Nemzetközi összefogással, húsz ország részvételével, az ENSZ fenntarthatósági elveivel összhangban valósul meg az emberiség történetének egyik legnagyobb, a bolygó fenntarthatóságának szempontjából kiemelkedő jelentőségű vállalkozása. Afrikában, a Szaharáról délre, a Száhel-övezetben az Atlanti óceán partjától egészen az Indiai óceánig nyúlóan telepítik a Nagy Zöld Falat. A különleges vállalkozástól azt remélik, gátja lehet az elsivatagosodásnak, jelentősen hozzájárulhat a klímaváltozás hatásainak enyhítéséhez, egyúttal a térségben élő sok millió ember számára, élhető körülmények biztosításához.
Az 1950-es években már felmerült a terve, majd 2005-ös felmelegítése után, hosszas egyeztetéseket követően, végül 2007-ben indították útjára a vállalkozást, amikor Burkina Fasóban, 11 érintett ország képviselői jóváhagyták az afrikai Nagy Zöld Fal megvalósításáról szóló koncepciót. A hivatalosan az Afrikai Unió égisze alatt, de egyébként jelentős nemzetközi összefogással megvalósuló projekt célja nem kevesebb, mint hogy 100 millió hektárnyi termőföldet tegyenek újra vitálissá a Föld legnagyobb sivatagától délre, a Száhel-övezetben. Mégpedig úgy, hogy a nyugat-afrikai Szenegál partjaitól egészen a keleti partokig, az Etiópia és Szomália közé ékelődő parányi Dzsibuti nyugati feléig, mintegy 15 kilométeres mélységű erdőfalat építenek őshonos, gazdaságilag hasznos, de a szárazságot jól tűrő fákból.
Ez közel 8000 kilométer hosszú erdősáv telepítését jelenti, ami ha elkészül, méretét tekintve az ember által valaha létrehozott legnagyobb „építmény” lesz, háromszor akkora alapterületen, mint a Nagy Korallzátony.
Milliónyi fán múlhat a fél kontinens jövője
A hatalmas zöld fallal az elsivatagosodásnak akarnak véget vetni. A terjeszkedő Szahara ugyanis egyre délebbre nyúlik, mindinkább veszélyeztetve az ott élők megélhetését.
A cél az lenne, hogy a Nagy Zöld Fal segítsen megóvni a klímaváltozás hatásaitól amúgy is leginkább szenvedő térségét a Földnek, és ezzel elősegítse az elvándorlás megállítását is. A Száhel-övezetben az 1950-es években még nagyjából 30 millióan laktak, ma közel 135 milliónyian, és ez a szám a következő három évtizedben várhatón a két és félszeresére nő.
A Nagy Zöld Fal ezért nem pusztán a valaha volt legnagyobb erőtelepítési program, hanem egyszerre gazdasági, vidék- és társadalomfejlesztési is, mely
milliók napi élelmiszergondjainak megoldásához éppúgy hozzájárulna, mint új munkahelyek teremtéséhez.
A vállalkozás célkitűzései ambiciózusak, és megfelelnek annak a 17 globális célnak, melyet a világ vezetői 2015-ben fogalmaztak meg, 2030-as teljesülési dátummal.
Ezek közé tartozik a klímaváltozás mértékének kezelhető keretek között tartása, illetve a világ számos pontján még mindig jelen lévő mélyszegénység végleges felszámolása. Az afrikai Nagy Zöld Fal az előzetes hatásvizsgálatok szerint, a következő célszámokkal járulna hozzá ennek teljesüléséhez 2030-ra:
A fal 100 millió hektárnyi termőföld rekultivációjához, azaz termelésbe való újbóli bevonásához járulna hozzá.
Az újra művelt termőföldek mintegy 20 millió ember megélhetését biztosítanák.
250 millió tonna káros szén-dioxidot kötne le a gigantikus erdőfal.
350 ezer embernek adna munkát, ám közvetett hatásai miatt, a projektnél 10 millió új, vidéki térségekben létrejövő munkahellyel számolnak.
A projekt az érintett afrikai országok mellett a Világbank és az ENSZ támogatásával valósul meg, illetve költségeihez Franciaország, és néhány más európai állam, például Svédország is hozzájárul évenként biztosított forrásokkal. 2011 óta az Egyesült Államok évi 115 millió dollárral, az EU évi 1,9 millió euróval támogatta a projektet.
S hogy mennyibe kerül a nem mindennapi vállalkozás?
A rendelkezésre álló információk szerint, a bekerülési költség 8 milliárd dollár, azaz nagyjából 2300 milliárd forint.
Ennek ütemezése időben, illetve az országok között is eloszlik.
A legjobban egyébként a fal nyugati végének országa áll a betelepítésekkel, amely már 2008-ban nekiállt a munkának, és mostanra több száz négyzetkilométert telepített be.
A projekt jelenleg kb. 15 százalékos készültségi szintnél van.
Valódi megoldást kínál a Nagy Zöld Fal?
A komoly összefogással megvalósuló projekt kapcsán azonban számos kritikus hangot hallani. Ezek között van olyan, amely a projekt indokoltságát vonja kétségbe, olyan, ami szerint az építők szélmalomharcot folytatnak az éghajlattal és az időjárással, és olyanok is, amik szerint lennének jobb megoldások is a termőföldek újraélesztésére.
Például Dr. Jonathan Davies, a világ legnagyobb, fenntarthatósággal foglalkozó szakmai szervezetének, az International Union for Conservation of Nature, szárazsággal foglalkozó vezető szakértője szerint a Szahara térnyerése korántsem olyan egyértelmű, mint ahogy azt általában gondolják. Szerinte a kérdést csak a nagyobb éghajlati átmenetek időtávjában érdemes vizsgálni, mert adataik azt mutatják, hogy a homoksivatag éppenséggel visszahúzódott az elmúlt 20-30 évben.
Más szakértők szerint jó néhány költséghatékonyabb módszer közül lehetne választani a termőföldek rehabilitálásához. Így például Niger és Burkina Faso gazdálkodói a növények és fák gyökereit újjáélesztik, és félhold alakú gödröket ásnak a víz tárolására.
Az aszályok során elpusztuló fák ismét élővé válhatnak.
Így mára sok millió fát és hatalmas területeket rehabilitáltak, aminek köszönhetően e földeken évente 500 ezer tonna gabona terem, 2,5 millió ember ellátását biztosítva.
A legélesebb kritikákat a projekttel kapcsolatban azok a szakértők fogalmazták meg, akik szerint tetszik vagy nem tetszik, de el kell fogadni:
milliónyi fának sincs esélye a Szaharával és az extrém klimatikus viszonyokkal szemben.
„Ostoba ötlet arra, hogy helyreállítsuk a Száhel-övezet vidékét”, mondta a projektre utalva Dennis Garrity, a World Agroforestry Centre kutatója. Nála keményebben csak Chris Reij fogalmazott, aki egy fenntarthatósági intézet specialistájaként 1978 óta dolgozik földmenedzselési kérdésekkel Afrikában. Néhány évvel ezelőtti mondását a projekttel kapcsolatban sokan idézték:
Ha minden olyan fa, amit a Szaharában az 1980-as években ültettünk, túlélte volna, már olyan lenne a hely, mint Amazónia.
Reij szerint a fák nagyjából 80 százaléka egyszerűen elpusztul a sivatagos környezetben, minden erőfeszítés ellenére is.
Ugyanakkor az elmúlt évekből érkeztek beszámolók kedvező tapasztalatokról is. A projektben élen járó Szenegálban a 2008-ban ültetett fák nagyja biztosan életben maradt az első néhány évig, és az első szakértői jelentések szerint, már kisebb facsoportok is mérhető változásokat jelentettek a mikroklímában. Nemrégiben pedig Nigériából és Etiópiából is kedvező fejleményekről érkeztek hírek a rekultivált területekkel kapcsolatban. Ennek kapcsán az Afrikai Unió bizottsági elnöke nemrég újra kijelentette: a Nagy Zöld Fal a világ csodái között is egyedülálló lesz, és minden építője a történelem részese lehet. Szerinte a Fal lesz az, aminek révén megváltoztatható a Száhel-övezetben élő közösségek jövője.
Csodálatos, az emberiséghez méltó terv!!