22. apostoli látogatása első programjaként Ferenc pápa január 16-án a chilei politikai és társadalmi élet képviselővel, valamint a diplomáciai testület tagjaival találkozott a Santiago de Chile-i La Moneda palotában.
A reggel kilenc órakor kezdődő találkozón mondott beszédében Ferenc pápa örömét fejezte ki, hogy tavaly szeptemberi kolumbiai látogatása után ismét Latin-Amerika földjén lehet, abban az országban, ahol néhány évet töltött fiatal jezsuitaként. A Szentatya idézte a chilei nemzeti himnusz sorait: „Óh, Chile, eged tisztán kéklik, tiszta szellők fújnak át rajtad. Mezeid virágokkal ékesek, a mennyország boldog másai.” „Ez az ének hazátok dicsérete, tele ígérettel és kihívással, de főként a jövő ígéretét hordozza. Földrajzi sokszínűségetek és gazdagságotok lehetővé teszi, hogy azt kulturális sokféleségetek gazdagságaként értsétek” – hangsúlyozta a pápa.
Ferenc pápa Chile demokratikus fejlődéséről is szólt, melynek előrehaladását a legutóbbi politikai választások is bizonyítják. Ez a fejlődés különösen is fontos idén, amikor az ország függetlensége kikiáltásának 200. évfordulóját ünnepli. „Ez arra emlékeztet benneteket, hogy szabadságon és jogon alapuló nép vagytok, mely képes volt történelme viharos időszakain túllépni, ami által meg tudtátok szilárdítani és erősíteni alapítói atyáitok álmait” – fogalmazott az egyházfő.
Beszédében Ferenc pápa Raúl Silva Henríquez bíboros, egykori santiagói érsek 1970-ben mondott emlékezetes homíliájából idézett: „»Mi mindnyájan a legszebb mű, a haza építői vagyunk, azé a földi hazáé, mely jelzi és előkészíti a határtalan hazát. Ez a haza nem ma és nem velünk kezdődik, ugyanakkor nélkülünk nem gyarapodik és nem is hoz gyümölcsöt. Fogadjuk hát tisztelettel és hálával, mint egy évekkel korábban elkezdődött feladatot, mint olyan örökséget, mely büszkeséggel tölt el, de egyszerre el is kötelez bennünket.« Minden nemzedéknek a sajátjává kell tennie a megelőző nemzedékek küzdelmeit és elért eredményeit, amiket még magasabb célok felé kell továbbvinnie. A köz javát, miként a szeretetet, az igazságosságot és a szolidaritást az ember nem egyszer s mindenkorra szerzi meg, hanem azt újból és újból, mindennap meg kell szereznie. Nem lehet megelégedni a múltban elért eredményekkel, és megállva csak élvezni őket, hiszen ekkor félreismerjük az igazságtalan helyzetben szenvedő testvéreinket, akik pedig megszólítanak bennünket.”
„Folytassátok tehát a munkátokat, építsétek atyáitok álmát, a demokráciát – biztatta a pápa a chilei közélet képviselőit –, mert messze túllép a formai szempontokon, mígnem találkozási pont lesz mindenki számára, ahol kivétel nélkül mindenki hivatása az lesz, hogy házat, családot és nemzetet építsen. Ennek a helynek, a háznak, a családnak és a nemzetnek a neve: Chile, mely nagylelkű, befogadó, szereti a történelmét, és meggyőződéssel, reménnyel dolgozik a jövőjén.” Ferenc pápa emlékeztetett Szent Alberto Hurtado szavaira is: „Egy nemzet mindig több, mint a földje, hegyláncai, tengerei, anyanyelve és hagyományai, és ez pedig a betöltendő küldetése.” „A jövője! – tette hozzá a Szentatya. – Ezt a jövőt jórészt a meghallgatás képességével építik a népe és vezetői.”
Utóbb Ferenc pápa ezt a meghallgatási képességet kapcsolta az etnikai, kulturális és történelmi sokszínűséget felmutató chilei nemzethez, amelynek őrizkednie kell a részrehajlástól vagy a felsőbbrendűség érzésétől. Feltétlenül meg kell hallgatni a munkanélkülieket, akik képtelenek önmaguk és családjaik ellátására. Meg kell hallgatni az őslakosságot, akikről sokszor elfeledkeztek, pedig jogaikat és kultúrájukat védelmezni kell. Meg kell hallgatni az ajtónkon kopogtató bevándorlókat, akik jobb életet keresnek, és jobb jövőt akarnak építeni mindenki számára. Aztán meg kell hallgatni a fiatalokat azokkal a vágyaikkal kapcsolatban, hogy nagyobb lehetőségekhez jussanak főként a tanulás terén, hogy majd Chile főszereplői lehessenek, megóvva őket a kábítószer veszélyeitől. De meg kell hallgatni a bölcs és törékeny időseket, és nem szabad magukra hagyni őket. A gyerekeket is meg kell hallgatni, hangsúlyozta a pápa, majd hozzáfűzte: „Nem tehetem meg, hogy ne szóljak az Egyház szolgái által a kiskorúakat ért helyrehozhatatlan károkról.” Ferenc pápa helyi püspöktestvéreihez társulva, velük együtt bocsánatot kért, és kifejtette, hogy minden erővel támogatja az áldozatokat, azzal is törődve, hogy ilyen esetek soha többé meg ne ismétlődjenek.
Beszéde végén Ferenc pápa a teremtett világ, a közös otthon védelmét sürgette: azt a kultúrát kell gyarapítani, mely védelmébe veszi a földet, amely a súlyos károk láttán nem elégszik meg a különleges válaszokkal, hanem ahogy a Laudato si’ kezdetű enciklikájában jelezte: „Egy másfajta szemléletre, gondolkodásra, politikára, oktatási programra, életstílusra és spiritualitásra lenne szükség, mégpedig olyanra, amely ellenállóvá tud tenni a technokratikus paradigma előrenyomulásával szemben. Máskülönben még a legjobb ökológiai kezdeményezések is ugyanabba a globalizálódott logikába bezárulva maradnak meg” (Laudato si’ 111). A Szentatya arra szólított fel, hogy ebben használják fel az őslakos népek tapasztalatát. „Tőlük megtanulhatjuk, hogy az igazi fejlődés nem fordít hátat a földnek.” Végül a Kármelhegyi Boldogasszony, Chile Anyja és Királynője oltalmába ajánlotta az egész országot, arra kérve őt, hogy továbbra is oltalmazza Chile népét.
22. apostoli látogatása első programjaként Ferenc pápa január 16-án a chilei politikai és társadalmi élet képviselővel, valamint a diplomáciai testület tagjaival találkozott a Santiago de Chile-i La Moneda palotában.