December 25-én délben a Szentatya a szokásnak megfelelően elmondta karácsonyi üzenetét a Szent Péter-bazilika középső erkélyéről, az úrangyala elimádkozása után pedig „Urbi et Orbi” áldás adott Rómára és az egész világra. Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, boldog karácsonyt!

Betlehemben Szűz Máriától megszületett Jézus. Nem emberi akaratból született, hanem az Atyaisten szeretetajándékaként, aki „úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16).

Ez az esemény ma megújul az időben zarándokló Egyházban: a karácsonyi liturgiában a keresztény nép hite újraéli az eljövő Isten misztériumát, aki magára veszi halandó testünket, aki kicsinnyé és szegénnyé lesz, hogy megmentsen minket. Ez pedig meghatottsággal tölt el minket, mivel oly nagy a mi Atyánk gyöngédsége.

Mária és József után elsőként a betlehemi pásztorok látták meg az Üdvözítő alázatos dicsőségét. Felismerték a jelet, amelyet az angyalok hirdettek meg nekik, és imádták a Gyermeket. Ezek az alázatos, ám virrasztó emberek példát nyújtanak minden kor hívőinek, akik szemközt Jézus misztériumával nem botránkoznak meg szegénységén, hanem Máriához hasonlóan bíznak Isten szavában, és egyszerű szemmel szemlélik az ő dicsőségét. A testté lett Ige misztériumával szemközt a keresztények a világ minden részén János evangélista szavaival megvallják: „Láttuk dicsőségét, az Atya egyszülött Fiának dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be” (Jn 1,14).

Ma, amikor a földön háborús szelek fújnak, és a fejlődésnek immár túlhaladott modellje továbbra is emberi, társadalmi és környezeti pusztulást vált ki, a karácsony a Gyermek jelére irányítja figyelmünket, hogy felismerjük őt a gyermekek tekintetében, különösen azokéban, akiknek – mint magának Jézusnak – „nem jutott hely a szálláson” (Lk 2,7).

Jézust látjuk a Közel-Kelet gyermekeiben, akik továbbra is szenvednek az izraeliek és a palesztinok közötti konfliktus kiéleződésétől. Ezen az ünnepnapon kérjük az Úrtól a békét Jeruzsálemnek és az egész Szentföldnek; imádkozunk, hogy a felek között győzzön a párbeszéd újrakezdésére irányuló akarat, és végre el lehessen érni egy tárgyalásokon alapuló megoldást, amely lehetővé teszi két állam békés együttélését, a kölcsönös megállapodáson alapuló s nemzetközileg elismert határok között. Az Úr támogassa a nemzetközi közösségben mindazok erőfeszítéseit, akiket a jóakarat lelkesít, hogy segítsenek ezen az elgyötört földön megtalálni – a súlyos akadályok ellenére is – a régóta várt egyetértést, igazságosságot és biztonságot.

Jézust látjuk a szír gyermekekben, akiket még mindig az a háború sújt, amely vérbe borította az országot ezekben az években. A szeretett Szíria érhesse el végre minden személy méltóságának tiszteletben tartását, attól a közös elköteleződéstől kísérve, hogy újraalkossák a társadalom szövetét, a nemzeti és vallási hovatartozástól függetlenül. Jézust látjuk az iraki gyermekekben, országukat még mindig egy olyan ellenségeskedés sebzi és osztja meg, amely immár tizenöt esztendeje tart. Jézust látjuk a jemeni gyermekekben, ahol egy javarészt elfelejtett konfliktus zajlik most is, amely súlyos humanitárius következményekkel jár: a lakosság éhségtől és betegségek terjedésétől szenved.

Jézust látjuk az afrikai gyermekekben, különösen azokban, akik Dél-Szudánban, Szomáliában, Burundiban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, a Közép-Afrikai Köztársaságban és Nigériában szenvednek.

Jézust látjuk a világ összes gyermekében, akiknek földjén feszültségek és új konfliktusok veszélye fenyegeti a békét és a biztonságot. Imádkozzunk, hogy a Koreai-félszigeten felül tudjanak kerekedni a szembenálláson, és növekedjék a kölcsönös bizalom az egész világ érdekében. A kisded Jézusra bízzuk Venezuelát, hogy a társadalom szereplői békésen szembe tudjanak nézni egymással, az egész szeretett venezuelai nép javára. Jézust látjuk a gyermekekben, akik családjaikkal együtt az ukrajnai konfliktus erőszakát szenvedik el, valamint az abból fakadó súlyos humanitárius következményeket. Imádkozzunk, hogy az Úr a lehető leghamarabb adja meg a békét ennek a kedves országnak.

Jézust látjuk azokban a gyermekekben, akiknek a szülei munkanélküliek, és nehezen tudnak biztos és derűs jövőt kínálni gyermekeiknek. Őt látjuk azokban is, akiktől elrabolták gyermekkorukat, akiket már kiskoruktól munkára kényszerítenek, vagy pedig lelkiismeretlen kereskedők katonának soroznak be.

Jézust látjuk abban a sok gyermekben, akik arra kényszerülnek, hogy elhagyják országukat, egyedül utazzanak, embertelen körülmények között, s az emberkereskedők könnyű prédájává lesznek. Az ő szemükön keresztül megannyi kényszerből migránssá lett ember drámáját látjuk, akik még életüket is kockára teszik, hogy elcsigázó utazásba kezdjenek, mely olykor tragédiába torkollik. Jézust látom azokban a gyermekekben is, akikkel legutóbbi, mianmari és bangladesi utam során találkoztam. Azt kívánom, hogy a nemzetközi közösség szüntelenül munkálkodjon a térségben élő kisebbségek méltóságának kellő tiszteletben tartásán. Jézus tudja jól, milyen szenvedés, ha nem fogadják be az embert, s ismeri a fáradtságot, amely abból fakad, ha az embernek nincs hová lehajtania a fejét. Szívünk ne legyen zárt, mint amilyenek a betlehemi házak voltak!

Kedves testvéreim, mi is megkaptuk a karácsony jelét: „egy gyermeket, pólyába takarva…” (Lk 2,12). Akárcsak Szűz Mária és Szent József, vagy a betlehemi pásztorok, a kisded Jézusban fogadjuk be Isten értünk emberré lett szeretetét, és kegyelme segítségével köteleződjünk el arra, hogy világunkat emberibbé, a ma és a holnap gyermekeihez méltóbbá tegyük! 

A Szentatya szavai az áldás után:

Szeretném kifejezni jó kívánságaimat nektek, testvéreim, akik a világ minden részéről egybegyűltetek ezen a téren, és mindazoknak, akik a különböző országokban rádión, televízión és már kommunikációs eszközökön keresztül kapcsolódtok hozzánk.

Krisztusnak, a Megváltónak a születése újítsa meg szívünket, ébressze fel bennünk a vágyat, hogy testvériesebb és szolidárisabb jövőt építsünk, hozzon mindenkinek békét és reményt! Boldog karácsonyt!

Fordította: Török Csaba; Tőzsér Endre

Fotó: News.va

Magyar Kurír