Nagyszerdán tartott katekézisében Ferenc pápa röviden végig elmélkedte a liturgikus év legfontosabb három napjának titkait, melyek Urunk Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának a misztériumai.

A nagyhét lelki légkörében újra átéljük a szent titkokat, ahogy tesszük azt minden szentmisében, hiszen az Eucharisztia ünneplése a húsvéti titok megújítása, mintha a Kálváriára mennénk – kezdte szerdai katekézisét Ferenc pápa.  

Nagycsütörtökkel belépünk a szent három napba, amikor megemlékezünk az Úr Vacsorájáról. Ezen az estén az Úr a tanítványaira hagyta szeretetének a testamentumát az Eucharisztiában, mint örök jelenlétet. Ebben a szentségben Jézus az áldozatot, a húsvéti bárányt önmagával helyettesítette: Teste és Vére adják nekünk a bűn és a halál rabszolgaságából való menedéket. Ezen az estén azt kéri, hogy egymás szolgáiként szeressünk, ahogy ő a lábmosáskor tette velünk. Ez a gesztusa elővételezi a kereszten hozott véres áldozatot. Urunk és Mesterünk másnap ugyanis meghal, de nem azért, hogy megmossa a lábunkat, hanem a szívünket és a tanítványok egész életét. Mindnyájunkért hozott szolgálati áldozat volt ez, hogy ezzel az áldozattal megváltson mindenkit.

Nagypéntek a bűnbánat, a böjt és az imádság napja – folytatta a pápa. A Szentírás olvasmányaival és a liturgikus imádságokkal összegyűlünk a Kálvárián, hogy megemlékezzünk Jézus Krisztus szenvedéséről és haláláról. A liturgia felmutatja a Megfeszítettet és a Kereszt imádásában újraéljük az ártatlan Bárány útját. Szívünkben és elménkben hordozzuk a betegek, a szegények és a leselejtezettek szenvedéseit és megemlékezünk a háborúk, a diktatúrák, a hétköznapi erőszak és az abortuszok áldozatairól, a mai kor számos megfeszítettjeiről, akik csak tőle kapnak megerősítést. Amióta Jézus magára vette az emberiség sebeit és a halált, Isten szeretete megöntözte ezeket a pusztaságokat és megvilágította ezeket a sötétségeket. Ferenc pápa megemlékezett a háborúk áldozatairól, az éhhalálnak kitett gyermekekről, a háborúk és a terrorizmus sújtotta népekről. Emberek sokaságáról, akik a kábítószerekben keresnek egy kicsivel jobb életet, pedig a kábítószeripar valójában gyilkol. Vannak azonban olyan emberi „szigetek”, keresztényeké, vagy más vallásúaké, akik szívükben jobbak akarnak lenni, de a halálnak ezen a Kálváriáján Jézus az, aki szenved tanítványaiban. Krisztus nyilvános működése során életet adott, gyógyított, megbocsátott, most a Kereszt legfőbb áldozatában beteljesíti az Atya rábízott művét, hogy megszabadítson minket a sötétség erőtől, hogy Isten szeretettjei lehessünk. Ez csak ő tudja megtenni, ahogy Péter apostol tanítja: „sebei szereztek nekünk gyógyulást”.

Nagyszombat a nagy csend napja, melyet az apostolok Jézus szégyenletes halála fölötti sírásban töltenek. Miközben az Ige hallgat, miközben az Élet sírba téve fekszik, akik benne bíztak, azok most keményt próbát élnek át és Isten árváinak érzik magukat. Ez a szombat Máriáé is, ő szintén sír, de szíve tele reménnyel és szeretettel. Fiát követte a szenvedés útján, ott állt keresztje tövében és lelkét tőr járta át. Ám virraszt, szíve őrzi a reménységet. Tanúságtétele és közbenjárása erősítenek minket, amikor a kereszt túl nehézzé válik.         

A Föltámadott bizonyítja, hogy a jó legyőzi a rosszat, a halált és a szomorúságot

Nagyszombat csöndjébe a húsvéti virrasztás szertartásával tör be az „Alleluja” ünnepi éneke. Hitben találkozunk a feltámadt Krisztussal és a húsvéti öröm kiárad ötven napra, egészen a Szentlélek eljöveteléig. A keresztre feszített föltámad, a kételyek és bizonytalankodások megszűnnek. A Föltámadott bizonyítja nekünk, hogy a jó legyőzi a rosszat, a halált és a szomorúságot. A Föltámadott annak a megerősítése, hogy Jézusnak mindenben igaza volt, a halálon túli élet ígéretében és a bűnök bocsánatában. A tanítványok azonban kételkedtek és Mária Magdolna lett a feltámadás első apostola. Az őrség és a katonák a sírnál, jóllehet látták, hogy él és feltámadt, pénzt kapnak és így csalnak, hogy nem is látták őt. Mert lefizették őket. Nem lehet egyszerre két úrnak szolgálni, Istennek és a pénznek. Aki a pénz szolgája, az Isten ellensége! – szögezte le a pápa.

Végül a pápa a húsvéti ünneplést a világjárvány összefüggésében értelmezte. A szenvedés ilyen helyzeteiben, főként amikor már a szegények és egyéb csapásoktól sújtott emberek szenvednek, Krisztus keresztje világítótoronyként a kikötőt jelzi, a meg nem csaló remény jele, mely jelzi, hogy egyetlen könnycsepp, vagy sóhaj sem vész el Isten üdvözítő tervében – zárta nagyszerdai katekézisét Ferenc pápa.

Forrás: Vértesaljai László SJ/Vatican News