Nemrég, egy előadás alkalmával, egy zsúfolásig megtelt teremben megkértem, hogy emelje fel a kezét az, aki az elmúlt fél évben, de nem az elmúlt 10 évben az ő kedvesétől, férjétől kapott egy szerelmes verset. Engem is meglepett a "felmérés eredménye", hisz összesen 3-4 hölgy emelte fel a kezét! Aztán, hogy oldjam a feszültséget megkértem, hogy most az emelje fel a kezét, akinek azért igénye lenne egy szép, szívből jövő szerelmes versre! No erre minden nő felemelte a kezét, volt aki mindkettőt, kortól függetlenül!

Ezen a szép napon, (csak, hogy a férfi társaimnak súgjak) megosztok egy szép szerelmes verset Petőfi Sándortól, melyet Szendrei Júliához írt! Tudjuk, hogy Júlia előbb kikosarazta Sándort, de amint e vers is jelzi, a férfit a visszautasítás nem torpantotta meg, hisz jól tudta, hogy a lányokat és a várokat ostrommal veszik be!

Érzelmeinket megfogalmazni, kifejezni emberhez méltó dolog! E víg farsangi időszakban, február 14-én, e tavaszi szép napon egyenesen kötelező! Isten áldását, a szép tiszta szerelmet kérem minden arra érett fiatal, felnőtt számára! Töltse be a szerelem lobogó lángja, e drága földi boldogság - s ne csak e szép tavaszi napon - a házasságra hivatást kapó testvéreim szívét!

Szeretettel,

Csaba t.

RESZKET A BOKOR, MERT...

Reszket a bokor, mert

Madárka szállott rá.

Reszket a lelkem, mert

Eszembe jutottál,

Eszembe jutottál,

Kicsiny kis leányka,

Te a nagy világnak

Legnagyobb gyémántja!

Teli van a Duna,

Tán még ki is szalad.

Szivemben is alig

Fér meg az indulat.

Szeretsz, rózsaszálam?

Én ugyan szeretlek,

Apád-anyád nálam

Jobban nem szerethet.

 

Mikor együtt voltunk,

Tudom, hogy szerettél.

Akkor meleg nyár volt,

Most tél van, hideg tél.

Hogyha már nem szeretsz,

Az isten áldjon meg,

De ha még szeretsz, úgy

Ezerszer áldjon meg!

 

(Pest, 1846. november 20. után.)