Nagykáptalanjuk alkalmából november 15-én fogadta a pápa a Vatikánban a ferences világi rend férfi és női tagjait. Az életszentség, a szegények segítése, az evangelizálás a feladatuk – mondta nekik a Szentatya, és arra kérte őket, vigyék el a világba a reményt, mely Krisztus világosságából fakad.

„Az Úr adjon neked békességet!” – Szent Ferenc szavaival köszöntötte a pápa a résztvevőket, majd arról beszélt, hogy hivatásuk az életszentségre szóló egyetemes hívásból fakad. A Katolikus Egyház katekizmusa emlékeztet, hogy „A világi hívők részesednek Krisztus papságában: egyre inkább egyesülve Ővele, a keresztség és a bérmálás kegyelmét az élet mindenfajta – személyes, családi, társadalmi és egyházi – helyzetében kibontakoztatják, és teljesítik a minden megkereszteltet életszentségre szólító meghívást” (KEK, 941).

Erre az életszentségre kaptak meghívást a ferences világiak, amint azt a Szent VI. Pál által jóváhagyott rendi alkotmány és regula előírja. Ehhez a szív megtérésére van szükség:

a szívet magához vonzza és átalakítja a Fölséges Isten, akit Szent Ferenc így dicsér: „a jó, minden jó, a legfőbb jó”

(Szent Ferenc: A Fölséges Isten dicsérete). A pápa rámutatott: éppen ez teszi a ferenceseket valódi bűnbánókká. A bűnbánat útja a megtérés, a keresztény élet, az Atya akaratának teljesítése. Szent Ferenc is ezt az utat járta be életében, ahogy ő maga írja végrendeletében (vö. Testamentum, 1–3): „Az Úr a következő módon mutatta meg nekem, Ferenc testvérnek, hogyan kezdjem el a bűnbánattartást: míg bűnökben éltem, nagyon keserű volt számomra a leprások látása. És maga az Úr vezérelt közéjük, és én irgalmasságot cselekedtem velük. És amikor eltávoztam tőlük, az, ami előbb keserű volt számomra, átváltozott testem és lelkem édességére. Utána egy kevés ideig még vártam, azután elhagytam a világot.”

A pápa kifejtette: a megtérés folyamata éppen ilyen.

Isten kezdeményez, majd olyan helyekre vezeti a bűnbánó embert, ahova soha nem szándékozott menni.

Szent Ferenc irgalmas szolgálattal fordul a leprásokhoz, és megtalálja a boldogságot. A bűnbánat gyakorlását azonban nem szabad összekeverni a bűnbánati cselekedetekkel – mint a böjt, az alamizsnálkodás vagy az önmegtagadás – melyeket azért végzünk, mert előtte megnyitottuk szívünket Isten előtt. Nyissátok meg a szíveteket Krisztusnak Assisi Szent Ferenc nyomán, az emberek között! Tükrözzétek vissza Krisztust, amint Szent Ferenc tette! – buzdított a Szentatya.

A ferences karizma szerint élő világi férfiak és nők a feltámadt Jézus Krisztus szent evangéliumát követik a mindennapokban. Hivatásuk lényege, hogy Szent Ferenc életstílusát valósítsák meg környezetükben, az evangélium adja életük formáját és alapját. A szegénység, a kicsinység, az egyszerűség jegyeit vegyék magukra, és így tegyenek tanúságot Jézusról. Éljenek egyszerű életet, nagy elvárások nélkül, boldogan kövessék a szegény és keresztre feszített Krisztust, amint azt Szent Ferenc és sok-sok követője tette és teszi a világban.

Karolják föl a lét perifériáján élőket, vegyék ki részüket a kifelé nyitó Egyház szolgálatából.

Hirdessék a jó hírt a szegényeknek, akik Krisztus teste. Legyen ebben fényes példa előttük Árpád-házi Szent Erzsébet, a rend egyik védőszentje.

Amint a bűnbánó testvérek – ahogy régen a ferenceseket nevezték – kórházakat, orvosi rendelőket, szegénykonyhákat alapítottak, ma a Lélek arra hívja a ferences világiakat, hogy valósítsák meg ugyanezt a karitatív munkát a szegénység új formáihoz igazítva kreativitásukat. Közelség, együttérzés és gyöngédség vezérelje őket, legyenek a remény hírnökei a társadalmi és politikai életben. Éljék meg hivatásukat a testvériség szellemében, az igazságosság, az átfogó ökológia szolgálatában, működjenek együtt a béke érdekében, és legyenek a nyolc boldogság tanúságtevői – bátorította a ferences világi rend tagjait a Szentatya.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír