Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”

Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.”

Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”

Ezek az evangélium igéi.

Elmélkedés

​Idézem a nap szentjét, Kapisztrán Szent Jánost ki az ferences obszervánsoknak szóló szabályzat utolsó fejezetében így ír:

,,Fel tehát, harcosaim és testvéreim! Akár a hitetlenek földjén buzgólkodtok, akár a katolikusok országaiban szolgáltok az Úrnak, megvetvén a világ gyönyöreit, szent vággyal vágyódjatok az örök dicsőség babérjai után.

Krisztus keresztjét átkarolva feszítsétek meg magatokat a világnak és a világot magatoknak.

Vessetek le minden terhet és körülöttünk álló bűnt, az apostollal rohanjunk át az elénk állított harcon, szemünket csak hitünk szerzőjére és beteljesítőjére, Jézusra szegezvén!''

Kapisztrán Szent Jánosban is ugyanaz a lelkület lakozott, amelyet az Úr Jézus azoktól kér, akiket követésére hív a mai evangéliumban:

– Mivel a mi hazánk a menyben van, vállalni azt az életállapotot itt a földön amikor nincs egy biztos hely amelyet stabil otthonnak nevezhetsz…

– Úgy élni ebben a világban, hogy életünk hirdesse azt, hogy a halál nem egy végállomás hanem csak egy megálló (még ha nagyon fájdalmas és nehéz megálló is).

– És kitartóan haladni a szűk ösvényen, amely nem más mint az önfeláldozó szeretet útja mely Isten segítségévek, ki maga a Szeretet, átalakít bennünket saját képére és hasonlóságára.

Marián testvér