A keddi napokon mi mindig Szent Antalra gondolunk, és az ő nevében és példájára az irgalmasság cselekedeteit próbáljuk gyakorolni!!
Csaba t.
A Könyvtől a gyermek Jézusig – Páduai Szent Antal ábrázolásai a középkori Magyarországon
Nemcsak a második legismertebb oltárra emelt ferences, hanem a legnépszerűbb szentek egyike is a portugál származású, lisszaboni születésű egyháztanító, Fernando Martins de Bulhőes, aki az akkor új rendbe lépve Remete Szent Antal nevét vette fel. Majdnem nyolcszáz évvel ezelőtt rövid idő alatt Pádua városának máig ható büszkesége lett.
Antal: a jeles prédikátor, akit még a halak is meghallgattak, az eretnekekeket meggyőző szónok, a csodatevő segítő, az elveszett tárgyak megtalálója, különösen a barokk korától legtöbbször a gyermek Jézussal ábrázolt, szeretetteljes fráter… A szentek és a szentkultuszok hazai és nemzetközi kutatását végző Magyar Hagiográfiai Társaság online rendezvényén az alapítóról elnevezett Sághy Marianne-díjjal frissen kitüntetett Konrád Eszter tartott előadást Tanító, térítő, csodatevő: Páduai Szent Antal tisztelete a középkori Magyarországon címmel.
Éppen megjelenés előtt álló doktori disszertációja témájául ugyanis a koldulórendi szentek és boldogok hazai ábrázolásait választotta. A tizenkét érintett domonkos és ferences közül ezúttal Páduai Szent Antal alakjának legkorábbi magyarországi megjelenéseit vette számba. Az új források ismeretében igyekezett pontosítani, kiegészíteni a terület itthoni kutatóinak eredményeit, Takács Ince ferences szerzetesnek Antal hazai kultuszáról szóló, a Katholikus Szemlében megjelent írását és a Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában foglaltakat. Konrád Eszter előadásában Pádua szentjének kifejezetten a barokk kor előtti tiszteletével foglalkozott.
Az első ferencesek 1229-ben érkeztek Magyarországra Giovanni da Pian del Carpine vezetésével. Esztergomban, Győrben, Óbudán, Pozsonyban, Székesfehérváron telepedtek meg; már az 1230-as évek elején megalakult a magyar ferences provincia. A rend szorosan kötődött az uralkodócsaládhoz is: Árpád-házi Szent Erzsébet Assisi Szent Ferenc harmadrendjének tagja lett; IV. Bélának ferences gyóntatója volt, az uralkodót és családját az esztergomi ferences templomban temették el.
Takács Ince OFM azt feltételezte, hogyha a királyi család ilyen elkötelezett volt a ferencesek iránt, valószínűleg Antal kultuszát is támogatta. Erre azonban nincs sok és meggyőző bizonyíték. Az egyik legkorábbi patrocínium a pesti domonkos rendházra vonatkozik. Több forrásban Szent Antal rendházaként utalnak rá, de valószínűbb, hogy a kolostor nem Páduai, hanem Remete Szent Antal nevét viselhette. Azt, hogy Páduai Szent Antalnak oltárt szenteltek, a Gyulafehérvári kódex igazolja. Ebben Benedek veszprémi püspöknek a ferencesek számára 1295-ben adott, búcsúkra vonatkozó formuláriuma kitér a Szent Szűz, illetve Ferenc, Antal, Klára és más szentek tiszteletére emelt ecclesiákra is.
A legkorábbi tárgyi emlékek közül Konrád Eszter III. András – egy velencei mester által 1290 körül készített – (berni) diptichonját emelte ki. A kétszárnyú oltáron a Jézus életét ábrázoló központi képeket negyvennégy szent veszi körül. Köztük négy koldulórendi figura látható: Szent Domonkos és Veronai Szent Péter, illetve Szent Ferenc és Szent Antal. Az Anjou-korban a páduai szent alakját kissé háttérbe szorította egy újabb jeles ferences, az 1317-ben szentté avatott püspök: Toulouse-i Lajos. A szombathelyi ferences kolostort viszont Szent Antalnak ajánlották, és Takács Ince OFM úgy tudta, hogy az alsáni ferences templomnak Szent Antal-oltára volt. A Lackfi István nádor által támogatott, az 1390-es évekre felépült keszthelyi ferences templom freskóin, az Anjouk által különösen tisztelt szentek között Antal alakja is feltűnik. Almakeréken, az Apafiak családi templomának a 14. század közepén és második felében készült falképén, a szekkósorozat egyik részletében szintén megörökítették.
A 15. században és a 16. század első harmadában megszaporodtak az Antalról szóló írások, alkotások. Az obszerváns ferencesek a számukra legfontosabb erényt, az engedelmességet hangsúlyozták, aminek szentideálját Antal személyében találták meg. Csodatettei jól ábrázolhatók, az adott kor embere számára – Közép-Európában a törökveszélyben, az „eretnekekkel” való küzdelem sodrában – kellőképpen beszédesek és bátorítóak voltak. A stigmatizált, elragadtatott Ferenc mellett Antal elsősorban nagyhatású prédikátorként, művelt teológusként jelent meg; csodatevőként viszont talán még megközelíthetőbb lett a hívők számára, mint Assisi Szent Ferenc.
A magyar kódexirodalomban Mária mennybevételének tanítása kapcsolódott Páduai Antalhoz, hivatkozással a szent vonatkozó prédikációjára. A ferences és máriás lelkiség összefonódása olyan formán is megmutatkozott, hogy a segesdi ferences templomban Marczali István – Rómában teljes búcsút és ereklyéket kérve Nagyboldogasszony ünnepére – Mária-kegyhelyet alakíttatott ki. 1458-as misealapítványában pedig kijelölte, hogy szombatonként Mária, keddenként – a szent halálának napján – Antal tiszteletére (az Antal-kápolnában) mutassanak be énekes misét.
Az előadó végül Antalnak a 15–16. századi – jellegzetes attribútumaival való – hazai ábrázolásaira mutatott példákat. A Szépművészeti Múzeumban őrzött, 1477-ben készült predellán Ferenc oldalán, három hallal a kezében jelenítették meg. A brulyai Szent Miklós-plébániatemplom szárnyas oltárán (1520) Ferenc és Antal ugyancsak egymás mellett áll. A Szepeshelyről származó szárnyasoltár-töredéken, a szepesváraljai mester munkáján (1490–1500) Szent Antal a Szűzanyától veszi át a gyermek Jézust. Ez a kép már megelőlegezi Páduai Szent Antalnak a barokk kortól leginkább elterjedt és leggyakoribb „ismertetőjegyét”. A Gyermek őrzése azt a szoros lelki kapcsolatot jelzi, amely a ferenceseket a tisztaság és az ártatlanság mindent megváltoztató erejéhez, a Megváltóhoz, az értünk emberré lett Istenhez fűzi.
A keddi napokon mi mindig Szent Antalra gondolunk, és az ő nevében és példájára az irgalmasság cselekedeteit próbáljuk gyakorolni!!