"Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van, fenntartva számotokra. Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen áll arra, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben"

1 Péter 1:3-5

Amikor megláttam a kijelzőmön a templom telefonszámát, a szívem azonnal megdobbant.

A gyülekezetünk a gyász mély időszakát élte át, képtelen volt kilábalni a veszteség végtelennek tűnő hullámaiból. Ezek voltak a barátaink, testvéreink és nővéreink Krisztusban, férfiak és nők, akik örömteli szívvel szolgáltak, hitben jártak és habozás nélkül osztották az evangéliumot. Egyik nap még a kórusban énekeltek, ételt készítettek másoknak, templomba jártak, és másnap már elmentek, hogy az Úrral legyenek.

Az egyik lelki mentorom, egy nő, akit mélyen imádtam és csodáltam, elhunyt. Már egy ideje beteg volt, de a halála mégis váratlanul ért.

Az eszem tudta, hogy a barátom teljesen meggyógyult és a mi Megváltónk jelenlétében van. De a szívem nehéz volt. Ennyi veszteség után, ilyen rövid idő alatt, azon kaptam magam, hogy elveszítettem a reményt.

A ma 1. és 2. Péter néven ismert levelek címzettjei megértették, milyen érzés rendkívül nehéz körülmények között elveszíteni a reményt. Ők új keresztények voltak, akik jelentős szenvedést és üldözést éltek át, és száműzetésben éltek Kis-Ázsiában. Péter azért írt, hogy bátorítsa őket, és emlékeztesse őket arra, amit korábban tanultak Krisztusról. Leveleiben arra oktatta őket, hogyan éljenek számkivetettként egy egyre ellenségesebb környezetben anélkül, hogy elveszítenék a reményt abban az élő Egyben, akiben hitüket vallották.

Ahogyan a kulcsversünkben is szerepel, Péter nem vesztegette az időt arra, hogy foglalkozzon azzal, hogy miben rejlik ezeknek a "választott száműzötteknek" a reménysége: "Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van, fenntartva számotokra. Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen áll arra, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben" 1 Péter 1:3-5

Krisztus követőinek nem kell félniük semmitől és senkitől ezen a világon, még a haláltól sem. Jézus Krisztus engesztelő halála és testi feltámadása által örök, élő reménységre születtünk újjá. Mély együttérzése és a legsötétebb pillanataink és legnagyobb félelmeink megértése miatt Jézus azért él, hogy közbenjárjon értünk minden nap minden pillanatában.

A következő versekben (1Péter 1:6-9) Péter elmagyarázta, hogy a bűnös, bukott világ miatt, amelyben most élünk, senki sem menekülhet meg a fizikai halál elől; azonban az élő Megváltóba vetett hit örökre az élő Isten ígéreteihez, védelméhez és páratlan hatalmához köt minket, aki soha nem enged el minket. Jézus megmentett minket, megment minket, és meg fog minket menteni az örökkévalóságig!

Mindannyian kerültünk már olyan helyzetekbe, amelyek miatt nehéz okot találni az örömre. Hála Istennek, tudjuk, hogy amikor a körülmények változnak és kihívást jelentenek számunkra, Isten ugyanaz marad, és semmi sem túl nehéz Neki. Na, ez az, aminek örülni kell!

Lesznek olyan időszakok az életünkben, amikor szenvedünk, mind érzelmileg, mind fizikailag. Mégis, a szenvedésünk ellenére Isten Igéje azt mondja nekünk, hogy örüljünk, és bízzunk abban, hogy a kegyelem, amellyel Isten megmentett minket, végül az Ő jelenlétébe vezet minket az örökkévalóságig.

Örüljünk tehát ma Isten jóságának, és számoljuk meg sok áldásunkat, biztonságban és biztonságban a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban és Megváltónkban talált élő reménységben!

Mennyei Atyánk, segíts, hogy emlékezzünk arra, hogy békességünk, örömünk és reménységünk ne a földi körülményeinktől függjön, hanem a gyermekeidnek tett örök ígéreteidben gyökerezzen. Amikor megpróbáltatásokat és szenvedést tapasztalunk, emlékeztess minket arra, hogy annyira szeretsz minket, hogy elküldted Fiadat meghalni, hogy megmentsen minket. Mindig a mi javunkra és a Te dicsőségedre cselekszel, és ezért hálásak vagyunk. Jézus nevében, Ámen.

www.virtualiskavezonoknek.blogspot.com