Jakubinyi Györgyöt 1990. április 29-én szentelték püspökké Csíksomlyón. Előbb segédpüspök, Bálint Lajos nyugdíjba vonulása után a Gyulafehérvári Főegyházmegye érseke lett. Nyugalmazását megelőzően 26 éven át szolgált az erdélyi egyházmegye élén. Hetvenötödik születésnapja alkalmából László Zsolt diakónus beszélgetésre, vallomásra, visszatekintésre kérte. Az életútinterjúból közlünk részleteket.

– 1990-ben szentelték gyulafehérvári segédpüspökké. Hogyan érte ez a kinevezés? Milyen érzések kavarogtak Önben? Egyáltalán, hogyan lehetne szavakba önteni azt, hogy mit érez egy pap, amikor először közlik vele, hogy püspökké nevezik ki?

– Nicolae Ceaușescu kivégzésekor (1989 karácsonyán) csak két államilag elismert római katolikus egyházmegye volt: a bukaresti érsekség, élén dr. Ioan Robu felszentelt címzetes püspök, apostoli kormányzóval és a gyulafehérvári püspökség, élén Jakab Antal megyéspüspökkel és Bálint Lajos segédpüspökkel. A többi négy római katolikus egyházmegye államilag csak koordináló főesperesség volt, de a „főesperesek” papok voltak, egyházjogilag főpásztorok, „ordinarius” címmel és főpásztori joghatósággal. 1989 karácsonyán az utolsó „ordinarius substitutus”, Sipos Ferenc Szatmáron volt. A többi három római katolikus egyházmegyében, vagyis főesperességben már közvetlenül a Szentszék által kinevezett ún. „ordinarius ad nutum Sanctae Sedis” („Szentszék rendelkezésére álló”) volt főpásztor, szintén papok, Nagyváradon Dászkál István, Temesváron Sebastian Kräuter és Jászávásáron Petru Gherghel. Az öt görögkatolikus egyházmegye 1948 óta törvényen kívül volt. Nicolae Ceaușescu kivégzésekor még aznap délután Ion Iliescu, a Nemzetmentő Front ideiglenes elnöke bejelentette, hogy a görögkatolikus egyházat azonnal visszahelyezik régi jogaiba és a római katolikus egyházat is elismerik mind a hat egyházmegyéjével együtt. Érthető, hogy már 1990. január 3-án megjelent Gyulafehérváron Francesco Colasuonno sajátos feladatokkal felruházott apostoli nuncius és összehívta a római katolikus és görögkatolikus püspököket és ordináriusokat. Ekkor indult meg a 12 katolikus egyházmegye betöltése is, vagyis a püspökkinevezési eljárás. Ez a folyamat pápai titoktartás alatt (sub secreto Pontificio) történt, tehát nem beszélünk róla. A végeredményt 1990. március14-én közölte a Szentszék: II. Szent János Pál pápa 15 kinevezést eszközölt a romániai 12 katolikus egyházmegye részére, egyetlen segédpüspököt Gyulafehérvár részére (engem), elfogadta egy megyéspüspök régi lemondását (dr. Jakab Antal gyulafehérvári megyéspüspökét) és két élő vértanú titkos püspököt kinevezett címzetes érseknek (dr. Boros Béla Temesvárról és Ioan Chertes Kolozsvárról). A kilenc megyéspüspök között ott volt Bálint Lajos segédpüspök is. Csak az örmény katolikus ordináriátusról feledkeztek meg, mert az nem szerepelt mint létező a kommunista időben.

A kinevezésem csak azért volt meglepetés, mert nem voltam erdélyi, hanem szatmári egyházmegyés. Szatmáron is várták a kinevezésemet. Gyulafehérváron 1990. március 6-án Bukovsky atya behívta Tempfli József nagyváradi megyéspüspök, Reizer Pál szatmári megyéspüspök és Jakubinyi György gyulafehérvári segédpüspök jelöltet. A titkár atya szobájába vonultunk vissza, és ott helyben meg kellett írnunk a választ a szentatya ajánlatára. A jelöltnek sajátkezű pápának címzett levélben kell kijelentenie, hogy elfogadja-e a kinevezést. Én nagy alázattal felsoroltam három hiányosságomat: nem vagyok vezéregyéniség, nincs lelkipásztori tapasztalatom és nem vagyok az egyházmegyéből. Kérem a szentatyát, hogy vizsgálja felül nehézségeimet, és döntését már előre is elfogadom. Természetesen kértem az Úr Jézus, a Szűzanya és Kis Szent Teréz támogatását a döntésben. Úgy éreztem, hogy a papszentelésben adott engedelmességi ígéretem erre is vonatkozik. Az előrejelzés szerint 1990. március 14-én délben a vatikáni rádió bemondta a kinevezéseket, köztük az én Aquae Regiae címzetes püspöki („Királyfürdő”, IV-V. századi volt püspökség Byzacena római tartományban – ma Dél-Tunisz –, később megszűnt) és gyulafehérvári segédpüspöki kinevezésemet.

– Hogyan zajlott a szentelés megszervezése? Kik voltak a szentelő püspökök, hogyan választotta ki őket? Hogyan állt össze a püspöki címer és jelmondat?

– Bálint érsek úr rám bízta, hogy mikor és kivel szenteltetem magam. Ugyanakkor jelezte, hogy ő mint kinevezett megyéspüspök nem tart Gyulafehérváron a székesegyházban székfoglalót, hanem az én segédpüspökszentelésemen tartja meg egyúttal az ő megyéspüspöki beiktatását. Mivel Jakab Antal nyugalmazott megyéspüspök az utód beiktatásáig apostoli kormányzó volt és a kinevezett utód, Bálint Lajos megyéspüspök még nem volt beiktatva, ezért mindkettőt társszentelőnek kértem fel és főszentelőnek Francesco Colasuonno nunciust.

A felszentelendő választhat két közelálló paptestvért, akik mellette „asszisztálnak” a püspökszentelés alatt. Ezért a nevük „presbiter asszisztens”. Két évfolyamtársat választottam: Áib Sándort, akkor nagykárolyi plébánost, aki földim is volt, együtt jártunk gimnáziumba is, és a másik Szabó Lajos volt, erdélyi egyházmegyés, akkor csíkmadarasi plébános. Úgy látszik, jó volt a választásom, mert senki sem volt megsértődve, nem is kifogásolták a választást.

Mivel segédpüspök lettem, nem megyéspüspök, nem a székesegyházat választottam, hanem Csíksomlyót, a Szűzanya kegytemplomát, újmisés papi és püspöki jelmondatom jegyében (Magnificat! Magasztalja /lelkem az Urat/! Lk 1,46, a Szűzanya hálaénekéből). A püspöki jelmondat választásban II. Szent János Pál pápát követtem, aki mindvégig megtartotta újmisés jelmondatát „Totus Tuus” (Egészen a Tied,/ó Mária/, a Grignon de Monfort Szent Lajos-Mária Mária-rabszolga-önfelajánlási imából) segédpüspök, érsek, bíboros és pápa korában is, haláláig.

Az időpontot a szentelő nuncius döntötte el: április 29-én, Csíksomlyón felszentelt engem, majd május 1-jén, Szatmáron a székesegyházban felszentelte Reizer Pál megyéspüspököt. Kis Szent Teréz mosolyát fedeztem fel a nuncius által kijelölt dátumban: 1923. április 29-én XI. Piusz pápa boldoggá avatta Kis Szent Terézt! Tehát az én püspökszentelésem az ő boldoggá avatása napján volt.

Vasárnap megvolt a püspökszentelés Csíksomlyón a kegytemplomban és Bálint Lajos megyéspüspök beiktatása. A beiktatás és a püspökszentelés szertartása a szentmisével három és fél órát tartott. A három (fő- és társ-)szentelőn kívül még hét koncelebráló magyar püspök tette rám a kezét (Boros Béla és Tempfli József hazaiak, Dékány Vilmos, Gyulay Endre, Kovács Endre és Marosi Izidor Magyarországból és Pénzes János Délvidékről), Alexandru Todea görögkatolikus metropolita rám tette a kezét, de nem koncelebrált. Még négy kinevezett szentelés előtt álló püspök koncelebrált (George Guțiu és Lucian Mureșan görögkatolikus megyéspüspök, Petru Gherghel és Reizer Pál római katolikus megyéspüspök).

Püspöki címert nem csináltattam, mert megtaláltam a Szentszék utolsó rendelkezését erre vonatkozólag (Államtitkárság, Ut sive sollicite kezdetű 1969. 03. 31-én kelt instrukciója bíborosok, püspökök és kisebb renden lévő prelátusok ruházatára, címeire és címerére vonatkozólag (…): a püspöki címer készíttetése fakultatív. Amennyiben a püspök címert csináltat a hagyomány szerint, ezentúl tilos abban a mitrát/infulát/püspöksüveget és a pásztorbotot ábrázolni. Amikor 1994-ben megyésérsek lettem, akkor csináltattam a gyulafehérvári székeskáptalan ősi pecsétje alapján egyházmegyei címert, Szent Mihály, a főegyházmegye védőszentje ábrázolásával, és azt használtuk Tamás József segédpüspök atyával együtt nyugdíjazásomig. Amikor Bálint Lajos püspök atya megkérdezte, hogy mint segédpüspök milyen címert csináltatok, elmondtam az előbbieket. Csodálkozott: „Látod, amikor segédpüspök voltam, én sem csináltattam címert, alázatból. Nem tudtam, hogy fakultatív lett. De amikor megyéspüspök lettem, mondták, hogy most már kell címer, és akkor a Hatzack-Lukácsovits házaspár készítette el a megyéspüspöki, majd érseki címeremet.”

Részletek az Istennek legyen hála mindenért, Életút interjú Jakubinyi György ny. érsekkel címen készült interjúból, amely a Keresztény Szó 2021. áprilisi és májusi számában jelent meg.

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Romkat.ro / Gyulafehérvári Caritas

Magyar Kurír