De La Salle Szent János halálának háromszázadik évfordulója alkalmából Ferenc pápa engedélyezte a jubileumi év megtartását, amely idén november 17-én kezdődik, és 2019. december 31-én zárul majd a keresztény nevelők védőszentjének római kegyhelyén.

A Keresztény Iskolatestvérek Katolikus Szerzetesrend francia alapítója, De La Salle Szent János 1651-ben született, és éppen háromszáz esztendeje, 1719-ben halt meg. A népoktatás felkarolóját 1900-ban avatta szentté XIII. Leó pápa. 1950-ben XII. Piusz pápa a keresztény tanítók és nevelők védőszentjének nyilvánította.

De La Salle Szent János 1680-ban Reimsben hozta létre kizárólag laikus testvérekből álló kongregációját azzal a céllal, hogy tagjai az iskolában és az élet más területein magukat egészen az ifjú nemzedék nevelésének szenteljék. A testvéreknek magas színvonalú oktató munkával kellett fölkészíteniük a fiatalokat arra, hogy mindegyikük megállja helyét a maga élethivatásában. Az intézményt a Szentszék 1725-ben hagyta jóvá.

A szent alapító elsősorban a szegény gyermekek nevelését tartotta hivatásának, előszeretettel foglalkozott ő maga is munkások, kézművesek és parasztok gyermekeivel. Szükség esetén külön is foglalkozott egy-egy gyermekkel, hogy felkészítse az iskolai oktatásra. Tanítóképző intézményeket létesített, hogy megfelelő oktató- és nevelőgárdát biztosítson, maga pedig számos írásában fejtette ki a keresztény nevelés örökérvényű alapelveit. Tanonciskolákat és továbbképző tanfolyamokat szervezett, árva, elhagyatott gyermekeket gyűjtött össze, s adott nekik otthont, tudást és világnézetet. Sokirányú nevelő munkáját határtalan istenszeretete segítségével végezte. Az iskolatestvéreknek ezt a jelszót hagyta örökül: „Éljen Jézus szívünkben!”

A laikus szerzeteskongregációnak a 2017. december 31-i adatok szerint 3695 tagja van. 89 062 nevelő, világi munkatárs, 1083 nevelési központjuk – köztük 70 egyetem – működik a világ 79 országában 1 millió 40 ezer diák, gyermek, fiatal és felnőtt ellátására.

Magyarországon 1894-ben Csornán, 1896-ban Budapesten nyitottak iskolát (Istenhegyi út 32.), később még egy fiú polgári iskolát bentlakással (Szent József Fiúnevelő Intézet). A Szolnok megyei Homok községben ugyancsak fiúotthont vezettek, egyben itt volt a rend újoncháza is. Működtek még Ürmény községben, Nyitrabajnán, Adonyban, Szatmárban. 1989-ben még öt magyar iskolatestvér élt Ausztriában, ma már egy sem él közülük, így a Budapesten 1995-ben visszakapott iskolát Ausztriából irányítják.

„Ne kételkedjetek, hogy nagy ajándékot kaptatok Istentől, amikor erre a szent hivatásra meghívott, hogy a gyermekeket tanítsátok, nekik az evangéliumot hirdessétek, és beléjük öntsétek a vallás szellemét. Lássák hát minden ténykedésetekben a gondjaitokra bízott gyermekek, hogy Isten szolgái vagytok... Nemcsak Isten szolgái vagytok, hanem Jézus Krisztusé és az Egyházé is. Szent Pál ugyanis azt mondta: Krisztus szolgájának tekintsük mindazokat, akik az evangéliumot hirdetik, akik a Krisztustól tollba mondott levelet nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írják. Nem kőtáblákra, hanem a szív hústábláira, vagyis a gyermekek szívébe... Legyen tehát odaadó buzgóságotok olyan hatással tanítványaitokra, hogy szinte Isten buzdítását hallják általatok. Mert Krisztus követségében jártok” – vallotta az alapító. (forrás: katolikus.hu)

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír