Aki Giovanni di Pietro Bernardone néven született az itáliai Assisiben, 1181-ben, vagy 1182-ben és az Assisi melletti Porciunkula kápolnánál halt meg, 1226. október 3-án.

Megtérése után eleinte bolondnak nézték Ferencet, de komoly vallásossága hamar eloszlatta ezt a véleményt, és rövidesen valóban utána ment a világ. Följegyezték: ,,Ha egy városba megérkezett, örült a papság, zúgtak a harangok, örvendeztek a férfiak és az asszonyok is velük együtt; a gyermekek tapsoltak örömükben, gallyakat törtek a fákról, és úgy vonultak elébe.'' Sokan úgy vélték, hogy Krisztus képmása jött közéjük, hogy üdvösséget hozzon, ezért siettek az emberek, ,,hogy lássák és hallják, mintha a másvilágról jött volna valaki''.

Mindez azért történt, mert az emberek szeme előtt szinte megelevenedett az Úr Jézus földi élete. Mióta ugyanis a keresztes lovagok nagy számban megfordultak a Szentföldön, és látták Jézus földi életének helyeit, hazatérve elbeszélték a látottakat. Ennek következtében a Krisztusról alkotott elképzelések lassan megváltoztak: az Atya jobbján trónoló Krisztus, aki még a keresztről is kormányozza az összes népet, a hívők szívében konkrét emberi alakot öltött, és áhítatos tisztelettel fordultak Krisztus valóságos embersége felé, aki a mi földünkön szegényen és szenvedések közepette élt. És akkor megjelent egy ember, aki Jézus Krisztust egészen egyedülállóan képviselte itt a földön.

(katolikus.hu)

"Most pedig Leó testvér, halld a végső tanulságot!

A Szentlélek mindazon kegyelmei és ajándékai közül,

amelyekkel Isten az ő szeretteit elhalmozza,

a legnagyobb adomány, ha önmagunkat le tudjuk győzni,

és készek vagyunk Krisztus szeretetéért elviselni

minden bántalmat és méltánytalanságot,

minden igazságtalanságot és kellemetlenséget"

(Assisi Szent Ferenc)