„Mária és Márta mutatják meg nekünk, hogyan kell a keresztényeknek élniük, »szerelmesnek lenniük« az Úrba. Teendőink közepette mi is találjunk időt a szemlélődésre!” – buzdított a pápa október 9-én reggel a Szent Márta-házban.
A mai szentleckében (Gal 1,13–24) Szent Pálnak a galatákhoz írt leveléből olvasunk, melyben az apostol saját életéről szól, arról, hogy Istentől és nem emberektől kapta küldetését. Előbb könyörtelenül üldözte az Egyházat, aztán megtért, és hirdetni kezdte azt a hitet, amelynek azelőtt romlására tört. Az evangéliumi szakasz pedig (Lk 10,38–42) a szemlélődés és a szolgálat közötti egyensúlyra mutat rá Mária és Márta példáján keresztül. A keresztény élet helyes módjának kulcsszava a „szerelem” az Úr iránt és az, hogy Isten ihlesse mindennapi cselekedeteinket.
Két nővér a maga hozzáállásával, akik arra tanítanak, hogyan éljük keresztényként az életünket – magyarázta a pápa. – Mária hallgatta az Urat, míg Márta nem tudott figyelni, mert lefoglalták a teendők. Márta egy erős nő, aki akár az Urat is képes megszidni, mert nem volt jelen Lázár testvére halálakor. Tudja, hogyan helyezze előtérbe magát, bátor, de nem képes a szemlélődésre, arra, hogy időt veszítsen az Urat nézve. Sok keresztény ugyan elmegy a vasárnapi misére, de aztán mindig sok a dolguk. Nincs idejük a gyerekeikre sem, arra sem, hogy játsszanak velük: és ez rossz. „Sok a dolgom, elfoglalt vagyok…” Végül pedig az „elfoglaltság-vallás” követőivé válnak, mindig tesznek valamit…
De állj meg, tekints az Úrra, vedd a kezedbe az evangéliumot, hallgasd meg az Úr szavát, tárd ki a szíved… De ők csak a kéz nyelvezetét ismerik, mindig. Jót tesznek ugyan, de nem keresztényi, hanem emberi értelemben. Nincs meg bennük a szemlélődés, ahogy Mártában sem volt meg – emlékeztetett a Szentatya.
Majd figyelmeztetett, Mária viselkedése ezzel szemben nem édes semmittevés. Ő az Urat nézte, mert az Úr megérintette a szívét, és onnan, az Úr ihletésére jön a munka, amit később kell majd elvégeznie. Ez Szent Benedek regulája, az ora et labora, amit klauzúrás szerzetesek és szerzetesnők testesítenek meg, akik bizonyára nem egész nap az eget bámulják. Imádkoznak és dolgoznak. És főként, ahogy Szent Pálról a mai szentleckében olvastuk: amikor Isten kiválasztotta őt, akkor nem rögtön prédikálni indult, hanem imádkozott, elmélkedett Jézus Krisztus misztériumán, amit kinyilatkoztattak neki.
Pál mindent ebben az elmélkedő szellemben vitt véghez, az Úrra tekintve. Az Úr pedig a szívéhez szólt, mert Pál szerelmes volt az Úrba. Ez tehát a kulcsa annak, hogy ne hibázzunk: szerelmesnek kell lenni – hangsúlyozta Ferenc pápa. – Hogy megtudjuk, mi melyik oldalon állunk, vagyis hogy túlzásba esünk-e, mert egy túl elvont, akár gnosztikus szemlélődés felé megyünk el, vagy éppenséggel túl elfoglaltak vagyunk, tegyük föl magunknak a kérdést: „Szerelmes vagyok az Úrba? Biztos vagyok benne, hogy Ő kiválasztott engem? Vagy csak éldegélem a kereszténységemet, csinálgatva a dolgomat… igen, ezt teszem, azt teszem, de nézek a szívemmel? Szemlélődöm?”
A pápa ezután a hétköznapi életből vett példával illusztrálta tanítását: ilyen az, amikor a férj hazatér a munkából, ahol a felesége várja. Ha igazán szerelmes belé a nő, akkor nem ülteti le, ő pedig folytatja a házimunkát, hanem időt szakít rá, hogy a férjével legyen. Így tegyünk mi is, szakítsunk időt az Úrra a többiek szolgálatában.
Szemlélődés és szolgálat: ez a mi életünk útja. Gondoljuk végig mindannyian: Mennyi időt töltök naponta Jézus misztériumának szemlélésével? És aztán: Hogyan dolgozom? Annyit dolgozom, hogy az már elidegenít? Vagy úgy végzem a munkám, hogy hű maradok a hitemhez, hogy szolgálom az evangéliumot? Jót fog tenni nekünk, ha ezt végiggondoljuk – buzdított kedd reggeli homíliájában a Szentatya.
„Mária és Márta mutatják meg nekünk, hogyan kell a keresztényeknek élniük, »szerelmesnek lenniük« az Úrba. Teendőink közepette mi is találjunk időt a szemlélődésre!” – buzdított a pápa október 9-én reggel a Szent Márta-házban.