Dr. Sáhó Eszter jogászként végzett a Pázmányon, a közigazgatásban dolgozott, majd politikai kommunikációval kezdett foglalkozni. Újságíróként ugyanazt tudja képviselni, amiért jogász is lett: ha igazságtalansággal találkozik, leírja. 10 hónapra Erdélybe ment gondolkodni, újratervezni, kiszakadt az addigi életéből, a megszokott környezetéből. Nemrégen a SZEMlélek értékmagazin szerkesztőségének vezetője lett, ahol célja, hogy elhiggyék az emberek, lehet szabadon gondolkodni, és vitázni úgy is, hogy nem esünk egymásnak.
Mikor kezdte érdekelni a jogtudomány?
Sok minden érdekelt a gimnáziumi éveim alatt, emiatt nagyon későn, szinte csak néhány héttel az egyetemi felvételi kérelmek leadása előtt döntöttem el, hogy három jogi kart és egy kommunikációs szakot jelölök meg. Segítő szakmákban is gondolkodtam – néhány hónapra még az orvosi hivatás is foglalkoztatott -, de aztán feltettem magamnak a kérdést, hogy mi az, ami nem hagy engem nyugodni a körülöttem lévő világban, hol tudnék én, a nekem adatott talentumokkal igazán segíteni? A hamisság, az igaztalanság és az igazságtalanság voltak azok a jelenségek akkor, amik a legjobban zavartak, és úgy gondoltam, ha jogász leszek, lesz lehetőségem képviselni ezekkel ellentétes álláspontot.
Hogyan lett Önből jogász végzettséggel kommunikációs szakember, újságíró?
Úgy alakult, hogy most újságíróként tudom ugyanazt képviselni, amiért jogász is lettem: ha igazságtalansággal találkozom, leírom. Csaknem 8 éven keresztül a munkaköröm része volt az Országgyűlés munkájának folyamatos figyelemmel kísérése. Ott döbbentem rá, hogy az ország vezetői által kimondott szavaknak – hangozzanak el azok akár egy heves és indulatos vita során -, mekkora erejük tud lenni társadalmi szinten. Amit én személyesen hallottam egyik nap az ülésteremben, az másnap a címlapokon szerepelt, és az emberek egymás közt is erről beszélgettek. Elkezdtem ezért politikai kommunikációval foglalkozni, ezt tanulni, és volt alkalmam gyakorolni is. Többször írtam politikusoknak beszédet, írtam sajtóközleményt is. Személyes döntés volt, hogy megszakítom a jogi karrieremet. Elmentem 10 hónapra Erdélybe; mondhatjuk, hogy gondolkodni, újratervezni. Böjte Csaba testvér és az alapítványos gyermekek mellett újra egy hihetetlenül pörgős életbe csöppentem, csak ez máshogyan volt pörgős. Ott már tudatosan kommunikációval foglalkoztam, és hazaérkezésem után egyértelmű lett számomra, hogy most itthon sem a jogi tudásomra van szükség, hanem őszinte és tiszta szóra a társadalomban. Ezt próbálom képviselni a média világában.
Jogász szakon végzett a Pázmányon. Emlékszik még, hogy miért a Pázmányra jelentkezett? Akkoriban mi motiválta leginkább, beigazolódtak az elképzelései az itt töltött évek alatt?
Akkoriban az motivált, hogy kerüljek be az ország legjobb jogi egyetemére. Nem a vallási meggyőződésem volt az első szempont. Akkoriban az ELTE és a Pázmány fej-fej mellett haladtak, így egyértelmű volt, hogy az első két helyre kerülnek a listámon. „Lecsúsztam” az ELTE-ről, de nem bántam, mert nagyon jó helyre kerültem. A magas minőség mellett valahogy „emberi” volt az egész. Nem tudom, az ELTE-n is éreztem volna-e ugyanezt, de ez már nem is érdekes, mert nagyon szerettem ide járni.
Milyennek látja a pázmányos éveket? Mi az, ami azonnal eszébe jut az egyetemmel kapcsolatosan, milyen emlékezetes élményekre gondol vissza szívesen?
A tanáraim személyes hitére és meggyőződésére nagyon emlékszem. A katedrán állva sem tudták ezt levetkőzni, és nagyon jól tették! Jó volt látni, hogy egy ilyen „száraz” szakmában is lehet embernek maradni, nem kötelező egy-egy ügy kapcsán a lelkiismeretünkkel szembe fordulni, vagyis ebben a hivatásban is maradhatunk önmagunk.
Melyik tanárt, módszert, vagy órát, vagy egyetemen szerzett impulzust emelné ki, ami hatással volt Önre?
Mindig is közjogi érdeklődésű voltam. Mindkét évfolyamdolgozatomat és a diplomamunkámat is közigazgatási jogból írtam. Mégis most elsőre a polgári jog jut eszembe, mégpedig az élet kezdetével és befejezésével kapcsolatos jogi határterületek. Amit ott elmondtak nekünk az abortusz és az eutanázia orvosi és jogi megítéléséről, a mai napig útmutató számomra. Ott hallottam életemben először ezekről egy letisztult tanítást, ami kiállta az idők próbáját. Azóta sem tudott senki belém kötni, ha az ott megtanultakkal érveltem.
Tanulmányaiból mit tudott leginkább hasznosítani?
A jogi gondolkodást emelném ki, ami az élet többi területén is nagy segítséget jelent. Mert miről is van szó? Arról, hogy el tudjuk-e választani a lényegest a lényegtelentől. Ez akkor is hasznos, mikor az ember keresetlevelet fogalmaz, de egy interjúkészítés során is elengedhetetlen.
Hogyan indult pályája az egyetem elvégzését követően?
A jogi diploma megszerzése után ügyvédjelölt lettem, de hamar kiderült számomra, hogy engem a társadalmi szintű problémák jobban érdekelnek, ezért másfél év után váltottam, és a közigazgatásban kezdtem el dolgozni. Nagyon élveztem ezeket az éveket. Megismertem egy minisztérium és az Országgyűlés működését.
2018-ban 10 hónapra Erdélybe költözött, és a Dévai Szent Ferenc Alapítvány kommunikációs munkatársa lett. Milyen eredményeket ért el és milyen szempontból volt fontos ez az időszak az életében?
Szó szerint kiszakadtam az addigi életemből, a megszokott környezetemből. És hozzá kell tenni azt is, hogy a megszokott pozíciómból. Én addigra már vezető voltam, elismerés és sikerek voltak a hátam mögött. Az alapítványnál azonban ebből nem tudtam építkezni, ott senki nem tudta, hogy én honnan jövök és ki vagyok. Személyiségfejlődési szempontból ez nagyon jót tett nekem, aztán elég hamar felismertem ott is, hogy miben vagyok jó. Elkezdtem először csak cikkeket írni az alapítvány honlapjára, és ahogy kaptam a pozitív visszajelzéseket, egyre jobban élveztem. Egy támogatónk aztán azzal kereste meg Csaba testvért, hogy az alapítvány kiadhatna egy magazint. Csaba testvér pedig rám bízta a feladatot! Bő két hónap alatt született meg a Gyermek Jézus magazin. Nem volt még ilyen előtte, úgyhogy arra nagyon büszke vagyok. Persze nem egyedül csináltam – csodás szerkesztőkkel és grafikussal dolgozhattam együtt.
Milyen témájú cikkek állnak közel Önhöz?
Szinte minden érdekel, de akkor vagyok igazán elememben, amikor emberi közösségeket vagy a társadalom egészét érintő, közéleti témájú cikket írhatok. Ebben biztosan befolyásol még a jogászi múltam.
A vallás és a keresztény értékrend mindig meghatározó volt élete során?
Nem így nevelkedtem. Egyedül az anyai nagymamám járt rendszeresen templomba, mikor kicsi voltam. Emlékszem, hogy minden hétvégén kértem a szüleimet, hogy vigyenek el a nagymamámhoz, hogy elmehessek vele a szentmisére. Kiskoromtól ministráltam is. Szóval a saját döntésem volt, hogy menni szeretnék templomba és hittanra. Azt éreztem, hogy ott a helyem, és azóta is így érzem.
A SZEMlélek értékmagazin szerkesztőségének vezetője lett nemrég. Főszerkesztőként mire törekszik, mi a legfontosabb célja?
Hogy elhiggyék az emberek, lehet szabadon gondolkodni, és vitázni úgy is, hogy nem esünk egymásnak. Szörnyű nézni, ahogy bizonyos körök bizonyos értékrendekre vagy ideológiákra hivatkozva meg akarják mondani az embereknek, hogy akkor most ebben az ügyben ezt kell gondolnod. És tényleg elkezdik azt gondolni! Ezért esnek egymásnak családtagok, és barátságok mennek tönkre.
Munkájában mi okozza a legnagyobb örömöt?
Nagyon szeretem a szerkesztőségi megbeszéléseket, ahol ötletelünk és csiszolgatjuk egymás gondolatait is. Az újságírás alapvetően egy magányos tevékenység, kell hozzá a csend és a nyugalom, de ezeken a közös alkalmakon mindig kiderül, hogy mennyire inspiráló tud lenni a csapatmunka is. És van egy nagyon jó szakasza magának az írásnak is, amit nagyon élvezek. Mikor leírom egy cikk nyers változatát, a szöveg egyszer csak elkezd „élni”. Megmutatja, hogy még hol vannak hiányosságai, hogy hol van erőlködés benne, hogy hol nem egyértelmű az üzenet. És aztán egyszer csak azt érzem: most készen van! Csodálatos érzés!
Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
Úgy látom, hogy őrült nagy feladatunk van a mai magyar kommunikációs térben. A legtöbb, közélettel is foglalkozó szerkesztőség ma Magyarországon – megtagadva a média mint negyedik hatalmi ág szerepét – abban látja jövőjének biztosítását, hogy kiszolgálja valamelyik politikai oldal érdekeit. Csak közben elfeledkezik a felelősségéről, arról, hogy emberek millióira van hatással az, amit megfogalmaznak, amit képviselnek. Alig tudnék felsorolni néhány médiumot, akik nem ennek a mintának megfelelően dolgoznak. Velük egyre jobban összefogva, közösségben tudom elképzelni hosszú távon azt az erőt, mely képes felmutatni, hogy nem csak a megosztott Magyarország létezik.
Mit üzenne, mit tanácsolna a jelenlegi pázmányos hallgatóknak?
Azt, hogy tudatosítsák magukban: ha végeznek, és kezükben lesz a diplomájuk, akkor részeivé válnak a magyar értelmiségnek. Annak minden szépségével és felelősségével együtt. Rajtuk is fog múlni, hogy milyen világot építünk.
Tanulmányok
Győrben érettségizett 2003-ban, majd jogász diplomáját 2008-ban szerezte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán. A Századvég Alapítványnál tanult politikai kommunikációt. 2017-ben közigazgatási, 2018-ban jogi szakvizsgát tett.
Szakmai pálya
2009-től ügyvédjelöltként dolgozott, majd 2011-ben közigazgatási karrierbe kezdett. Parlamenti titkárként helyezkedett el a Vidékfejlesztési Minisztériumban, később kabinettitkárként folytatta munkáját az Országgyűlés Hivatalában. 2014-2018 között a Földművelésügyi Minisztérium Környezetügyért, Agrárfejlesztésért és Hungarikumokért Felelős Államtitkárságának titkárságvezetője volt. 2019-től a SZEMlélek és az Egy.hu online magazinok szerzője, 2020 októberétől a SZEMlélek főszerkesztője.
Hobbi
Mindig is sportolt (úszott és versenyszerűen evezett), legújabb célkitűzése, hogy megtanuljon hosszú távon is jól futni. Emellett a zene az, ami kikapcsolja, egyetemista kora óta gitározik.
"Ha igazságtalansággal találkozom, leírom."