Elkezdődött egy új hét!! Merre veszed az irányt!! Jó lenne, ha Zoli tanácsai vezetnének!! Indulj el és akard, hogy minden napod legyen zarándoklat, a veled együtt újjászülető természetben, a karját feléd kitáró teremtő Istened felé!! A hét első napján Isten áldását kérve rád, 

Csaba t.

Gyakorta felmerül bennem a kérdés- mi a dolgunk a világban- ki vezesse lépteiket, merre haladjunk, mikor épp irányváltásra kényszerülünk. Mi az a működő modell, amit követnünk kell, hogy hasznosak legyünk a környezetünk számára, ugyanakkor jól érezzük magunkat saját bőrünkben. Mi az a rend ami megfelelő, de elfogadható, szigorú, de nem szorító.

Ezen kérdésekre rég találtam egy számomra jó választ, ami mindeddig helyesnek bizonyult és hiszem, hogy az is fog maradni. A TERMÉSZET az a világ, ahol az ember egyaránt megfigyelő és aktív tényező. A természet törvényeit megismerni, elfogadni, az életvitelünkbe beilleszteni az elején talán nehéz, de látva hasznosságát, egyre inkább biztonságot ad, megértve őket egyre egyszerűbbé válik. A kövek közül, tavasszal kisarjadó fűszál és a sziklarepedésben, maréknyi földben megkapaszkodó fa, olyan képek, olyan modellek, amelyek eligazítanak a társadalom vagy tudomány legbonyolultabbnak tűnő akadémikus kérdéseiben is. Megértő szeretettel fordulni a természet minden lénye felé, olyan filozófia, ami mindig sikeres megoldást eredményez. Ugyanakkor lelki megnyugvást hoz, jóérzést generál.

Sok éve, ezen gondolatokkal járom a hegyet-völgyet-síkságot, próbálva megérteni az ember viszonyulását a természethez. Ez napról napra láthatóan agresszívebb, kizsákmányolóbb, pusztítóbb. Félelmetes dolgokat tud az ember a természet ellenében tenni. Hatalmasnak tűnik az ember ereje amellyel a természettel szembeszáll. A természet türelmes, néha odaszól–romba-döntve az ember büszkeségének bálványait. Katasztrófákról beszélnek ilyenkor, ijedt hangon, azok akik nem értik: ez csak enyhe beszólás volt, a miheztartás végett. Az emberiség közös tudata változóban van. Kezdetén maximális tisztelettel volt az őt körülvevő és éltető természet iránt. Az idők folyamán ez a tudat a saját erejére való támaszkodás felé fejlődött. A folyamat annyival bonyolódik, hogy ez a közös tudat egyre jobban differenciálódik, az egyének között hatalmas eltérések mutatkoznak. Megjelent ugyanakkor egy új fogalom, a HARMONIZÁCIÓ. Ezt szem előtt tartva, mindig eldönthetjük egyéni vagy kollektív akcióinknak helyességét. Harmóniában élni a természettel-a jelen világ sikerkulcsa.

Személyesre fordítva a természetben mindig megtaláltam önmagam és minden cselekedetemben igyekeztem a természet tiszteletét követni. Üzletben és sportban egyaránt, vezérfonalként követtem ezen gondolatot. A természetjárás lételemem volt-mai is az. Eleinte tudattalanul, az idő elteltével egyre tudatosabban. Az utak kiválasztásában az elején a –járt utat járatlanért el ne hagyd- paradigma ellentéte volt a vezérgondolatom, igyekeztem kipróbálni minden lehetetlen, járhatatlan utat. Később az útválasztásban egyre több helyet hagytam a személyes megérzéseimnek. Megengedtem az inspirációnak, hogy az értelemmel egyenrangú legyen. Idővel a választásban több teret engedtem annak a felső kapcsolatnak, amelynek megélése egyre intenzívebben jött az életembe. Csodálatos dolgok történtek ezáltal, a megengedés-elfogadás által. Csodálatos helyekre jutottam olyan utakat követve, amelyek ellen a rációm időnként tiltakozott. Megtaláltam a ráció helyét is és ma már képes együttműködni az inspirációval.

A stilizált M betű az erdőben, egy nagy fára festve azonnal hatást gyakorolt rám. Ez sok éve történt és ma már buzgón festem a jelet minden olyan helyre ahova eljutok. Ezt a virtuális világban is megteszem, buzdítva az embereket, hogy kövessék ők is az előttük megjelenő jeleket. Könyvet írtam arról, hogyan lehet ezt biztonságosan és örömmel tenni. Sok lehetséges választ kaptam arra, hogy mi a Mária-út. Sok kérdést kaptam arról, hogy A es B pont között miért kell n útvonalat kijelölni, miért nem elég egy. Értelmet kapott számomra a zarándoklat szó. A zarándoklat más mint a búcsú-járás, mint a vezeklő térden-csúszás, az éneklő keresztcipelés. Számomra a zarándoklat a természetben jelen levő ISTEN dicsőítése, a természetben jelenlevő minden szereplővel, maga az Isten által vezényelt liturgia szerint. A zarándoklat alkalom és lehetőség a bennem levő gondok problémák megoldásának módozatait kigondolni, kipróbálni. Alkalom és lehetőség a társakkal gondolatokat, érzéseket megosztani. Ilyen lelkülettel járva a természetet, minden lépésünkkel gyógyítjuk a természet azon sebeit, amelyeket technokrata gondolkodásunkkal, életmódunkkal okozunk. Minden zarándok, aki hasonló gondolatokkal járja a Földet, simogatja a Földanya testét. Finom takarót sző tetteivel érzéseivel, ami beborítja a sebeket, segítve azok gyógyulását. Ilyen gondolatok mentén megértettem végre, hogy miért kell időnként sáros traktorutat követni, vagy omladozó gyárcsarnokok közt, szeméttel teleszórt úton haladni. Egyre inkább hiszem, hogy jövőre, mikor oda újra eljutok, azon a helyen már virágos rét fogad. Számomra a Mária-út, a feladat elfogadása, elkötelezettség a teljesítésére, miként azt Mária tette.

Zarándoklatra hívok és várok mindenkit eben a szellemben. Járjunk minél többen a terepjárók által feltépett mezőben, a szeméttel teleszórt erdőben, a romok által elborított tisztásokon. Tisztázzuk gondolatainkat és töltsük fel őket a közös nagy tudati mezőbe, ami ezáltal is tisztulni fog. Ezt látom az élhető világ felé vezető legrövidebb útnak. Felgyorsult a világ körülöttünk, használjuk ki e sebességet. Tegyük mi a jót gyorsabban mint mások a rosszat. Így több jó halmozódik fel ami ellepi a rosszat. A sáros traktorúton kizöldül a fű, a szemetet belepi a csalán, a rom beolvad a tájba szép kis halmocska emlékeztet majd rá. ZARÁNDOKLAT A TERMÉSZETÉRT legyen ez a jelszavunk, induljunk útnak, tegyük meg ma az első lépést, holnap a másodikat… Ne menjünk egyedül. Én hiszem hogy sokan vagyunk, merjünk megnyilvánulni. JÁRJUNK EGYÜTT. Ismerjük meg a zarándoklat elemeit. Vigyük bele azokat a mindennapi kis erdei futásokba, sétákba, kirándulásokba.

www.bogyazoli.eu