Az elmúlt napokban napi evangéliumként hallhattuk a kincsről és a gyöngykeresőről szóló példabeszédpárt. Jó okkal került egymás mellé ez a két szakasz, mivel nagyon mélyen kiegészítik egymást.

Gondolatok Máté 13, 44-46 alapján.

A szántóföldön kincset kereső emberrel könnyen azonosulhat bármelyikünk, de csak első ránézésre. Ez az ember nem a saját szántóföldjén tartózkodik, és nem a mindennapi munkáját végzi, hanem más földdarabon, célzottan kincset keres. Emberi természetünk számára sokkal komfortosabb a saját, megszokott földünkben kutakodni Isten után, hiszen annak domborzatát, talajának állagát és az onnan elénk táruló tájat jól ismerjük; s ez biztonságot ad nekünk. Vannak közöttünk, akik szerencsések, és saját földjükben találnak rá az Élő Istenre – ha képesek vagyunk a szerető Isten szemével tekinteni a körülöttünk ilyen cipőben járó emberekre, akkor őszintén tudunk örülni a másik sikerének, az Istenre találás szempontjából relatíve egyenes útjának (ami véletlenül sem jelent gondoktól mentes életet).

Ez a példabeszéd talán nem azoknak szól, akik Isten akaratából gyorsabban megtalálják Őt, és ezzel a mély örömet. Ez nekünk, többieknek szól, akik talán saját földdarabunkat, a jelenlegi életterünk adta lehetőségeket már fáradságos munkával feltérképeztük, de még mindig van bennünk ott igazán mélyen egy betöltetlen vágy, a mély örömre való vágyakozás, amelyet egyedül Isten felfedezése, személyes megtapasztalása és az Ő társaságának öröme képes betölteni. A kincsről szóló példabeszédben talán Isten üzen nekünk halkan, suttogva: ha nem találod a mély örömöt, ha nem találsz a jól megszokottban, akkor merj nyitni és máshol, más társaságban, más közösségben, más feladatban keresni Engem, mert elhiheted, egy személyre szabott kincs mindenkit, Téged is vár valahol elrejtve. Semmivel sem kisebb öröm vár rád annál, mint amire a leginkább helyén lévő, legboldogabb ismerősöd talált rá!

A második, gyöngykeresőről szóló példabeszédben már nehezebb jól felismerni a szerepeket. Míg Isten országát, vagyis az egymást tökéletesen szerető személyekből álló Szentháromságot és az üdvözültek közösségét a Szentírás az első példabeszédben a kinccsel azonosítja, e második felvonásban az evangélista Isten szeretetközösségét az igazgyöngyöt kereső kereskedőhöz hasonlítja. A Szentháromság három, egymás minden rezdülését érző és megélő, a szeretet kötelékével egymáshoz kapcsolódó személye nem elégszik meg azzal, hogy önmagában tökéletesen boldog közösséget képes alkotni, hanem igazgyöngyöt keresnek, egy negyedik láncszemet, akit bekapcsolhatnak boldog isteni életükbe. Hosszas keresgélés után a három személyű Élő Isten szerető tekintete megállapodott rajtad, és meglátta benned a régóta keresett, különösen értékes igazgyöngyöt.

Meglátott téged, és megdobbant a szíve. Amit látott, annyira értékesnek érezte, hogy eladott mindent, amije csak volt – közös döntéssel a Háromból kivált Egy, odaadva érted a tökéletes szeretetközösség nyújtotta biztonságérzetet.

Lángoló szeretetétől, a veled való együttlét vágyától vezérelve nem ragaszkodott görcsösen isteni méltóságához, hanem szolgai alakot öltve, teljesen kifosztva önmagát hasonló lett hozzád, hogy misztikus módon veled együtt hordozhassa életed összes szenvedését és fájdalmát, hogy életed minden pillanatában kapcsolódhass hozzá. Még a megalázó kereszthalál sem volt elrettentő számára, mert mindvégig arra a célra függesztette tekintetét, ami igazán fontos volt számára: a biztos haláltól megmenteni, megvenni az igazgyöngyöt, aki Te vagy.

Időrendben talán helyesebb lenne felcserélni a két példabeszédet. A Szentháromság három isteni személye hosszan keresett és végül rád talált, odaadta mindenét, amije csak volt, hogy megvehessen, örökké boldognak tudhasson téged. Ez már egy lezárt történet, Ő már megtette, amit megtehetett. Minden pillanatban örül neked, örül az életednek és gyönyörködik benned. Ha még nem találtál rá saját földedben, saját jelenlegi életteredben, akkor most rajtad a sor: tedd teljessé az örömét azzal, hogy Te is keresésére indulsz, és bátran változtass azon, amin szükséges azért, hogy rövidebb-hosszabb keresés után egyszer majd igazán mély örömödben kimondhasd: Istenem, életem legnagyobb boldogsága volt Veled egymásra találni!

Anonymus

www.777blog.hu