Elementáris erejű előadást tett Simon Dávid kispap az Egerszalóki Ifjúsági Találkozón: a megtéréséről és tabuk nélkül beszélő egri szeminarista szinte levegővétel nélkül buzdította a fiatalokat – az ő nyelvükön – a megtérésre, az imádkozásra, és a valódi boldogság megkeresésére. Beszédének néhány lényegi részét szemlézzük.
“Ha egy átlagos embert megkérdezünk, hogy mi a boldogság útja, akkor mit fog mondani? Azt, hogy a szerelem, a szex, a pénz vagy karrier.
Pedig a szerelem néhány esetet leszámítva maximum csak három évig tart! Aki a szerelemtől várja a boldogságot az szerelemtől – szerelemig él: egyik szerelemből ki – másik szerelembe be. Ebbe az érzésbe lesznek szerelmesek, nem pedig a társukba! Ez nem fog nekik még tartós boldogságot adni.
Mi a helyzet a szexszel? Lehet, hogy ezt fiatalon nehéz még elhinni, de egy adott emberrel kapcsolatban elég gyorsan elkopik, ez a szomorú valóság. Annak, aki a szextől várja a boldogságot szexuális partnertől szexuális partnerig kell élnie. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a szerelem, vagy az Isten terve szerint megélt szexualitás rossz lenne!
De ezek hosszútávon még senkit nem tettek boldoggá.
Nézzük meg a pénzt: elég kinyitni valamelyik magazint, ott vannak a “nagyon boldog”, kokainon élő, csajokat havonta váltogató celebek. Ez már elegendő bizonyíték kell hogy legyen: a pénz nem tesz boldoggá hosszútávon, kutatások bizonyítják például, hogy egy új autónak átlagosan 3 hétig örül egy ember.
Ennyire boldogítanak az anyagi javak, és közben elmarad a megérkezettség: azt hiszed, hogy baromi boldog leszel, ha majd egy 7 méteres vitorlásod lesz a Balatonon: dolgozol, keccsölsz érte, végre megvan. Három hétig boldoggá tesz – na jó legyen négy hét – és utána azt mondod magadban, hogy neked 14 méteres kell. És kezdődik minden elölről. Mi a vége? Az Adrián kell majd egy jacht, amire le tud szállni a helikopter!
Hogy mondhatjuk azt, hogy Isten igazságos? Amikor egyesek betegek – mások egészségesek. Egyesek gazdagok – mások Bogotába születnek a gettóba. Egyeseknek jók a szellemi képességeik – másoknak kevésbé. Egyesek csinosak – mások kevésbé. Hol van Istennek az igazságossága? A válaszom az, hogy hosszútávon csak Isten boldogít, és ha őt megtalálod, akkor ezek a kérdések már nem fontosak!
Ha nem találod meg, hiába rendelkezhetsz mindennel – igazából nincsen semmid.
A mai ember eufóriát, izgalmat és szenvedélyt keres. Olyan eufóriát, amit a szerelem, a szex, a kábítószer és az alkohol ad. Isten nem ad ilyen eufóriát: én amióta megtértem nem érzem magamat csillámpóninak a szivárványon! Nem lebegek, nem virágos réteken futkosok egész nap. Isten békét ad, derűt ad, hálával eltöltött szívet ad! Az embereknek ez hiányzik, és olcsó, semmirekellő pótlékokkal, eufóriákkal próbálják a lelkükben lévő űrt betöltetni.
Isten azt akarja, hogy ne magadért éljél, hanem másokért. Amikor magamért éltem a legnagyobb egoizmusban, akkor boldogtalan voltam. […] Nincsen olyan, hogy egy lélek stagnál! A lélek vagy emelkedik, vagy csúszik lefelé a lejtőn: én pillanatok alatt a gödör alján voltam, de Isten utánam nyúlt. Huszonhárom éves koromban elmentem gyónni, 6-7 év kihagyás után: úgy voltam vele korábban, hogy én majd megbeszélem a Jóistennel, meg a pap biztos hogy bűnösebb mint én, minek mondjam el neki. Hihetetlen békét éreztem utána. Egy valamit tisztázzunk: a gyónás élet-halál kérdése! Ha II. János Pál pápa nem restellt kéthetente elmenni gyónni, akkor mi is megtehetjük, hogy legalább havonta egyszer elmegyünk.
Nem az Istennek van szüksége az imára, hanem nekünk van szükségünk arra, hogy az imában találkozzunk Istennel. Azért nem változnak a keresztények, mert nem imádkoznak: ki az a vasárnapi misére járók közül, aki Istenre rászán napi 45 percet? És ez még mindig ahhoz képest semmi, hogy Isten azt várja, szüntelenül imádkozzunk! Észrevettétek, hogy Isten csupa olyan dolgot vár tőlünk, amely emberileg teljesíthetetlen? Házassági hűség, megbocsájtás az ellenségnek, felebaráti szeretet, szüntelen imádkozás! Azért van ez, mert igazi önfelülmúlásra az ember önerőből nem képes, csak az Istennel!”
