Sosem fogom elfelejteni, mikor börtönbe mentem, hogy … találkozzak egy bebörtönzött életvédő aktivistával
Egy hűvös februári napon Kanadában, Toronto-ban, a börtönben kötöttem ki. Velem szemben a golyóálló üvegfal túloldalán Mary Wagner, a híres életvédő aktivista ült.
Szabadúszó újságíró voltam, aki már Edinburgh-ban élt, de nagyon kíváncsi voltam arra, hogy egy kanadai asszony hogyan vált Lengyelországban közismert életvédő szupersztárrá. Olvastam a híreket Mary-ről, és tanulmányoztam a fényképeit. Egy karcsú, sötétszemű nőt láttam, aki a koránál jóval fiatalabbnak látszik. Finom arcvonásaival és hosszú, barna hajával igen megkapó látványt nyújt.
Amikor aznap Toronto-ba látogattam, egy közös barátunk értesített, hogy Mary szívesen találkozna velem. Ám a katolikus újságírók nem túl szívesen látott vendégek: a börtön-hivatalnokok nem engedélyezték semmiféle jegyzet készítését, így kénytelen voltam saját memóriámra hagyatkozni a történet lejegyzésében.
A börtönben
A „Vanier Center for Women” hosszú, alacsony épület, amelyet bizonyos irónia övez. Először is, Georges Vanier kanadai kormányzót, aki Jean Vanier apja, – azé a Vanieré, aki a Bárka közösség alapítója -már jó ideje a szenttéavatásra-terjesztettek között tartják számon. Másodszor, a börtön két parkolóhelyet tart fenn “várandós anyáknak”: mindkettőnek saját táblája van, amelyen derűs gólya látható, pólyában lógó gyerekkel a csőrében.
Jack és én azonosítóinkat mutatva bejelentkeztünk az áttetsző ablakos várakozópultnál. Táskáinkat az ajtó mögötti szekrénybe kellett, hogy tegyük. Néhány perc várakozás után áthaladtunk egy detektoron, ezalatt lábbelijeink egy másik detektoros szállítószalagon haladtak át. Ezután egy krémbevonatú csarnokba irányítottak, ami egy krémbevonatú szobába vezetett, vastag falakkal, melyek elválasztják egymástól a kabinokat.
Egy unatkozó fegyőrlány ült a golyóálló üveg előtt a fogda felőli oldalon, épp a körmeit tanulmányozta.
Jack elindult az utolsó kabin felé, ahol felfedeztem egy széket, egy kékesszürke telefont és az ablak előtt magát Maryt. A haja egyszerű lófarokba volt kötve, és egyszerű, sötétzöld pulóvert viselt. Ellentétben a szomszédjával, boldognak és érdeklődőnek tűnt.
Leültem és felvettem a kagylót. Amikor meghallottam Mary hangját, azonnal átadtam Jacknek, hogy pár pillanatra egyedül maradhasson az édesanyjával. Az életvédő asszony vidáman az üveghez tartotta kezét azon a ponton, ahol a fia keze nyugodott. Forrón üdvözölték egymást, majd Jack visszanyújtotta a kagylót.
Így szóltam hozzá: „Mary, ha ismételgetni fogom az ön szavait, azt azért teszem, hogy minél jobban megjegyezzem őket, rendben?”
Mary bólintott.
„Tudok róla, hogy ön mindenekelőtt a magzatok életének megmentését tűzte ki életcélul. Akkor hát kezdjük itt! Mikor szembesült először az abortusszal?’
„Már nem tudom”- felelte. Nem is emlékezhetett rá, hiszen akkor még mit sem tudott róla. Szülei aktivisták voltak az életvédő mozgalomban, így tanúságtétele már gyermekkorában elkezdődött. Találkozókon, virrasztásokon és Életláncokon vett részt. Tisztában volt vele, hogy anyja nehéz terhességeken ment át és magzatvesztést is szenvedett. Szülei – hét élő gyermekük mellé – még öt másikat fogadtak örökbe.
A Viktória Egyetem hallgatójaként Mary angol és francia irodalomból szerzett diplomát. Ezt követően válságterhességi tanácsadókban dolgozott, és azért imádkozott, hogy olyan helyre kerülhessen, ahol veszélyeztetett csecsemők vannak.
Első letartóztatására váratlanul került sor 1999-ben, miután a helyi székesegyház lépcsőjénél megismerkedett egy kamaszlánnyal. Mary észrevette, hogy a lány állapotos, és ő meg a fiúja abortuszra készülnek. Már csak néhány okmányt kellett jóváhagyatni. Habár Marynek nem sikerült meggyőzni a párt az előjegyzés lemondásáról, tudta, hol és mikor szándékoznak a gyermekgyilkosságot elvégeztetni.
Az abortuszklinika bejáratánál várt rájuk és addig győzködte őket, míg megengedték neki, hogy velük tartson. Amikor egy másik állapotos nőt szólítottak a várószobába, Mary elkezdte a nő nevét ismételgetni, hogy felkeltse a figyelmüket. Amikor az asszony ránézett, Mary ezt kiáltotta: „Önnek nem kell ezt tennie!”
Ez felkeltette az ott dolgozók figyelmét, Maryt távozásra szólították fel. Miután ő ezt elutasította, hívták a rendőrséget.
„Honnan merített mindehhez bátorságot?” kérdeztem. „Hogyan tud vadidegen emberek felé úgy közeledni, mintha személyesen ismerné őket?”
„Teréz anya mondta egyszer: „Én nem a tömeget látom magam előtt, hanem más és más embereket” – felelte Mary. „Ez pedig nagy különbség.”
Az első levelek Lengyelországból
„És mi inspirálja önt mindebben? Talán az irodalmi tanulmányai?”
Mary jót mosolygott ezen. Az ő életvédő elhívatását kalkuttai Teréz anya, valamint Lisieux-i Kis Szent Teréz írásai inspirálták. Legnagyobb hatással szülei és Joan Andrews Bell amerikai életvédő aktivista, valamint mentora, a kanadai Linda Gibbons életvédők voltak. Linda összesen 10 évet és 7 hónapot töltött rácsok mögött életvédő tevékenysége miatt (!!!).
„Miért nyújt fehér rózsákat az állapotos nőknek?” – kérdeztem.
„Fehéret vagy vöröset” – javított ki Mary. Elmagyarázta, hogy 2012-ben beszélt egy John nevű férfival, aki abortusz-túlélő volt. Ez a férfi a születésnapján meglátogatta az egyik abortuszklinikát és rózsákat ajándékozott a klinika személyzetének. Elmesélte nekik az élettörténetét. Maryt megindította ez a találkozás.
„És honnan ered a vonzódás a Lengyelek felé?” kérdeztem.
Mary meglepődöttnek tűnt.
„Hát ez egy jó kérdés. Fogalmam sincs” – felelte.
Az első levelek Lengyelországból 2012-beli bebörtönözése után érkeztek. A tárgyalás folyamán S. Ford Clements bíró, miközben élesen kritizálta Maryt, a következőket mondta: „Ön téved és az Ön Istene is téved!”
Mikor az istentelen kanadai bíró vérlázító esetéről cikkek jelentek meg Lengyelországban, Mary valósággal – akár úgy is mondhatnánk -, elbűvölte a világot. 2014-ben elfogadta a lengyelek meghívását és egy országos „turnéra” indult Lengyelországba.
Mikor eszébe jutottak a kegyhelyek, ahol járt, arca felragyogott. Különösen a Częstochowai Miasszonyunk – kegyhely tett rá mély benyomást. Nevetve mesélte, hogy még néhány szót is megtanult lengyelül, ami nagyon nehéz nyelv. Ha egyszer visszatér ide, akkor szeretné folytatni ezt a körutat.
Szívesen emlékezett vissza a bencés nővérekkel eltöltött időre a kolostorban, ahol mély békét és összeszedettséget élt meg. Ebben a nyugalomban már nem érezte magát üldözöttnek, hanem inkább zarándoknak.
Ez a hely a lelkek aranybányája
„Mire lenne szüksége?” kérdeztem.
– Köszönöm, hogy kérdezte – mondta lelkesen. “Nagy szükségünk volna egy papra, hogy jöjjön és gyóntasson.” Sok nőnek, akivel a börtönben találkozott, már volt abortusza; ők szerettek volna kibékülni Istennel. A börtönbe kirendelt katolikus lelkész egy igencsak elfoglalt atya volt, aki ritkán tudott jönni. A börtönben – felépítése óta -mindössze két szentmisét mutattak be, mindkettőt Mary börtönbüntetése alatt.
Megdöbbentő volt számomra, hogy az ontariói katolikus foglyoknak milyen kevés esélyük van vallásuk gyakorlására és a szentmisén való részvételre. Megígértem, hogy felvetem a témát az érsekségi újságokban, Mary hálásan megköszönte.
„Ez a hely a lelkek aranybányája” – mondta.
“Az az Úr Jézus Krisztus és a Feltámadás keresztény üzenete, hogy a búzaszemnek a földbe kell esnie és elhalnia, hogy sok gyümölcsöt teremjen.”
Mary Wagner köszönetet mondott minden támogatójának, miután 2014 júliusában – majdnem két év börtönbüntetés után – szabadon engedték. Most, 43 évesen visszakerült börtönbe, miután letartóztatták egy északnyugati torontói abortuszközpontban 2017 december 8-án, pénteken, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, miközben megpróbált megmenteni nőket és gyermekeket az abortusz szörnyű tettétől.
Péntek reggel, röviddel 9:00 óra után lépett be Mary és egy másik asszony a torontói 960 Lawrence Avenue W. irodaház épületének ötödik emeletén található női klinikára. Mary kezében vörös rózsákat vitt. Mindegyikhez hozzácsatolva egy kis 10 hetes, meg nem született magzat modellje, egy névjegykártya az Élet nővéreinek elérhetőségével, és egy másik, amelyen ez állt: “Választhatod az életet a babád számára. A szeretet meg fogja találja számotokra a megoldást. “A társa, Immolatia, ugyanezt az üzenetet hordozó plakátot tartott.
A 32. körletből érkező tisztek kb. 10:30-kor érkeztek meg az abortuszklinikáról érkező hívások nyomán, Mary Wagner 11 órakor már le volt tartóztatva.
A vádlottat a próbaidőszak megsértésével és újabb vádakkal vádolják. Megtagadta az óvadékot, mert nem hajlandó elfogadni azt a feltételt, hogy távol tartsa magát az abortusz klinikáktól.
“Az emberek gyakran megkérdezik tőlem, miért nem maradok azon a területen kívül, ahova tilos bemennem, így elkerülném a letartóztatást” – írta Mary Wagner “A pápa és az Egyház tanúja” nevű blogjában. “De a kérdezők elfelejtenek valamit: ha cserbenhagyjuk a megölésre szánt gyerekeket, és nem megyünk el arra a helyre, ahol meggyilkolják őket, nem lesz ott senki, aki kiálljon mellettük és reményt adjon nekik. A jelenlétünk fontos számukra és az anyukáik számára, tehát nem lehetünk engedelmesek egy immorálisan megkérdőjelezhető korlátozáshoz való engedelmességgel “- magyarázta Mary.
“Ha azt mérlegelném, hogy letartóztatnak-e vagy sem, szemem elől veszíteném Krisztust, akin a tekintetem nyugszik a rejtett világban. Ő a szegények királya – azoké a szegényeké, akiket nem látunk és nem hallunk.”
Az Egyesült Államokban a pro-life támogatók elfogadták és átvették Mary módszerét, és kiálltak mellette, hasonló működésbe fogva a Red Rose Rescues Klinikán. Szeptember 15-én négy embert tartóztattak le a Michigan-i abortusz-létesítményben, köztük Monica Migliorino Millert. Majd hat másikat, köztük Fr. Stephen Imbarrato katolikus papot és Fr. Fidelis Moscinski ferences szerzetest is letartóztatták egy Virginia-i abortusz klinikán. December 2-án újabb három embert tartóztattak le. Csak december 2-ám legalább két nő választotta az életet a gyermeke számára az abortusz helyett.
Számos abortuszon átesett nő fejezte ki Mary-hez írt levelében a sajnálatát amiatt, hogy ők nem tudtak a 11. órás támogatásról. “Tudom, hogy ha találkoztam volna olyan személlyel, mint Mary Wagner, amikor minden másképpen történt volna, az életem más lett volna” – írta egy 45 éves nő az Egyesült Királyságból, aki három abortuszon esett át, mielőtt megszületett volna első kislánya.
“Én gyűlöltem magam, gyűlöltem, amit tettem … szeretném megkérni, hogy vegye fontolóra azt a tényt, hogy a döntéshozó nők nem mindig győződnek meg arról, hogy ez a helyes út” – írta.
– Hadd találkozzanak Mary Wagnerrel az útjukon, hogy újra gondolkodhassanak a döntésükön – kérte.
Egy kanadai nő, aki 18 évesen esett át abortuszon, így írt:
“Bárcsak Mary Wagner velem lett volna a váróban! Bárcsak valaki azt mondta volna nekem, hogy a gyermekem megtartása még lehetséges! Bárcsak valaki megnyugtatott volna és biztosította volna azt a támogatást, amire igazán szükségem volt… Az abortusz volt életem legnagyobb traumája, amit máig nem tudok feldolgozni… ”
Mary Wagner, aki eddig négy évet és nyolc hónapot töltött börtönben, börtönben marad a tárgyalásáig. Aki Mary Wagner-nek szeretne írni, levelet küldhet neki ide:
Vanier Center for Women, 655 St. Martin, Milton, ON L9T 5E6
A Metropolita Egyesület többféle céljához adományokat gyűjtünk, hogy újabb keresztény médiafelületeket hozhassunk létre. Tervünk egy papi hivatásról szóló oldal, egy online imaközösségi felület létrehozása, és szeretnénk a nagy keresztény misztikusokat hangoskönyvben elérhetővé tenni. Ebben kérjük anyagi segítségeteket.
Az adományt paypal-on keresztül (ha a linkre kattintasz) és közvetlen utalással is be tudjuk fogadni.
Metropolita Egyesület
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428
Adószám: 18876842-1-41
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005
Köszönjük!!!
Metropolita Egyesület
1024 Budapest
Ezredes utca 13.
