Az 1938-as budapesti eucharisztikus kongresszus legismertebb vizuális ismertetőjele Madarassy Walter szobrászművész plakettje volt. Ezen a Lánchíd látható – két városrész gazdasági és forgalmi összekötése, a magyar egység szimbolikus hídja. Efölé emelkednek az eucharisztikus színek: az ostya és a kehely, azaz Krisztus teste és vére, megjelenítve a világrendezvény jelmondatát is.

A mostani eucharisztikus világkongresszus jelképe az a missziós kereszt, amelyet még a 2009-ben elhunyt Ozsvári Csaba ötvösművész készített tölgyfából, óriási méretben, amely három méter húsz centiméter magas, bronzborításokkal díszített alkotás. A magyar szentek egyedülálló ereklyetartója is, középpontjában ezüsttokban szent kereszt-relikvia, amelyet magyar szentek, boldogok és vértanúk ereklyéi vesznek körül. A 2007-es budapesti városmisszió alkalmával állították fel először, majd tíz évvel később a pápa megáldotta Rómában. Növényi motívumai a honfoglalás korát idézik, de megjelenik rajta az ősi magyar életfamotívum is. A pávaszimbólum pedig az ókereszténységre utal.

A 2021-es eucharisztikus kongresszusra ennek a missziós keresztnek elkészítették a kicsinyített másolatát.

Ezt az összetett feladatot nem tudta akárki megoldani, több mestert felkértek, végül is a Salgótarjánban élő Fehér László ötvös, aranyműves vállalta el. Őt kérdeztük a kereszt készítésének folyamatáról.

„1958-ban születtem, egész életemben aranyművesként dolgoztam. Ennek a megbízásnak nagyon sok köze van a szakmámhoz, persze nem pontosan ugyanaz, de nagyon közel áll hozzá. Nagy kihívásnak tekintettem, és kíváncsi voltam arra, hogy a tudásom elegendő-e ennek a nagy léptékű feladatnak a végrehajtásához. A felkérés egy körülbelül húsz centiméter nagyságú keresztre vonatkozott, ami faalapon ezüstből készül, és a lehető legjobban hasonlít az eredetire” – mondta Fehér László.

Ozsvári Csaba munkái nemcsak magas művészi színvonalúak, hanem nagyon részletes kidolgozásúak is. Magyaros hangulatú stilizált növényi motívumai sűrűn hálózzák be a liturgikus tárgyait. „Itt volt nagy segítségünkre a mai korszerű technika. Megkerestem régebbi szakmabeli ismerőseimet, akik a 3D-s szkennelésben járatosak. Először műanyagból akartuk kinyomtatni, de a műanyagot nagyon nehéz utána továbbalakítani, nehéz a továbbiakban a felületeket tisztává tenni, ezért úgy döntöttünk a kollégákkal, hogy egyből ezüstből készítjük a mintadarabot” – tudhattunk meg az aranyműves mestertől.

„Ezután jött a kézi munka, ami hónapokig tartott, hogy minden apró részletét kidolgozzam. Vannak ezen a kereszten ereklyetartók, amelyeknek ugyanolyanoknak kellett lenniük, mint az eredetin. Dolgoztam rajta vésőkkel, reszelőkkel, fűrésszel és más szerszámokkal, hogy tényleg olyan legyen, ahogyan azt Ozsvári annak idején megálmodta, hiszen a 3D-s nyomtatás nem tökéletes. Majd ezt a keresztet föltettem egy faalapra.

A szomszédunk egy nagyon kedves asztalosmester, őt kértem meg, hogy csináljon nekem egy kis keresztet jó minőségű fából, arra rögzítettem az ezüstkeresztet, és ezt mutattam meg a megrendelőknek, hogy tetszik-e nekik. Amikor rábólintottak, akkor kezdődött a nagyobb munka, hiszen ezt sorozatgyártásra alkalmassá kellett tenni. Először is szét kellett vágni kilenc darabra, majd egyenként kidolgozni őket, utána pedig összedolgozni újra a darabokat, és ebből lett aztán az a kereszt, amit sorozatgyártásban tudtam elkészíteni. Az összeállítás keményforrasztással készül, ami azt jelenti, hogy annak az anyagnak a forrasztójával dolgozunk, amivel éppen készítjük a tárgyat.

925 ezrelékes finomságú ezüstből készítettem a keresztet. A forrasztója ugyanúgy ezüst, és olyan ötvözőanyagok vannak benne, amik az olvadáspontját kicsit lejjebb viszik, hogy a két anyag ne egyszerre olvadjon meg. Tulajdonképpen ezüstöt olvasztok rá, azokra a részekre, amelyek összefogják” – mondta el Fehér László.

Amikor elkészült a prototípus a gyártáshoz, az ötvösmester öntőműhely segítségét vette igénybe. Kilenc öntőszerszámot készítettek, mert ő kézzel dolgozik, a sorozatgyártáshoz azonban öntések kellenek. Az öntés az úgynevezett viaszvesztéses eljárás, amelyet az ötvösök és a szobrászok régen is alkalmaztak. Amikor ez befejeződött, akkor meg kell tisztítani, újra összeforrasztani és kidolgozni a darabokat.

„Igazi kihívás volt ez a munka a számomra, de minden percét élveztem. Ebből a keresztből húsz darab készült, valószínűleg a kongresszus magasabb rangú vendégei kapnak elsőként belőle, és utána talán mások számára is megvásárolható lesz a Mátyás-templomban” – mondta Fehér László ötvösmester a missziós kereszt kicsinyített másáról.

Szerző: Mészáros Ákos

Fotó: Juhász Zsuzsanna és Fehér László

Magyar Kurír