A kereszténység már a 2-3. évszázadban jelen volt Örményországban, és 300 körül Világosító Szent Gergelynek (lásd: 522. o.) sikerült Tiridat királyt, a fejedelmeket és a népből is sokakat megnyernie a katolikus vallás számára, és megszerveznie az örmény egyházat. A szabad tájakon és az örmény hegyvidék félreeső völgyeiben azonban még sokfelé megmaradt a pogányság. A nép számára az is nehezítette az új tanítás megközelítését, hogy a Biblia és a liturgia csak szír vagy görög nyelven állt rendelkezésre; hiányzott ugyanis még az örmény ábécé, és vele annak lehetősége, hogy örmény szövegeket leírhassanak. Örményország a 4. században elvesztette állami önállóságát; 384-ben felosztották Róma és Perzsia között. Különösen a perzsák fáradoztak ettől kezdve azon, hogy Örményországot iránivá tegyék, s megnyerjék a vallásuknak, Zarathusztra tanításának és tűzkultuszuknak.

Ebben az időben született meg az, aki arra volt hivatott, hogy tovább terjessze a kereszténységet Örményországban, és hogy megalkossa az örmény ábécét. Ez tette lehetővé az örmény irodalom létrejöttét, az örmény népben pedig, amely — egy rövid megszakítástól eltekintve — többé nem jutott politikai önállóságra, tudatosította nyelvi és vallási összetartozását, s ezt az évszázadok óta az egész világba szétszórt népet mindmáig megtartotta népiségében és sajátosságában.

Az a férfi, akinek mindezt köszönheti az örmény nép és az örmény egyház, Mastoc, aki később Meszrop néven vált ismertté. Életéről jól és megbízhatóan tudósít tanítványának, Koriunnak kortársi életrajza. Meszrop 361 körül született Taron tartományban (a Van-tótól nyugatra, ma: Törökország keleti része), amely 384-ben, Örményország felosztásakor a perzsáknak jutott. Ezen a talajon érintkezett egymással és hatotta át egymást a görög és a szír kultúra, s a Perzsiához csatolás után erősen érezhetővé vált a perzsa befolyás is kulturális és vallási területen egyaránt. Így ismerte meg a fiatal Meszrop az itt egymással találkozott kultúrákat és nyelveket. Jó hellén kiképzését feltehetően Antióchiában kapta, ahol megismerte Mopszvesztiai Teodoroszt (+428) is. Sokoldalú képzettsége nagy hasznára vált azután később. Először katona lett. Átfogó ismeretei azután lehetővé tették számára, hogy Örményország perzsa helytartójának a titkára legyen. Mindez azonban nem elégítette ki a fiatal embert. Visszavonult a magányosságba, szerzetes lett, s a Nagy Szahak katholikosz (főpüspök) pappá szentelte. Társaival megtett missziós útja során eljutott Örményország legtávolabbi vidékeire is.

Csakhamar megvilágosodott számára, hogy missziója milyen gyakran szenvedett az örmény írás és az örmény nyelvű irodalom hiánya miatt. Ilyenképpen feladatának ismerte fel az örmény ábécé megalkotását. Bizonyára előtte sem hiányoztak a kísérletek, hogy a hangokban gazdag örmény nyelvet az ismeretes ábécék segítségével leírják, ezeknek a kísérleteknek azonban nem lett tartós sikerük. Hosszú fáradozás után Meszropnak végül sikerült megalkotnia a teljesen kielégítő ábécét az örmény nyelv harminchat hangjából. Szabaddá vált az út az örmény irodalom számára, és Meszrop most látta igazán hasznát sokoldalú és alapos képzettségének.

A 407. év körül megkezdődhetett az írói munka örmény nyelven: Meszrop és egy csoport általa kiképzett, az örmény írást és idegen nyelvet ismerő fiatalember — köztük volt Koriun, a későbbi életrajzíró is — elkészítette a Biblia, a liturgia, s a görög és szír egyházatyák legfontosabb műveinek a fordítását olyan nyelven, amelynek tisztaságát és szépségét később is megcsodálták, de többé el nem érték. Az örmény irodalom kezdete így egyben a tetőpontját is jelenti, az úgynevezett ,,aranykort”. Meszrop eközben szüntelenül tevékenykedett, hogy új iskolákat alapítson, és az örmények közül lehetőleg sokan, mindenekelőtt tehetséges fiatalemberek, megismerkedhessenek az örmény írással és irodalommal. E törekvéseiben Nagy Szahak katholikosz és Vramsapuh király is támogatta. Meszrop maga utazott Konstantinápolyba II. Teodóziosz császárhoz, gondoskodott megbízható kéziratokról az örményre fordítás céljára, fordítókat küldött külföldre. Néhány évtized alatt az úgynevezett ,,szent fordítók” csoportja átültette örmény nyelvre a görög és szír keresztény irodalom legfontosabb műveit. Csakhamar örmények is előálltak saját műveikkel, mint például Koghbi Esznik Az eretnekségek ellen című munkájával, vagy Koriun Szent Meszrop életével. Végső soron mindez Meszrop tevékenységének volt köszönhető.

Nagy Szahak katholikosz halála (439) után helyettesként átvette az örmény egyház vezetését, s úgy tűnt, senki sem hivatottabb erre nála, de már hat hónap múlva, 440. február 7-én meghalt.

Hogy mely régi fordítások vezethetők rá vissza, már nem lehet megállapítani. A neki tulajdonított beszédek, himnuszok és az emlékét viselő rituálé is az ő emlékét örökítik meg.

Az örmény egyház a tanító Meszropot nevének a menológiumban és a liturgiában történő megnevezésével tiszteli, és saját ünnepeként üli meg.

Forrás:www.katolikus.hu

Fotó: armeniadiscovery.com