Jézus egy alkalommal így beszélt tanítványaihoz: Mondom nektek, hogy mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, az Emberfia is megvallja Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom Isten angyalai előtt. Aki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot. Amikor a zsinagógák, elöljárók vagy hatóságok elé hurcolnak titeket, ne aggódjatok, hogy miképpen és mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok! A Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket, hogy mit kell mondanotok.

Evangélium Lk 12,8-12

Elmélkedés

Az első gondolatmenet: „ …Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, az Emberfia is megvallja Isten angyalai előtt.” Sok ember életében, akik vallásos, és keresztényembernek vallják magukat, hányszor még keresztet sem mernek vetni magukra nyilvánosan, vagy Istenbe vetet hitüket megvallani, tartva attól, hogy ez által esetleg többen lenézik, megszólják, elítélik, és netalán egyesek barátságát ezzel elveszítenék. Ilyenkor az ember életében az Isten sajnálatos módon a háttérbe szorul. Ha ez így van, akkor hogyan merek Jézus elé állani, és az Ő segítségét kérni? Jézus tisztán kifejti és rávilágít erre, amikor azt mondja: „Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom Isten angyalai előtt.”

A második gondolat: „Aki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot.” Nagyon sokszor megtapasztalhatja az ember, hogy Isten mennyire türelmes, hogy hányszor érdemtelenül kapja Tőle a segítséget a Szentlélek sugallatát, mindig a kellő és megfelelő időben, ha szükség, akkor még az utolsó pillanatban is. Igen, Jézus ezt is megígérte apostolainak és mindazoknak, akik Őt követik, így nekünk is szólalnak ezen bíztató szavai: „A Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket, hogy mit kell mondanotok.”

Sokszor abba a nagy tévedésbe esik az ember, hogy a sikert, saját magának tulajdonítja, és így ahelyett, hogy Istennek megköszönje, és belássa érdemtelenségét, sokszormég kérkedik is vele, és el is várja, hogy megdicsérjék a sikerét. Milyen feledékeny az ember, főleg ilyen esetben?Ezért egy pillanatra sem szabad feledni, hogy a Szentlélek kiáradása nélkül semmire sem képes az ember!

A harmadik gondolat: Ha Isten ennyire jóságos és bőkezűen adakozó, Aki nem nézi azt, hogy ki mit és mennyitérdemel, akkor sokszor miért is vagyunk olyan kishitűek? Hány embert bénít meg a félelem, és nem lássa a kiutat bizonyos esetekben, élethelyzetekben!

A mai nap szentje Antiochiai szent Ignác püspök és vértanú élete, csakugyan példakép volt nagyon sokak számára. Ő képes volt bármire, amikor a rábízott nyájról volt szó. Senki és semmi nem tudta eltéríteni őt Istenbe vetett hitétől, élethívatásától. Elfogatása alatti időszakban, amint leírja;sokat bántalmazták, és nagyon rosszul bántak vele a római katonák, akik Rómába kísérték, ahol a kivégzés várt rá. Ekkor is alázatos és hű maradt Istenbe vetett hitéhez, híveihez, Egyházához. Ezt írta a római híveknek: „ Könnyek között kérlek, ne tegyenek semmit a kiszabadításomért, mert soha többé nem lesz ilyen lehetőségem arra, hogy Istenhez jussak.”

Az arénában, amikor a vadállatok széttépték szent Ignác testét, Traianus császár elismeréssel így nyilatkozott: „Nagy a keresztények bátorsága! Hol van egy görög, aki így tudna meghalni a maga isteneiért?”

Milyen az én kereszténységem, és milyen is az én keresztény bátorságom?

Kristóf testvér