Ó, Mária, Isten Anyja, Édesanyánk! Mostani szenvedésünk idején hozzád folyamodunk. Édesanyánk vagy, szeretsz és ismersz minket: semmi sincs rejtve előtted abból, amit a szívünkben hordozunk. Irgalmasság Anyja, hányszor és hányszor megtapasztaltuk gyengéd gondoskodásodat, békét hozó jelenlétedet, mert te mindig Jézushoz, a Béke Fejedelméhez vezetsz minket.

De letértünk a béke útjáról, elfelejtettük a múlt század tragédiáinak tanulságait és a világháborúkban elesett milliók áldozatát. Nem teljesítettük azokat a vállalásainkat, amelyeket, mint nemzetek közössége tettünk. Eláruljuk a népek békéről szóló álmait és a fiatalok reményeit. Belebetegedtünk a kapzsiságba, nacionalista érdekekbe zárkóztunk és engedtük, hogy a közöny és az önzés megbénítson minket. Nem törődtünk Istennel és inkább a hazugságainkban éltünk, tápláltuk az agresszivitást, elnyomtuk az életet és fegyvereket halmoztunk fel. Megfeledkeztünk arról, hogy őrzői vagyunk testvéreinknek és közös otthonunknak. Háborúkkal dúltuk fel a föld édenkertjét, bűneinkkel megsebeztük Atyánk szívét, pedig ő azt akarja, hogy egymás testvérei legyünk. Magunkat kivéve minden és mindenki iránt közömbössé váltunk. Szégyenkezve mondjuk: Bocsáss meg nekünk, Urunk!

A bűn nyomorúságában, kimerültségünkben és megtörtségünkben, a gonoszság és a háború titokzatos misztériumában, szent Édesanyánk, emlékeztess minket arra, hogy Isten nem hagy el bennünket, hanem mindig szeretettel tekint ránk, és arra vágyakozik, hogy megbocsásson nekünk és felemeljen minket. Ő maga adott téged nekünk, és Szeplőtelen Szívedben menedéket nyújtott az Egyház és az egész emberiség számára. Isten szeretete által velünk vagy és a történelem legnehezebb pillanataiban is gyengéden vezetsz minket.

Ezért mi, a Te szeretett gyermekeid hozzád jövünk és szíved ajtaján zörgetünk, hiszen te minden időben fáradhatatlanul keresel és megtérésre hívsz minket. Ebben a sötét órában jöjj, segíts és vigasztalj minket. Fordulj mindannyiunkhoz újra és újra: „Hát nem én vagyok itt, a te édesanyád?” Te meg tudod oldani szívünk és korunk csomóit. Beléd vetjük bizalmunkat. Biztosak vagyunk abban, hogy különösen most, a megpróbáltatások idején nem utasítod vissza könyörgésünket és segítségünkre sietsz.

Így tettél a galileai Kánában, amikor kérésedre Jézus közbelépett, még mielőtt eljött volna az ő órája és első csodáját művelte a világban. Amikor a lakoma öröme szomorúsággá változott, így szóltál hozzá: „Nincs boruk” (Jn 2,3). Járj közben újra értünk, ó, Anyánk, mert ma elfogyott a reménység bora, megfogyatkozott az öröm, felhígult a testvériség. Elvesztettük emberségünket, eljátszottuk a békét. Mindenféle erőszakra és pusztításra váltunk képessé. Sürgősen szükségünk van anyai beavatkozásodra.

Fogadd el, ó Anyánk, imánkat!

Tenger csillaga, ne vesszünk el a háború viharában!

Te, az Új Szövetség frigyládája, mutasd meg számunkra a megbékélés lehetőségeit és útjait!

„Te földi a mennyben” vezesd vissza a világot az isteni harmóniához!

Vess véget a gyűlöletnek, csillapítsd a bosszúvágyat, taníts meg minket megbocsátani!

Szabadíts meg minket a háborútól, őrizd meg a világot a nukleáris fenyegetéstől!

Rózsafüzér Királynője, ébreszd fel bennünk újra a szeretet és az imádság iránti igényt!

Az emberi család királynője, mutasd meg az embereknek a testvériség útját!

Béke Királynője, esdd ki a békét a világ számára!

A te könnyeid, ó, Édesanyánk, lágyítsák meg megkeményedett szívünket. Az értünk hullatott könnyek virágoztassák ki újra ezt a völgyet, amelyet gyűlöletünk kiszárított. Engedd, hogy a te imád által békét találjunk a fegyverropogás zaja közepette. Öleld át anyai karoddal mindazokat, akik szenvednek és a bombák elől menekülnek. Mindazok, akiknek el kell hagyniuk otthonukat és hazájukat, találjanak vigaszt anyai ölelésedben. Szomorú szíved ébressze fel bennünk az együttérzést és ösztönözzön minket arra, hogy megnyissuk ajtónkat és gondoskodjunk a sebesültekről és az elhagyatottakról.

Istennek Szent Anyja, amikor a kereszt alatt álltál, Jézus látva a melletted álló tanítványt, így szólt: „Íme, a te Fiad” (Jn 19,26). Ezzel ő mindannyiunkat rád bízott. Majd így szólt a tanítványhoz és ezzel mindannyiunkhoz: „Íme, a te anyád” (27. v.). Édesanyánk, ma készséggel akarunk életünkbe és történelmünkbe befogadni téged. A kimerült és kétségbeesett emberiség ebben az órában veled együtt áll a kereszt alatt és szükségét érzi, hogy rád bízza és rajtad keresztül Krisztusnak szentelje magát. Az ukrán nép és az orosz nép, akik szeretettel tisztelnek téged, hozzád fordulnak, mert a Te szíved értük és minden népért dobog, akik háborútól, éhségtől, igazságtalanságtól és szegénységtől szenvednek.

Istennek Szent Anyja, aki a mi Anyánk is vagy, ünnepélyesen rád bízzuk magunkat és a te Szeplőtelen Szívednek szenteljük az Egyházat és az egész emberiséget, különösen Oroszországot és Ukrajnát. Fogadd el ezt a felajánlást, amelyet bizalommal és szeretettel végzünk. Add, hogy a háború véget érjen és adj békét a világnak. A te szívből jövő igened által a Béke Fejedelme belépett a történelembe és bízunk abban, hogy a te szíved által újra elérkezik hozzánk a béke. Neked szenteljük az egész emberi család jövőjét, a népek bajait és vágyakozásait, a világ félelmeit és reményeit.

Áradjon rajtad keresztül a földre az isteni kegyelem és uralja ismét a béke édes szívdobbanása napjainkat. Igennek Asszonya, akire leszállt a Szentlélek, segíts, hogy újra együtt lehessünk Isten békéjében. Oltsd szívünk szomját, te „a remény áradó forrása”. Te szőtted bele az emberiséget Jézusba, így alakíts minket is a közösség formálóivá. Te jártál utunkon, vezess minket a béke ösvényein. 

Ámen. 

Urbán Erik OFM