Júniusban immár második alkalommal telt meg zarándokokkal a somlyói nyereg. Több, mint százezer zarándok gyűlt össze ma is, pünkösd előtti szombaton a hagyományos csíksomlyói búcsúra a Kis- és Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben, ahol ezelőtt egy héttel Ferenc pápai celebrált szentmisét.
A szentmise elején a kegyhely őrzőinek, az erdélyi ferenceseknek nevében Urbán Erik tartományfőnök köszöntötte a zarándokokat. Bevezetőjében Ferenc pápa múlt heti szavait idézte: „zarándokolni azt jelenti, hogy mint hívő nép hazatérünk.” Jakubinyi György gyulafehérvári érsek is köszöntő szavaiban a múlt heti jeles eseményre utalt. Tolmácsolta a szentatya üzenetét, azt, hogy imádkozik értünk. A főpásztor kiemelte azt is, a szentatya megjegyezte, hogy magyarul milyen egységesen válaszolt a nép a szentmisén. Az idei pünkösdi zarándoklat mottója – Íme az Úr szolgálóleánya – szoros összefüggésben áll azzal, hogy a gyulafehérvári főegyházmegyében a Hivatások éve van – mondta a főpásztor, arra kérve a jelenlévőket: kérjék Máriát hivatásokért, imádkozzanak azért, hogy az Úr küldjön munkásokat aratásába.
Az idei búcsús szentmise szónoka Pál József-Csaba temesvári megyés püspök. Homíliáját az alábbiakban teljes terjedelmében olvashatják:
Sokan közülünk ma egy hete itt voltunk szentatyánkkal, Ferenc pápával. Nagyon mélyen él bennem, a sárban, esőben, hidegben vonuló, kitartó zarándokok hatalmas tömege, akik felkapaszkodnak a hegyre, odanyújtják szívüket Istennek és megnyílnak a Ferenc pápa által hozzájuk szóló isteni üzenet előtt. Aztán jön a jó Isten válasza, elmúlik az eső, sőt még a nap is kisüt, megerősítve minket Isten iránti bizalmunkban. Ferenc pápa pedig háláját fejezi ki, hogy itt lehet ezen a kegyhelyen, ahova azért jövünk, hogy égi Édesanyánkkal találkozzunk és egymásban valódi testvérekre leljünk.
Ma újra visszajöttünk, itt vagyunk, eljöttünk Édesanyánkhoz. Én is hazajöttem a Csíksomlyói Szűzanyához. Gyermekkoromból tudom, hogy Csíksomlyónak nem csak ilyen rendkívüli alkalmakkor van varázsa. Ide jártunk, ha tehettük minden nap, idevonzott Mária, az ő anyai szeretete. Itt itthon éreztük magunkat. Búcsúk után jöttünk takarítani a kegytemplomba, port törölni, de minden évben meglepődve láttuk: Mária arcán nem volt por. Ez még inkább csodálattal töltötte el gyermeki szívünket.
Később is sokszor letérdeltünk elébe: Mária arcán, szemében kerestük, vajon a Szűzanya meg van-e elégedve velünk, inkább szomorúan néz ránk, vagy mosollyal? Lestük az arcát, mint ahogy a székely nép oly sokszor tette ezt a történelem folyamán. Vajon a mi anyánk meg van-e elégedve velünk? – És ma, kedves testvéreim, tegyük fel a kérdést: vajon meg van-e elégedve velünk? – A Szűzanya nagyon szereti ezt a népet. Ezt sokszor megmutatta a történelem folyamán, és megmutatja újra és újra a mi életünkben is, napjainkban is. (Ennek egyik markáns jele Ferenc pápa történelmi látogatása is). Nem lenne jó dolog, ha szeretetének jeleit nem vennénk észre, és hálátlannak bizonyulnánk. Ahogy nem kételkedhetünk egy jó édesanya szeretetében, úgy nem kételkedhetünk Mária szeretetében sem. Határtalanul, személyesen minket szeret. Népünknek a javát akarja. Ezért kéri ma is, úgy, mint régen a Kánai menyegzőn: „tegyétek, amit fiam mond”. Tegyétek, amit Fia mond!
Sokan megcsodáljuk Svájcot: szép ország, jólét van ebben az országban, a nagy háborúk elkerülték ezt a földet. Igen, ez azért is van így, mert hallgattak védőszentjük Flüei Szent Miklós szavára, aki a lelkükre kötötte, soha ne lépjenek háborúba, maradjanak minden háborútól semlegesek. Igen, a svájciak, úgy néz ki, az évszázadok folyamán ezidáig hallgattak védőszentjük szavára. Nem léptek háborúba… Testvéreim, vajon a mi védőszentünk, a csíksomlyói édesanyánk mire tanít? Nekünk milyen tanácsot ad? És hallgatunk-e az Ő szavára? Vagy egyáltalán kinek hallgatunk a szavára? Kedves magyar testvéreim és ti székelyek, különösen is… hallgatjátok-e a csíksomlyói Mária szavát: Tegyétek, amit fiam mond? Tesszük-e, amit Jézus kér? – Sokszor elmondjuk, főleg a déli és esti harangszókor: „legyen nekem a Te igéd szerint!”. – Mária nemcsak kimondta ezt, de rá is tette erre az életét, hallgatott Isten szavára és tette Isten akaratát.
Az első talán, aminek egy család édesanyja a legjobban örül, és így a Szűzanya is: ha a gyermekei egymással békességben élnek, ha összefognak, ha segítik egymást. „Tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek (Fil 2, 2) – kéri szent Pál apostol a filippiekhez írt levelében. Nemcsak Svájcot, minket is meg fog csodálni a világ, ha mi összefogunk. Régen a falvakban, ahol az emberek többsége lakott, közösségben éltek, segítették egymást. Azóta a belső bomlasztás többet ártott, mint a külső ellenség. A bomlasztás nemcsak nagyban a népet éri, hanem az egyházat is, és sajnos kikezdi a családokat is. Közösségben, segítőkész légkörben, ott, ahol van igazi szolidaritás, van kedve, és van bátorsága a szülőknek több gyereket is vállalni. Az individualizmus, a csak saját magára való gondolás, tönkreteszi a közösséget és boldogságot sem ad. Összetartás. Tudom, hogy ez nagyon közönségesen hangzik, de az összetartásnak kell, hogy legyen egy irányultsága is. A barátságról például, olvasom, hogy általában rövid ideig tart, ha a barátok nem irányulnak közösen valami felé. Mi ma itt vagyunk, hogy közösen hallgassunk a Szűzanyára és az Ő Fiára. Induljunk el újra közösen építeni jövőnket, fedezzük fel a legszebbet, a legjobbat egymásban, erősítsük egymást, hogy együtt is meg tudjunk ajándékozni másokat, más népeket és más nemzeteket is.
Szent II. János Pál pápa Az új évezred kezdetén, című apostoli levelében így ír erről: „A közösség lelkisége az a képesség, mellyel mindenekelőtt a jót látjuk meg a másikban, hogy úgy fogadjuk be és értékeljük őt, mint Isten ajándékát: mint nekem szóló ajándékot”… Közösségi lelkiség, hogy tudunk „helyet szorítani” a testvérnek, miközben elviseljük egymás gyöngéit (Gal 6,2), és elutasítjuk az önző kísértéseket, melyek folytonosan csapdát állítanak nekünk, versengést, törtetést, bizalmatlanságot, féltékenységet szülve…” (43.p.)
Testvéreim, az összetartás legszebb ajándékát akarjuk átadni az utánunk következő nemzedékeknek. A múlton nem keseregni kell, a múltból tanulni kell. Ebben van szükségünk, hogy összetartsunk, együtt dolgozzunk. Mit érdekelne minket egy olyan focicsapat, ahol mindenkinek veretesen igaza van, de széthúznak, nem tudnak együtt dolgozni, egymásra figyelve játszani és mindig kikapnak? Nem elég, hogy igazunk van, alázattal kell tudnunk elfogadni azt, hogy az igazság egy része a másikban is jelen van. Tudnunk kell azt megbecsülni és kell tudnunk segíteni egymást. Kell, hogy tudjuk kiegészíteni egymást! Ha a másik nem olyan, mint én, ha nem úgy gondolkodik, ez még nem jelenti, hogy nem tartozik hozzám, nem jelenti azt, hogy nem testvérem, hiszen egy közös mennyei Atyánk van. Amikor korunk két nagy katolikus, női egyénisége Kalkuttai Teréz anya, aki a haldoklókat ápolta, és Chiara Lubich, aki az egységet tette élete ideáljának, amikor ez a két nagy személyiség találkozott egymással, Teréz anya így szólt Chiarahoz: „Chiara, amit én teszek, te nem tudod megtenni, amit te teszel, én nem tudom megtenni.”
Testvéreim, jó lenne így néznünk egymásra: ha közöttünk van tisztelet egymás iránt, egymást kiegészíthetjük és nagyszerű közösségi élet valósulhat meg közöttünk. Kereszténységünknek négy evangéliuma van, sokszor hasonlóan, de mégis négy különböző módon mutatják be Jézus életét és tanítását. Egyházunk sohasem gondolta, hogy a négyet össze kellene mosni, így van jól, mindenikre szükségünk van. Így van ez közösségünkben is. Különbözőségünk ellenére, mindenikünkre szükség van. A mennyei Atyának minden gyermeke fontos.
Általában azt mondják, és azt látjuk, hogy az anyák tartják össze a családot. Nagy családunk összetartása érdekében, nézzük, hogyan beszélnek az édesanyák saját gyermekeikről, és tanuljuk meg tőlük, hogyan beszéljünk embertestvéreinkről, Isten gyermekeiről, és hogyan viszonyuljunk hozzájuk. Az édesanya ölel, és nem eltaszít. Befogad, és nem kirekeszt. Néha fájdalmas, hogy a családban olyan valaki is van, aki miatt az egész család szenved, de az édesanya akkor is inkább befogad és remél, mint hidegen kitaszít. Másrészről, az édesapa következetes kitartása a jóban, irányt és biztonságot ad. A gyerekek akkor növekednek igazán szépen, ha őket az édesanya és az édesapa egységének szeretete neveli.
Az ősszel egy konferencián vettem részt, ahol a párbeszédről volt szó. Világos lecsengés: nem lehet és nem is érdemes párbeszédet folytatni hátsó szándékkal. Ehhez valaki csak annyit fűzött: Kimondhatok mindent, ha két dolgot birtoklok: ha az igazságot birtoklom, még ne beszéljek. Ha a szeretetet birtoklom, még ne beszéljek. Ha a szeretet és az igazság együtt vannak bennem, akkor beszéljek. Minden párbeszéd alapja az a fajta őszinteség, hogy a másik javát akarom. Ilyen légkörben és ilyen szándékon Isten áldása szokott lenni. Enélkül szétporladunk, mint a szikla, vagy még inkább, mint a homok. Mária gyermekei összetartanak. Mária gyermekei segítik egymást, és mindenki felé szeretettel fordulnak. A rosszat jóval győzzük le: több szeretettel!
A másik, amit kér tőlünk a Szűzanya Mária, hogy nagyon bízzunk Istenben! Mária, jóllehet visszautasítva érezheti magát Kánában, amikor szól Jézusnak, hogy a fiatal pár szégyenben maradhat, elfogyott a bor, és azt a választ kapja: Mi közünk ehhez, asszony? Még nem jött el az én órám! (Jn 2,4) – mégis határtalanul bízik Jézusban: Tegyetek meg mindent, amit mond! (Jn 2, 5) – mondja a szolgáknak.
Testvéreim, nagyon jó hírem van, Isten hatalmas ígérete. Az elébb hallottuk a Szentleckében. Azt mondja: az Istent szeretőknek minden a javukra szolgál. (Rom 8, 28). Ezért nem lehetünk pesszimisták, akkor sem, ha erre eddig nagyon sok okunk volt. Igaz, van egy feltétel: az Istent szeretőknek – válik minden a javukra. Miért ez a feltétel? – Az Istennel való szeretet-kapcsolat az embernek őseleme. Olyan ez, mint a halnak a víz, vagy mint a kis gyereknek a család, a szülők szeretete. Az Isten-szeretet nélkül nem tud boldogan élni, valami lényeges hiányzik az életéből. Az Isten szeretete nélkül sem nép, sem egy birodalom nem állhat fenn sokáig. Akik Istent szeretik, pontosan ebből a szeretetkapcsolatból kapnak erőt. Tudják, hogy ha belekapaszkodnak, ha az Isten iránti szeretetük az első helyen van, minden, még a múlt szenvedései is, veszteségei is, javukra fordulnak. Jó, ha egy kicsit nyomatékosítjuk ezt a szót: minden. Az Istent szeretőknek minden a javukra szolgál. Az idős ember többnyire visszafelé néz, hiszen egy leélt élet van mögötte. A fiatal inkább előre. Mennyire szeretném, ha fiatalos lelkesedéssel tudnánk előre tekinteni, ha Istentől kapott reménységgel tudnánk nekifeszülni a jövőnek, úgy, ahogy a szentatya mondta: együtt fonjuk, együtt szőjük a jövő szálait! Ez az „együtt” jelent minden jóakaratú embert, legyen az másként gondolkodó, más felekezetű, vagy más népnek a tagja.
Testvéreim! Úz-völgye van és még lesz! Itt nem két nép áll szemben egymással! Isten őrizzen ettől! Meggondolatlan, vagy rossz szándékú intézkedésre felült egy mindenre fogható csoport. felkorbácsolták az indulatokat, ez történt ott! Fáj ami történt, de nem engedhetjük, hogy elszabaduljanak indulataink és nem általánosíthatunk, mintha mindenki olyan lenne! Az ügy Isten segítségével valamiféleképpen meg fog oldódni, de nekünk meg kell őriznünk emberi és keresztény méltóságunkat, úgy ahogy Széchényi mondotta: ha kővel dobálnak, mi a kövekből lépcsőt építünk!
Pünkösd szombatja van. Pünkösd a Szentlélek kiáradásának nagy ünnepe. Az Ő ereje a gyönge kis apostoli csoportot megerősíti, bátorsággal és bölcsességgel tölti el, úgy, hogy képesek lesznek elvinni a föld végső határáig a megfeszített és feltámadt Krisztus örömhírét. Ahol a Lélek van, ott van élet, van tűz, van kezdeményezés. Nála nélkül tervezhetünk, lót futhatunk, de messze nem jutunk. Úgy vagyunk nélküle, mint amikor egy szépen felépített templom falába beépítik a vezetékeket, minden csillár, minden égő a helyén van, csak éppen nincs elektromos áram. Majdnem minden a helyén van, de mit ér? Ha az Ő Lelkét befogadjuk, csodálatos dolgokat fog tudni véghez vinni bennünk és általunk is. Az egység, az összetartás, nem lesz a mi művünk. Az egység a Szentlélek ajándéka. De ugyancsak az Ő ajándéka az a hit, amely rá tudja bízni magát egészen Istenre. Az Ő ajándéka a remény, amely által megszabadít a pesszimizmus bénító karmaiból. És az Ő ajándéka a szeretet, mely lakhatóvá és gyönyörűen széppé tudja varázsolni környezetünket, népünk életét. Az a lélek, amelyben a Szentlélek lakik, örömmel van tele, az öröm a Szentlélek egyik gyümölcse. Amikor a lélek nem énekel – valami aggasztja, és ezt a valamit azonnal át kell adni Istennek újra és újra. Rá kell bízni. Testvéreim, lehet, hogy sok-sok gondunk van, de bizalommal adjuk át ezeket Istennek, hogy lelkünkben helyet készítsünk a Szentléleknek, az Ő határtalan szeretetének. És akkor örömünk nem fog elmúlni, azt fogjuk tapasztalni, hogy Ő hatalmas erejével minden elképzelésünket felülmúló szeretettel veszi kézbe életünk sorsát. Kérjük minden nap a Szentlelket, hogy meg tudjuk tenni a mi részünket, azt, amit Jézus tőlünk kért: „szeressétek egymást, úgy, amint én szerettelek titeket”! Hogy ezt mások hogyan fogadják, mi lesz a válaszuk, az már nem a mi dolgunk. Jézus a keresztre-feszítettségig, a halálig szeretett. Erre a szeretetre a válasz szava az Atyánál van. Mindezt neki, Istennek, és Istenért tesszük. Őt pedig, nagylelkűségben nem lehet felülmúlni.
Imádkozzunk összekapaszkodva! Édesanyánk, csíksomlyói Boldogságos Szűz Mária, fogjál kézen minket, vezéreld a te népedet szent Fiadhoz, hogy az Ő élete és tanítása legyen vezetőnk és útmutatónk a történelemnek ebben a korszakában is, és a megélt és megtapasztalt hitünk legyen az a kincs, amelyet átadhatunk a jövendő nemzedékeknek is. Ámen.
www.romkat.ro
Esőben és napsütésben zajlott a csíksomlyói búcsús szentmise Székelyhon
Esőben és napsütésben zajlott a 2019-es fogadalmi pünkösdi búcsús szentmise a csíksomlyói Hármashalom-oltár előtt, pünkösdszombaton, a történelmi pápalátogatás után egy héttel.
A zarándokok többsége megérkezett a csíksomlyói búcsús szentmise helyszínére, a Hármashalom-oltárhoz. Az egyházi jelvényeket és a szentmisén szolgálatot tevő papságot magában foglaló kordon is felért a Salvator-kápolnához, ahol a hagyományoknak megfelelően elénekelték az Egészen szép vagy Mária egyházi éneket. Innen indultak tovább az oltárhoz az egyházi méltóságok. Az egyházi méltóságok innen ereszkedtek a zarándokok között az oltárhoz, ahol kezdetét veszi az ünnepi szentmise, amin a csíkcsomortáni születésű Pál József Csaba temesvári megyéspüspök tart szentbeszédet. A zarándoklat mottójául az „Íme, az Úr szolgálóleánya” bibliai idézetet választották. • Fotó: Barabás Ákos A zarándokok a szentmisén szolgálatot tevő kántor és kórus vezetésével a mise kezdete előtt Mária-énekeket énekeltek. A világi méltóságok, politikusok is elfoglalták helyüket az oltár előtt. A búcsún részt vett többek között Áder János, Magyarország elnöke, aki feleségével minden évben részt vesz a csíksomlyói pünkösdi búcsún, illetve Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is.
A szentmise kezdetén Urbán Erik, a ferencesek Szent István királyról nevezett erdélyi rendtartományának újonnan kinevezett vezetője köszöntötte a búcsú résztvevőit.
Jakubinyi György érsek is üdvözölte az egybegyűlteket, megemlékezve Ferenc pápa egy héttel ezelőtti történelmi csíksomlyói látogatásáról. Elmondta, a szentatya megígérte, hogy amit kértek tőle, azt meg fogja valósítani, és imádkozik az itteni emberekért. A gyulafehérvári érsek megköszönte a pápalátogatás résztvevőinek a fegyelmet, amit tanúsítottak.
A csíksomlyói nyereg egyébként még a múlt szombati pápai mise jegyeit viseli magán. A zarándoklat szervezői meghagyták a helyszínen az ívelt tetőt, amelyet ideiglenesen szereltek fel a pápai misére a hármashalom oltár elé, a megnagyobbított ledeszkázott tér fölé. A máskor füves, gyepes területen most a múlt heti sártenger megszáradt tájképe emlékeztet a pápai misére. A zarándokoknak ezúttal az erős napsütés okoz inkább nehézséget, bár akadnak, akik az időjárás előrejelzés alapján ezúttal is gumicsizmával érkeztek a búcsú helyszínére. Az oltár mellé ezúttal a csíksomlyói Mária-kegyszobor másolata került ki – írja az MTI.
Kásler Miklós: az idei csíksomlyói búcsú eltér a korábbiaktól Az idei csíksomlyói búcsú eltér a korábbiaktól – mondta szombaton az MTI-nek telefonon Csíkszeredából az emberi erőforrások minisztere, utalva arra, hogy a kegyhelyet egy héttel ezelőtt felkereste Ferenc pápa, és misét mutatott be. Kásler Miklós felidézte, hogy milyen feladata volt az eseménnyel kapcsolatban az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi): a tárca előkészítette a pápalátogatást, hogy a pápa érzékelje az erdélyi római katolikus egyház „ősiségét, folyamatosságát, jelenlétét”, és azt a jelentős szerepet, amelyet az évszázadok során betöltött. A minisztérium különböző ismertetőket adott át neki, többek között a magyar szenteket bemutató könyvet. Eljuttatták Csíkszeredába a Szent László-ereklyét, amely ott volt a pápa által bemutatott szentmisén a csíksomlyói nyeregben. A minisztérium a pápalátogatást követő hetet kitöltötte kulturális, művészeti, történelmi hagyományőrző előadások sorozatával. Hat magyarországi színház tartott előadást Székelyföldön. A Magyarságkutató Intézet 144 történelmi előadást tartott történelmi, néprajzi, kulturális témakörökben. A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) és a Magyar PEN Club együttesen készített programokat. Ezenkívül négy, szabadtéren kialakított színpadon helyi együttesek léptek fel, továbbá mintegy 50 ezer tájékoztató füzetet osztottak szét – sorolta.
Hallgatunk-e a csíksomlyói Szűzanya szavára, azt tesszük-e, amit Jézus mond? Fontos az összetartás és az Istenbe vetett bizalom, mert csak így építhetünk jövőt – hívta fel a figyelmet szentbeszédében a csíksomlyói búcsú szónoka. Az úzvölgyi konfliktusról elmondta: fáj, ami ott történt, de nem engedhetjük, hogy elszabaduljanak az indulataink, meg kell őrizni emberi és keresztény méltóságunkat, úgy, ahogy Széchenyi mondotta: kővel dobálnak, mi a kövekből lépcsőket építünk – emelte ki.
A szentmise végén a főcelebráns, Pál József Csaba püspök kegytárgyakat áldott meg. Ezt követően a hívőket püspöki áldásában részesítette, majd a magyar, székely és pápai himnuszok eléneklésével ért véget a búcsús szentmise.
Fotó: Barabás Ákos
www.szekelyhon.ro
A pünkösdi búcsú szónoka: kővel dobálnak, mi a kövekből lépcsőket építünk
Hallgatunk-e a csíksomlyói Szűzanya szavára, azt tesszük-e, amit Jézus mond? Fontos az összetartás és az Istenbe vetett bizalom, mert csak így építhetünk jövőt – hívta fel a figyelmet szentbeszédében a csíksomlyói búcsú szónoka. Az úzvölgyi konfliktusról elmondta: fáj, ami ott történt, de nem engedhetjük, hogy elszabaduljanak az indulataink, meg kell őrizni emberi és keresztény méltóságunkat.
„Sokan közülünk ma egy hete voltunk itt Szentatyánkkal, Ferenc Pápával. Nagyon mélyen él bennem, a sárban, esőben, hidegben vonuló kitartó zarándokok hatalmas tömege, akik felkapaszkodnak ide a hegyre, odanyújtják szívüket Istennek és megnyílnak a Ferenc Pápa által hozzájuk szóló üzenet előtt. Aztán jön a Jóisten válasza, válaszol, akár a napsütésben is, megerősítve minket Isten iránti bizalmunkban. Ferenc pápa pedig háláját fejezi ki, hogy itt lehet ezen a kegyhelyen, ahova azért jövünk, hogy égi Édesanyánkkal találkozzunk és egymásban valódi testvérekre leljünk” – kezdte ünnepi prédikációját Pál József Csaba, temesvári megyéspüspök az egy héttel ezelőtti történelmi pápalátogatásra utalva. Kifejtette, hogy ma újra visszajöttünk, itt vagyunk, eljöttünk Édesanyánkhoz.
Én is hazajöttem a Csíksomlyói Szűzanyához. Gyermekkoromból tudom, hogy Csíksomlyónak nem csak ilyen rendkívüli alkalmakkor van varázsa. Gyermekkorunkban, búcsúk után jöttünk takarítani, port törölni a kegytemplomba, de minden évben meglepődve láttuk: Mária arcán nem volt por. Ez még inkább csodálattal töltötte el gyermeki szívünket. Később is sokszor letérdeltünk elébe: Mária arcán, szemében kerestük, vajon a Szűzanya meg van-e elégedve velünk, inkább szomorúan néz ránk, vagy mosollyal? Lestük az arcát, mint ahogy a székely nép oly sokszor tette ezt a történelem folyamán. Vajon a mi anyánk meg van-e elégedve velünk? És ma, kedves testvéreim, vajon meg van-e elégedve velünk? – tette fel a kérdést a szónok.
Mint kifejtette: a Szűzanya nagyon szereti ezt a népet. Ezt sokszor megmutatta a történelem folyamán, és megmutatja újra és újra a mi életünkben is, napjainkban is. (ennek egyik markáns jele Ferenc Pápa történelmi látogatása is). „Nem lenne jó dolog, ha szeretetének jeleit nem vennők észre, és hálátlannak bizonyulnánk. Ahogy nem kételkedhetünk egy jó édesanya szeretetében, úgy nem kételkedhetünk Mária szeretetében sem. Határtalanul, személyesen minket szeret. Népünknek javát akarja. Ezért kéri ma is, úgy, mint régen a Kánai menyegzőn: »tegyétek, amit fiam mond«. »Tegyétek, amit Fia mond!« – nyomatékosította a püspök.
Ennek kapcsán tette fel ismét a kérdést, hogy vajon a mi védőszentünk, a Csíksomlyói édesanyánk mire tanít? Nekünk milyen tanácsot ad? És hallgatunk-e az Ő szavára? Vagy egyáltalán kinek hallgatunk a szavára? Kedves magyar testvéreim és ti székelyek, különösen is. Hallgatjátok-e a Csíksomlyói Mária szavát: Tegyétek, amit fiam mond? Tesszük-e amit Jézus kér? „Sokan megcsodáljuk Svájcot: szép ország, jólét van ebben az országban, a nagy háborúk elkerülték ezt a földet. Igen, ez azért is van így, mert hallgattak védőszentjük Flüei Szent Miklós szavára, aki a lelkükre kötötte, soha ne lépjenek háborúba, maradjanak minden háborútól semlegesek. Igen, a svájciak, úgy néz ki, az évszázadok folyamán ez idáig hallgattak védőszentjük szavára. Nem léptek háborúba. Nemcsak Svájcot, minket is meg fog csodálni a világ, ha mi összefogunk, ha mi összetartunk – emelte ki a pükösdi búcsú szónoka. A szónok szerint az első, aminek egy család édesanyja a legjobban örül, és így a Szűzanya is: ha a gyermekei egymással békességben élnek, ha összefognak, ha segítik egymást. Emlékeztetett: régen a falvakban, ahol az emberek többsége lakott, közösségben éltek, segítették egymást.
Azóta a belső bomlasztás többet ártott, mint a külső ellenség. A bomlasztás nemcsak a népet éri, hanem az egyházat is, és sajnos, nagyon sok esetben kikezdi a családot is. „Közösségben, segítőkész légkörben, ott ahol van igazi szolidaritás, van kedve, és van bátorsága a szülőknek több gyereket is vállalni. Az individualizmus, a csak saját magára való gondolás, tönkreteszi a közösséget, és boldogságot sem ad. Összetartás. Tudom, hogy ez nagyon közönségesen hangzik, de az összetartásnak kell, hogy legyen egy irányultsága is. A barátságról például, olvasom, hogy általában rövid ideig tart, ha a barátok nem irányulnak közösen valami felé” – fejtette ki az búcsú szónoka. „Mi ma itt vagyunk, hogy közösen hallgassunk a Szűzanyára és az Ő Fiára. Induljunk el újra közösen építeni jövőnket, fedezzük fel a legszebbet, a legjobbat egymásban, erősítsük egymást, hogy együtt is meg tudjunk ajándékozni másokat, más népeket és más nemzeteket is. A megyéspüspök szerint az összetartás legszebb ajándékát akarjuk átadni az utánunk következő nemzedékeknek. Szerinte a múlton nem keseregni kell, a múltból tanulni kell. „Ebben van szükségünk, hogy összetartsunk, együtt dolgozzunk.
Mit érdekelne minket egy olyan focicsapat, ahol mindenkinek veretesen igaza van, de széthúznak, nem tudnak együtt dolgozni, egymásra figyelve játszani és mindig kikapnak?” – példálózott. Hozzátette: nem elég, hogy igazunk van, alázattal kell tudnunk elfogadni azt, hogy az igazság egy része a másikban is jelen van. Kell tudnunk azt megbecsülni és kell tudnunk segíteni egymást. Kell, hogy tudjuk kiegészíteni egymást! Ha a másik nem olyan, mint én, ha nem úgy gondolkodik, ez még nem jelenti, hogy nem tartozik hozzám, nem jelenti azt, hogy nem testvérem, hiszen egy közös Mennyei Atyánk van. (...) Különbözőségünk ellenére, mindenikünkre szükség van. A Mennyei Atyának minden gyermeke fontos. Mária gyermekei ugyanakkor összetartanak. Mária gyermekei segítik egymást, és mindenki felé szeretettel fordulnak – nyomatékosított a szónok.
„A másik, amit kér tőlünk a Szűzanya, hogy: nagyon bízzunk Istenben! (...) Az Isten szeretete nélkül sem egy nép sem egy birodalom nem állhat fenn sokáig. Akik Istent szeretik, pontosan ebből a szeretetkapcsolatból kapnak erőt. Tudják, hogy ha belékapaszkodnak, ha az Isten iránti szeretetük az első helyen van, minden, még a múlt szenvedései is, veszteségei is, javukra fordulnak. Jó, ha egy kicsit nyomatékosítjuk ezt a szót: minden. Az Istent szeretőknek minden a javukra szolgál. Az idős ember többnyire visszafelé néz, hiszen egy leélt élet van mögötte. A fiatal inkább előre. Mennyire szeretném, ha fiatalos lelkesedéssel tudnánk előre tekinteni, ha Istentől kapott reménységgel tudnánk nekifeszülni a jövőnek, úgy, ahogy a Szentatya mondta: együtt fonjuk, együtt szőjük a jövő szálait! Ez az »együtt« jelent minden jóakaratú embert, legyen az másként gondolkodó, más felekezetű, vagy más népnek a tagja – fogalmazott bizakodóan a csíksomlyói pünkösdi búcsú meghívottja. Az úzvölgyi konfliktusra utalva a püspök elmondta: nem két nép áll szemben egymással. Szerinte meggondolatlan, vagy rossz szándékú intézkedésre felül egy mindenre fogható csoport, mivel felkorbácsolták az indulatokat. Fáj, ami ott történt. De nem engedhetjük, hogy elszabaduljanak az indulataink és nem általánosíthatunk. Az ügy, valamiképpen, Isten segítségével meg fog oldódni. De nekünk meg kell őrizni emberi és keresztény méltóságunkat, úgy, ahogy Széchenyi mondotta: kővel dobálnak, mi a kövekből lépcsőket építünk – emelte ki.
Hajnal „Pünkösd a Szentlélek kiáradásának nagy ünnepe. Az Ő ereje a gyönge kis apostoli csoportot megerősíti, bátorsággal és bölcsességgel tölti el, úgy, hogy képesek lesznek elvinni a föld végső határáig a megfeszített és feltámadt Krisztus örömhírét. Ahol a Szentlélek van, ott van élet, van tűz, van kezdeményezés. Nála nélkül tervezhetünk, futhatunk, de messze nem jutunk. Az egység a Szentlélek ajándéka. De ugyancsak az Ő ajándéka az a hit, amely rá tudja bízni magát egészen Istenre. Az Ő ajándéka a remény, amely által megszabadít a pesszimizmus bénító karmaiból. És az Ő ajándéka a szeretet, mely lakhatóvá és gyönyörűen széppé tudja varázsolni környezetünket, népünk életét. Az a lélek, amelyben a Szentlélek lakik, örömmel van tele, az öröm a Szentlélek egyik gyümölcse. Kérjük minden nap a Szentlelket, hogy meg tudjuk tenni a mi részünket, azt, amit Jézus tőlünk kért: »szeressétek egymást, úgy, amint én szerettelek titeket«! Hogy ezt mások hogyan fogadják, mi lesz a válaszuk, az már nem a mi dolgunk. Jézus a halálig szeretett. Erre a szeretetre a válasz szava az Atyánál van. Mindezt neki, Istennek, és Istenért tesszük. Őt pedig, nagylelkűségben nem lehet felülmúlni” – emelte ki a pünkösd lényegét a püspök.
A püspök arra is buzdított, hogy imádkozzunk összekapaszkodva. Édesanyánk, Csíksomlyói Boldogságos Szűz Mária, fogjál kézen minket, vezéreld a Te népedet szent Fiadhoz, hogy az Ő élete és tanítása legyen vezetőnk és útmutatónk a történelemnek ebben a korszakában is, és a megélt és megtapasztalt hitünk legyen az a kincs, amelyet átadhatunk a jövendő nemzedékeknek is – hagyta útravalóul a csíksomlyói zarándokoknak.
Tamás Attila
www.szekelyhon.ro
