Gyermekkora óta otthonosan mozog a konyhában a Szentatya. Valódi szakács – derült ki egy 2018-ban megjelent kötetből. Megválasztása előtt rendszeresen és nagy szeretettel főzött paptársainak. A pápa étkezéshez, főzéshez fűződő gondolatait életrajzírója, Roberto Alborghetti örökítette meg.
A kötet Ferenc pápa asztalánál címmel magyarul is megjelent. Az olasz újságíró nemcsak egy receptgyűjteményt nyújt át az olvasóknak Ferenc pápa konyhájából, hanem azt is megmutatja, mit jelent a Szentatya számára az étel. A piemonti Asti környékén Jorge Maria Bergoglio nagyszüleinek – akik 1929-ben hagyták el az öreg kontinenst és vándoroltak Argentínába – étterme volt.
Adódik a kérdés, vajon mi lehet a katolikus egyházfő kedvenc étele. A könyvből kiderül, hogy egy piemonti fogás, a Bagna Cauda. Ez valójában egy zöldségek mellé kínált mártogatós, amely szardellából, olívaolajból, fokhagymából és vajból áll.
Ferenc pápa lelkes szakács, aki kisgyermekként arról álmodozott, hogy hentes lesz. Élelmiszervegyészi végzettséggel rendelkezik. A főzés alapjait egészen fiatalon sajátította el, hiszen betegeskedő és a többi testvéréről gondoskodó édesanyja mellett gyakran neki kellett a család étkezését megoldania. A Szentatya ma is szívesen időzik a konyhában. Fotón örökítették meg, ahogy a Szent Márta-házban, ahol lakik, a szakácsoktól tanulja éppen a remek olasz tészták elkészítésének módját.
Számára az étkezés, az étel a különböző kultúrák közötti hídépítés fontos eleme, valamint a kapcsolatteremtés eszköze. Gyakorta előfordul, hogy rászorulókkal együtt étkezik. Az argentin gazdasági válság idején érsekként számos programot támogatott, amely a legelesettebbek élelmezését célozta. Több alkalommal hívta fel a figyelmet az élelmiszerek pazarlásának kiküszöbölésére.
„A közös étkezés olyan jelképes cselekedet, amely egyértelműen életigenlő vallásos jeleket és értékeket hordoz. Megmutatja és elárulja, milyen kötelék fűz minket a mellettünk ülőkhöz” – idézi a pápa szavait a kötet.
Az étel tiszteletére is egészen fiatalon megtanítottak otthonában. „Amikor a kenyér véletlenül leesett – idézte fel gyermekkori emlékét Ferenc pápa –, azonnal felvették és megcsókolták mint Isten irántunk érzett szeretetének jelképét, azét az Istenét, aki ennivalót ad nekünk.”