Úgy érzem a Jóisten hozzám mérte a nehézségi fokot mikor valamit elém állított az életben .Ő adott egy talentumot nekem,aminek jó kamatoztatásáról jó humorérzékkel,leleményességgel gondoskodott is mindig.Ezt én köszönöm.Nem tudtam eddigi életembe unatkozni,most se nagyon sikerül.

Annyival viszont könnyebb már,hogy a környezetem is bizik bennem,nem sajnálkozva hanem reménykedve mosolyognak,hogy na lássuk ebből mi lesz,ezt hogy oldod meg!Vagyis bíznak bennem,én meg Benned...

 

Nagyon jó mindezt tudni,hogy vagy,hogy figyelsz rám,hogy fontos vagyok neked,s nem kineveted a merész gondolataimat hanem utat mutatsz a megoldáshoz.

Mostanában azt ígértem nem rángatom a kezedet hogy foglalkozz velem,sokat,rengeteget kaptam tőled,meghagylak most másoknak,legyen időd rájuk is... Már csak egy kicsi kérésem van,mikor Nálad jártunk elmondtam,magamnak semmit se kérek ,de azt amit másnak kértem azt nagyon kérem...NEKI!

KÖSZÖNÖM HOGY MEGHALLGATTÁL!