Ferenc pápa október 16-án, az élelmezési világnapon üzenetet intézett Csü Tung-jühöz (Qu Dongyu), az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO főigazgatójához. A Szentatya hangsúlyozza: vissza kell térnünk egy egyszerűbb életmódhoz, egészséges kapcsolatot fenntartva saját magunkkal, testvéreinkkel és a természettel.

Kegyetlen és igazságtalan, hogy manapság, amikor minden ember számára lenne elegendő élelem, mégsem jut hozzá mindenki. A világ egyes részein kidobják az ételt, túlzott mértékben fogyasztják, vagy más, nem élelmezési célokra használják fel. Az idei világnap témájának megfelelően a cél a #ZéróÉhínség megvalósítása, vagyis az, hogy mindenki egészséges táplálékhoz juthasson. 

Az élelmezési világnap minden évben annyi testvérünk kiáltását visszhangozza, amennyien továbbra is az éhínségtől és a rosszul tápláltságtól szenvednek. Az elmúlt évtizedek erőfeszítései ellenére a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend a világ számos részén valójában továbbra is megvalósításra váró program. Válaszként az emberiségnek erre a kiáltására a FAO idén a következő témát javasolta: „Tetteink alakítják a jövőt. Egészséges táplálkozás az éhínségmentes világért”. Ez a téma is kiemeli az élelem–táplálkozás egyensúlyában bekövetkezett torzulást.

Látjuk, hogy az élelmiszer megszűnik a megélhetés eszköze lenni, a személyes önpusztítás csatornájává válik. A 820 millió éhezővel szemben a mérleg másik serpenyőjében csaknem 700 millióan vannak a túlsúlyos emberek, akik helytelen étkezési szokások áldozatai. Nemcsak az „anyagi javakban bővelkedő népek” (vö. VI. Pál: Populorum progressio, 3) fiai között találjuk őket, hanem az alacsony jövedelmű országokban is, ahol rosszul táplálkoznak, követve a fejlett térségek élelmezési modelljeit. A rosszul tápláltságot illetően a bőséghez kapcsolódó betegségek származhatnak egyrészt a túlzás, másrészt a hiány okozta egyensúlyzavarból. Az első gyakran okoz cukorbetegséget, szív- és érrendszeri betegségeket, valamint a degeneratív betegségek egyéb formáit, míg a második következtében egyre nő az anorexia és a bulimia okozta halálesetek száma.

Szükséges tehát szemléletünk és cselekvési módunk megváltoztatása, és ehhez fontos kiindulási pont a táplálkozás. A teremtett világ gyümölcseinek köszönhetően élünk (vö. Zsolt 65,10–14; 104,27–28), és ezeket a javakat nem lehet pusztán használati és birtoklási tárggyá lefokozni. A táplálkozási zavarokat csak úgy lehet leküzdeni, ha olyan életstílust folytatunk, amelyet a kapott javakért érzett hála inspirál. Keressük a mértékletességet, legyünk önmegtartóztatók, uralkodjunk magunkon és legyünk szolidárisak! Ezek az erények kísérték az emberiség történelmét. Arról van szó, hogy vissza kell térnünk az egyszerűséghez és a józansághoz, és létünk minden pillanatát a másik szükségleteire fordított figyelem lelkületével kell élnünk. Így megszilárdíthatjuk kapcsolatainkat egy olyan testvériségben, amely a közjóra irányul és amely kerüli az individualizmust és az egoizmust. Ezek ugyanis éhínséget és társadalmi egyenlőtlenséget eredményeznek. Olyan életstílust folytassunk, amely lehetővé teszi, hogy egészséges kapcsolatot ápoljunk önmagunkkal, testvéreinkkel és a környezettel, amelyben élünk.

A család szerepe kiemelkedően fontos abban, hogy ilyen életformát tegyünk magunkévá. Ezért a FAO különös figyelmet szentelt a mezőgazdaságból élő családok védelmének és a családban folytatott mezőgazdasági tevékenység támogatásának. A családon belüli, valamint a női és anyai érzékenységnek köszönhetően megtanulhatjuk élvezni a föld gyümölcseit anélkül, hogy visszaélnénk velük, és felfedezzük a legjobb eszközöket egy olyan életmód terjesztéséhez, amely tiszteletben tartja az egyéni és a közös javakat.

Másrészt a nemzetek közötti kölcsönös függés segíthet abban, hogy félretegyük a partikuláris érdekeket és erősítsük a bizalmat és a baráti kapcsolatokat a népek között (vö. Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma, 482). Kívánom, hogy az idei téma segítsen minket abban, hogy ne feledjük azokat, akik kevésbé egészséges módon táplálkoznak. Kegyetlen, igazságtalan és paradox, hogy ma mindenki számára van élelem, és mégsem fér hozzá mindenki; vagy az, hogy vannak a világon olyan régiók, ahol az ételt elpazarolják, kidobják, fogyasztását túlzásba viszik vagy más, nem élelmezési célokra használják fel. Ahhoz, hogy kijussunk ebből a spirálból, olyan gazdasági intézményeket és társadalmi programokat kell előmozdítanunk, amelyek „lehetővé teszik, hogy a legszegényebbek rendszeresen hozzáférjenek az alapvető létfenntartási cikkekhez (Laudato si’, 109).

Az éhínség és a rosszul tápláltság elleni harc nem fog megszűnni, amíg kizárólag a piac logikája érvényesül és amíg csak a mindenáron való nyereségre törekednek, az ételt puszta kereskedelmi termékké fokozzák le, amely pénzügyi spekulációnak van kitéve, eltorzítva kulturális, szociális és erőteljesen jelképes értékét. Az első aggodalmunk legyen mindig az ember, különösen az az ember, akinek hiányzik a mindennapi élelem és aki nehezen tud családi és társadalmi kapcsolataival foglalkozni (vö. uo., 112–113). Amikor a személy majd megkapja az őt megillető helyet, akkor a humanitárius segítségnyújtási műveletek és fejlesztési programok hatékonyabbak lesznek, és meghozzák a remélt eredményeket. Nem felejthetjük el, hogy amit felhalmozunk és elpazarolunk, az a szegények kenyere.

Ezt a néhány gondolatot szerettem volna megosztani Önnel, Főigazgató úr, az idei élelmezési világnap alkalmából, miközben kérem Istent, hogy áldja meg mindannyiukat és tegye gyümölcsözővé munkájukat, hogy állandóan növekedjen a béke, az egész emberi család hiteles és átfogó haladása szolgálatában.

Vatikán, 2019. október 16.

Ferenc

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír