A jövő egyházát láttam

b_300_300_16777215_00_images_stories_Szent_Istenkeresok_MrtonZoltpuspok.jpgMarton Zsolt váci megyéspüspököt kérdezte a Váci Egyházmegye munkatársa a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról (NEK). A főpásztor elmondta, számára a Szentatyával való személyes találkozás kiemelt jelentőségű pillanat volt.

[...]
– Milyen személyes benyomásokat szerzett?
– Nekem a Szentlélek ajándéka volt a NEK. Picit beleláttam a szervezésbe, és bennem is volt egy kis izgalom: hogyan fog sikerülni, a járvány mennyire befolyásolja a megrendezését, hogyan sikerül a találkozás a politikusokkal és főleg a Szentatyával. Együtt drukkoltam a szervezőkkel, és imádkoztam. Az első napokban azonban rögtön úgy fogalmaztam, hogy
Szentlélek-gyanús” a rendezvény.
És ez nemcsak az én benyomásom. Egyértelműen mondhatom, hogy a Szentlélek műve volt a rendezvény, várakozáson felül sikeres lett. Püspökökkel vagy hívekkel beszélgetve mindenki dicsérte a szervezést és a programok gazdagságát. Az embereken – főleg most a szervezőkre és közreműködőkre gondolok – pedig az odaadottságot láttam, mindenki intelligens, elkötelezett, kedves volt. Sokszor csak a problémákat látjuk munka közben, de egy kis távolságból nézve már jobban látszik, hogy
a Szentlélek összerakott mindent, ahogy kellett. Nagyon szép volt, nem emberi mű jött létre. Megérte a küzdelem.
Megérintett, hogy a Fülöp-szigeteki Cebu érseke 11 ezer kilométert utazott, hogy részt vehessen, és felkészült belőlünk! A keddi szentmisében megosztotta velünk, hogy egy Árpád-házi Szent Erzsébetről nevezett templomban szentelték pappá, majd a kassai vértanúkról beszélt. Engem nagyon megérintett, hogy eljött a világ másik feléből, és annyira fontosak voltunk neki, hogy felkészült a múltunkból, az egyházunkból. De említhetném a prágai bíborost, Dominik Dukát is, aki teljes laudációt mondott a magyar egyház múltjáról és jelenlegi helyzetéről itt, a Kárpát-medencében, a szentjeinkről és Mindszenty bíboros szerepéről. Egy szomszéd szláv nép főpapja mondta ki ezeket a dolgokat, nem mi dicsekedtünk vele. Végül Áder János tanúságtételét is kiemelném, mert hiteles volt. Nem politizált, nem kegyeskedett, a maga stílusában beszélt, de őszinte volt, Istennek hála, hogy ilyen állami vezetőnk van.
[...]
– A zárómise előtt a Szentatya találkozott a magyar püspökökkel. Tanácsai közül mi volt az, ami leginkább a szívébe talált?
– Számomra ez volt az első személyes találkozás Ferenc pápával, és mondhatom, hogy az egész kongresszus megkoronázása volt az az élmény, amit a vele való találkozás jelentett. Nagyon megérintett, és azt láttam, hogy ő is megérintődött általunk, a püspökökkel történt találkozás és később a szentmise során. Ez látszott a későbbi nyilatkozataiból, abból, amit az ökumenikus párbeszédről mint nagy kincsünkről, vagy abból, amit a magyarságról mondott. A Szentatya értékelt minket.
Nekem személy szerint szívemből szólt az a három gondolata, amit kimondottan nekünk, püspököknek mondott, ezek evangéliumi üzenetek voltak, szinte prófétaiak:
Építsük az egységet mi, püspökök, egymás között. A papjainkra úgy tekintsünk mint első munkatársainkra, törődjünk velük, legyünk atyjuk. Menjünk a nép közé, mert közülük valók vagyunk: a pásztornak elöl kell mennie, hogy mutassa az irányt, de hátul is ott kell lennie, hogy segítse a lemaradókat a felzárkózásban.
A végén meg is köszöntem neki ezt a mély üzenetet, amikor külön-külön is üdvözölhettük, és ő atyai gesztussal mindkét kezemet a kezébe vette, így fejezve ki, hogy örült ennek a fogadtatásnak.
Forrás: Váci Egyházmegye
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír