Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, 

Ha szeretet nincs bennem, 

Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. 

Legyen bár prófétáló tehetségem, 

Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, 

Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, 

Ha szeretet nincs bennem, 

Mit sem érek. 

Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek 

S vessem oda testem, hogy elégessenek, 

Ha szeretet nincs bennem, 

Mit sem használ nekem. 

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, 

A szeretet nem féltékeny, 

Nem kérkedik, nem gőgösködik, 

Nem tapintatlan, nem keresi a magáét, 

Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, 

Nem örül a gonoszságnak, 

De együtt örül az igazsággal. 

Mindent eltűr, mindent elhisz, 

Mindent remél, mindent elvisel. 

A szeretet soha el nem múlik. 

A prófétálás megszűnik, 

A nyelvek elhallgatnak, 

A tudomány elenyészik. 

Tudásunk csak töredékes, 

Töredékes a prófétálásunk is. 

Mikor azonban eljön a beteljesedés, 

Ami töredékes, véget ér. 

Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, 

Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek. 

De mikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait. 

Ma még csak tükörben, homályosan látunk, 

Akkor majd színről-színre. 

Most csak töredékes a tudásom, 

Akkor majd úgy ismerek, 

Ahogy én is ismert vagyok. 

Most megmarad a hit, remény, szeretet, 

Ez a három, 

De köztük a legnagyobb a szeretet.

Pál apostol elsõ levele a korintusiakhoz 13.