A Magyarok Nagyasszonya Ferences rendtartomány a „Ferences Források Magyarul” sorozat 3. köteteként jelentette meg Isten Szegénykéjének írásait – imádságokat, leveleket, életszabályokat.

Assisi Szent Ferenc (1182–1226) minden idők egyik legrokonszenvesebb szentje; nemcsak a keresztények, de más vallások követői is szeretik, tisztelik. Már életében legendák születtek róla, alakja azóta is számos képzőművészt, zeneszerzőt, írót, filmrendezőt ihletett meg.

A Magyarok Nagyasszonya Ferences rendtartomány a Ferences Források Magyarul sorozat harmadik köteteként jelentette meg Isten Szegénykéjének írásait – imádságokat, leveleket, életszabályokat. Ferenc műveinek magyar nyelvű összkiadása a 20. században többször megjelent: 1929-ben Takács Ince, 1981-ben Balanyi György fordításában, ez utóbbi javított változata látott napvilágot az Agapé Kiadónál 1993-ban. A korábbi fordításokat javító és jegyzetekkel ellátó Berhidai Piusz OFM és Hidász Ferenc OFM előszavukban kiemelik: az új megjelenést, a benne lévő változtatásokkal együtt, a 2009-ben megjelent új kritikai kiadás indokolta, valamint a forráskutatás eredményei az elmúlt évtizedekben.

A kötet szerkesztői minden részt bőséges magyarázó jegyzetekkel láttak el. A Dicséretek és imádságok fejezetben a Naphimnusz megszületésével kapcsolatban rámutatnak: ez a „dicsőítő ujjongás” Ferencben nem a sikerek csúcsán, a lelki örömök, a lelkesedés tetőfokán született meg – éppen ellenkezőleg, a mélyponton.

Ferenc az utolsó két strófa kivételével 1225 áprilisában írta a himnuszt. Ekkor már szinte teljesen vak volt, gyötrő szemfájás és egyéb betegségei kínozták. Viskójában egerek hada zargatta, álmatlanságban szenvedett, lelkére „teljes sötétség telepedett”. Elhagyatottságának mélypontján az Úrhoz kiáltott, és Ő meghallgatta, többször is testvérének szólította. „Ferenc egész lényét fellobbantja az öröm, hogy őt az Úr testvérének mondja, hogy ő az Úré, befogadtatott az Ő országába, az üdvösségbe, az ő Urának örömébe.” Mindez „kimondhatatlan”, „mégis egy keveset, amennyit képes volt, elmondott az ő társainak”.

Ferenc a leveleket a klerikusokhoz, a kisebb testvérek őreihez, a népek vezetőihez, a hívőkhöz, rendtársaihoz – Leó és Antal testvérekhez – intézi. Ferenc a levelei terjesztése érdekében „szabályos kampányt” folytatott, így a kisebb testvérek őreit arra kéri: „azokat az írásokat, amelyek a mi Urunk legszentebb testéről és véréről szólnak, adjátok oda a püspököknek és más klerikusoknak, és tartsátok észben, amit ezekre vonatkozóan rátok bíztunk”. A levelekben Ferenc egyértelművé teszi testvérei számára, hogy Jézus Krisztus követőiként szeretniük kell ellenségeiket, azokat, akik bántásokat okoznak nekik. „… nekünk is barátaink mindazok, akik igazságtalanul gyötrelmet és szorongattatást, megszégyenítést és jogtalanságot, fájdalmakat és kínokat, vértanúságot és halált okoznak, nagyon kell szeretnünk őket, mert éppen azzal, amit okoznak nekünk, nyerjük el az örök életet”. Ugyanakkor figyelmeztet: „… senki emberfia nem köteles az engedelmesség nevében másnak engedelmeskedni akkor, ha azzal hibát vagy bűnt követ el”

A Regulák és intelmek című fejezetben Ferenc a másokért való szolgáló szeretet fontosságára inti testvéreit, és arra, hogy óvakodjanak minden gőgtől és hiú dicsekvéstől. Az Úr Lelke azt akarja, hogy a test „sanyargatott és lenézett, hitvány, megalázott és megvetett legyen. Ugyanakkor alázatosságra, türelemre, tiszta egyszerűségre és a lélek igazi békéjére törekszik. És mindig mindenekfölött az Atya és a Fiú és a Szentlélek isteni félelmére, isteni bölcsességére és isteni szerelmére vágyakozik.”

A bevezetőben említett sorozat egyik szerkesztője, Várnai Jakab OFM Szent Ferenc műveinek világa című tanulmányában rámutat, hogy a Poverello (Szegényke) írásaiban rengeteg a bibliai idézet, és ezek alapján „olyan keresztény lelkület tárul elénk, amely csalhatatlan és mély benső érzékkel hallgatja és használja Isten szavát, melyet ő a kicsinyeknek tár fel”. A szövegekben feltáruló személyiség evangéliumi és „zseniális a szó befogadásában és a kifejezésben”. Bár Ferenc műveltsége szegényes, „belső gazdagságában mély visszhangot talál Isten szavára és a történelemre is”. Megérzi, miben térnek el korának eretnekmozgalmai a tiszta evangéliumi üzenettől, ezért emeli ki Isten jóságát, „a teremtés Istentől elfogadott voltát, a megtestesülés és az Eucharisztia valódiságát, az Egyház szükségességét”. Figyelemre méltó az is, hogy Ferenc a műveiben – az elterjedt és makacsul tartott véleménnyel szemben – Jézus Krisztust nem annyira emberségében, mint inkább isteni lényében szemléli. Mint Istent Magasságbelinek nevezi, „a mindenség Ura, Isten és az Isten Fia”, „Uratok, Istenetek, Jézus Krisztus”, a „szeretett Fiú”, „Isten legfölségesebb Fia”, „már nem halandó, hanem az örökkön élő és megdicsőült”. Ferenc számára Isten megismerésének útja a következő: „az Atya megközelíthetetlen, ezért a Fiúhoz kell odalépnünk, aki megmutatja az Atyát, de a Fiút és az Atyát is egyaránt a Lélek tárja fel nekünk”.

Várnai Jakab elemzése szerint Ferenc a Szentírás alapján feltárja előttünk, hogyan élte át Jézus „szent Atyja” előtt állva a passiót és a feltámadást. Nem Krisztus szenvedésére összpontosít, hanem azt mutatja meg, hogyan illik bele a passió Isten „hatalmas tervébe”, hogyan éri el csúcspontját a kereszt győzelmében és a mennybemenetel misztériumában. A passió mellett ünnepli a születést és a majdani dicsőséges eljövetelt is. Ferenc tanít minket, azzal is, amiről nem beszél. Nem ostorozza kora egyházi hierarchiáját, a keresztények langyosságát vagy eltévelyedéseit. Tudatosan hangsúlyozza mindennek az ellentétét: „a papok méltóságát és felelősségét, az Eucharisztia mélységét és jelentőségét, a megtestesülés valóságát, Isten irgalmát és szelídségét”.

Végezetül Várnai Jakab megállapítja: Ferenc mindnyájunkhoz szól. Az általa bemutatott evangéliumi élet szinte egyetemes követelmény minden ember üdvösségéhez, még ha reguláiban egy külön szerzetesi közösségről is van szó. Ferenc „mindenki szolgájaként ma is szolgál”, és „az Úr illatot hozó igéit” nyújtja nekünk, melyek mindig és mindenki számára „lélek és élet”.

Assisi Szent Ferenc írásai

Ferences Források Magyarul sorozat – 3.

Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, 2018

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír