1927. június 17-én született Pusztakamaráson. Herder- és Kossuth-díjas erdélyi magyar író

Mezőségi szegényparaszti családból származott. A nagyenyedi református kollégium, majd a kolozsvári református gimnázium diákja volt. Első írását 18 éves korában közölte a kolozsvári Világosság című lap, Levél egy román barátomhoz címmel.

1965–1977 között parlamenti képviselő.

Az erdélyi magyarság egyenjogúsági érdekeinek jobb védelmi reményével a hetvenes-nyolcvanas években országos képviseleti testületek tagjaként állt ki szóban és írásban a teljes anyanyelvi oktatás, a nyelvhasználati jogok mellett, írta memorandumait, tiltakozásait, közölte írásait külföldön is a nemzetiségi jogfosztások ellen. Király Károllyal való együttműködésében Illyés Gyula is aktív támogatója.

1980-tól kezdve a Ceaușescu-rezsim betiltotta műveinek kiadását és színdarabjainak bemutatását, ezért 1980 és 1990 között csak Magyarországon tudott publikálni. Ebben az időszakban ő és családja a hatalom és a Securitate folyamatos zaklatásainak voltak kitéve.

1990. március 19-én a marosvásárhelyi fekete március idején a magyarok és románok között kitört etnikai zavargások során, melyet később fekete márciusnak, a marosvásárhelyi pogromnak neveztek el, a RMDSZ székház ostromakor veszítette el bal szeme világát. Saját kérésére Magyarországra szállították gyógykezelésre.

Darabjait 1971-óta Magyarországon is folyamatosan játsszák. Nagyon emlékezetes volt  az Advent a Hargitán Sinkovits Imrével, Bubik Istvánnal és Kubik Annával

Életének 80. évében, 2006. szeptember 30-án, hosszan tartó betegség után hunyt el. A marosvásárhelyi vártemplomban volt felravatalozva, majd a református temetőben helyezték örök nyugalomra.

Kitüntetései:

A Magyar Művészeti Akadémia tagja (1996), Magyar Örökség díj (1996), A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1997), A Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje (polgári tagozat) (2005), Magyar Kultúra Lovagja (2006)