Augusztus 10-én Böjte Csaba ferences szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója mutatott be szentmisét a dél-komáromi Jézus Szíve-templomban Bros Gergely plébános és az Avilai Nagy Szent Teréz Imacsoport meghívására.

Szent Lőrinc vértanú ünnepén Csaba testvér a keresztény ember kereszthordozását, annak értelmét és célját helyezte prédikációja középpontjába. Fontos és aktuális téma ez, hiszen ahogy a ferences szerzetes is fogalmazott: „talán sosem volt még ennyi vértanú, mint ezekben az években, nemcsak a Közel-Keleten, hanem a világon mindenütt”.

A kereszt hordozása azonban nem csupán a vértanúknak, hanem a legtöbb embernek kijut ilyen vagy olyan formában – hangsúlyozta Böjte Csaba. – Mindannyian hordozzuk a magunk problémáit, de Jézus megígérte, hogy az ő keresztjébe kapaszkodva könnyebben haladhatunk előre rögös utunkon.

A szerzetes szerint a nehézségek elviselésének első, legfontosabb pillére – a csüggedés helyett – a probléma megoldásának keresése. Jó pedagógushoz hasonlóan Isten nem ad olyan házi feladatot, amit megfelelő kitartással ne tudnánk teljesíteni. A Szent Család példájából kiindulva: Mária és József sem adta fel a tizenkét éves Jézus keresését. Nem egymást okolva, hanem egymásra támaszkodva, hittel, kitartóan keresték gyermeküket.

Csaba testvér a szenvedések elviselésének második legfontosabb alapját a lelki béke megőrzésében látja. Maximilian Kolbe minorita szerzetes élete szép példája annak, hogy a legnehezebb feladatok is megoldhatók, ha minden bizalmunkat Krisztusba, Krisztus keresztjébe helyezzük. Kolbe atya az auschwitzi koncentrációs táborban egy kétgyermekes édesapa helyett önként vállalta az éhhalált, kéthetes haláltusája során mindvégig kitartóan imádkozott, böjthöz szokott teste és hite mindvégig kitartott, életét végül egy halálos injekcióval oltották ki. Kolbe atyához hasonlóan Erdély püspöke, Márton Áron is példásan viselte az őt ért megaláztatást, a rengeteg szenvedést. A lehallgatását végző tiszt csodálatra méltónak nevezte azt a türelmet, lelki békét, melyet az üldözött pap tanúsított életének legnehezebb pillanataiban is.

Végül pedig a keresztény közösségek fontosságára hívta fel a figyelmet a lelkipásztor. Nem szabad elfelejtenünk, hogy problémáinkkal nem vagyunk egyedül, hiszen az Úr mindig rendel mellénk valakit, aki segít cipelni a nekünk szánt keresztet. A család is ilyen közösség, melyet Szűz Mária, Szent József és a gyermek Jézus példáját követve őriznünk, védenünk kell. Apa, anya és gyermek közössége hatalmas érték, s egyben ajándék is.

Szentbeszéde végén Böjte Csaba könyörgésekben fogalmazta meg jókívánságait az Észak- és Dél-Komáromban élők számára.

A szentmisén jelen volt Kiss Róbert észak-komáromi kanonok, valamint Molnár Attila dél-komáromi és Stubendek László észak-komáromi polgármester. A szentmise végén elhangzó himnuszok alatt az ember úgy érezhette, Észak- és Dél-Komárom között eltűntek a határok. A résztvevők mosolyogva léptek ki a Jézus Szíve-templom kapuján, hiszen Csaba testvér az öröm, a jókedv és az egység áldását kérte Mennyei Atyánktól a felvidéki és az anyaországi jelenlévőkre egyaránt – olvasható Vörösháziné Ádám Zsuzsa tudósításában.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Bojtor Tibor

Magyar Kurír