Május 22-én Casciai Szent Rita emléknapját ünnepli az Egyház.

1381 körül született Olaszországban, az umbriai kis hegyi faluban, Roccaporenában. Szülei jómódú emberek voltak; taníttatni akarták gyermeküket, ám Rita az evangélium szerinti szegényebb életre vágyott. Leányukat a szülők egy jómódú, de heves természetű fiatalemberhez készültek férjhez adni.

Rita sok imával készült a házasságára; következetes szeretetével sikerült hozzájárulnia férje megváltozásához. 18 évig tartó házasságukból két fiúgyermek született. Férje korai és targikus halála
után Rita igyekezett megbocsátani férje gyilkosának és fiait is rávenni a megbocsátásra.

Fiai elvesztése után szerzetbe vonult, a cassiai Mária Magdolna ágosrendi apácákhoz, ám háromszor is visszautasították özvegysége miatt. Végül csodálatos módon, Keresztelõ Szent János, Szent Ágoston és Toletinói Szent Miklós közbenjárására léphetett be a kolostorba.

Különös tisztelettel elmélkedett Krisztus szenvedéseiről, s arra vágyott, hogy osztozhasson a megfeszített Krisztus kínjaiban. Egy napon, a feszület előtt térdelvén, érezte, hogy a töviskorona egy tövise a homlokába fúródik. A mély sebbõl kiáradó szag miatt Ritát elkülönítették a nővérektől; s csak egy római zarándoklat alkalmával mehetett az emberek közé, amikor Isten, Rita könyörgésére, eltüntette a zarándoklat idejére a sebet, ám fájdalmai megmaradtak.

Mintaképe volt a szeretetnek, a fegyelemnek és az engedelmességnek. A betegsége okozta szenvedéseket mérhetetlen türelemmel viselte. 1457. május 22-én halt meg. Testét soha nem temették el, mert nem érte romlás. Sértetlenül került ki abból a tűzvészből is, amelyben koporsója porrá égett.

Hivatalosan 1900-ban avatták szentté. A casciai kolostor templomában található sírja zarándokhely. Jóságáról és szeretetéről sok legenda született, a „lehetetlen ügyek pártfogójának” tartják.