Árpád-házi Szent Erzsébetről szóló – 1981-ben, Rómában megjelent – könyve elején írta Puskely Mária: „Az eszmények és értékek csillaghullásának korát éljük. Mondhatnak-e még nekünk valamit a középkori szentek, így például Árpád-házi Szent Erzsébet?” Az 1231. november 17-én elhunyt, négy évvel később szentté avatott Erzsébetre egy több mint száz éves pápai dokumentum közlésével emlékezünk liturgikus emléknapján.

Másfél évtizeddel ezelőtt, Szent Erzsébet születésének 800. évfordulóján XVI. Benedek pápa levelet küldött Erdő Péter bíborosnak. Az egyházfő azt írta, Erzsébet igazi „európai” szent: „kora társadalmi viszonyait tekintve éppúgy, mint napjainkban, az evangelizáció követhető példája”. A fiatalon, 24 éves korában elhunyt Erzsébet, aki megözvegyülve Szent Ferenc harmadrendjének tagja lett, egész életét a szegényeknek, elesetteknek szentelte. A huszadik század nagy kármelita szentje, az Auschwitzban megölt Edith Stein írta az 1930-as évek elején:

„A mezítelenül, véresen kereszten függő Megfeszített képe előtt képtelen ékszert és koronát viselni. Az Úr szélesre tárta karját, hogy magához vonjon minden fáradt és megterhelt embert. A Megfeszítettnek ezt a szeretetét kell elvinnie minden megfáradtnak és megterheltnek, bennük pedig felébreszteni a Megfeszített iránti szeretetet. Mindannyian Krisztus titokzatos Testének tagjai. Az Úrnak szolgál, ha nekik szolgál. De arra is gondjának kell lennie, hogy a hit és szeretet által eleven tagok legyenek. Aki közelébe jön, azt próbálja az Úrhoz vezetni. Áldott apostoli munkát folytat. /…./ Krisztus szeretete: ennek szelleme töltötte be és alakította Erzsébet életét, ebből fakad pihenést nem ismerő emberszeretete./…/

Akarata az isteni akarat engedelmes szerszáma lett, s annak vezetésével hozzáláthatott saját természete szelídítéséhez, nyesegetéséhez, a belső forma útjának felszabadításához, tudott olyan külső formát is találni, amely hozzáillett a belsőhöz, amelybe úgy nőhetett bele, hogy nem veszítette el természetes irányát. Így ért föl addig a tökéletes emberségig, amely a kegyelem erejével megszabadított és megdicsőített természet tiszta érvényesülése. Ezen a magaslaton már veszélytelen a szív vonzását követni, mert saját szívünk az isteni Szívbe olvadt, az ő taktusában és ritmusában dobog.”

[Edith Stein: Életalakítás Szent Erzsébet szellemében.

Szolgálat 32. (1976. Karácsony), 43., 49. p.]

A nagy magyar szociális apostol, Prohászka Ottokár is többször megidézte Szent Erzsébet példáját. Egyik, 1894-ben elhangzott prédikációjában mondta: „Ha keresünk szívet, amely igazán érzékeny, és lelket, mely igazán finom legyen, itt van a nagy látvány, Szent Erzsébet”, majd hozzátette, hogy „Erzsébet mindig a föld porában járt lábaival és a fejével a mennyországban”. Ezt a példát ajánlotta hallgatói figyelmébe Prohászka, hogy „szívük gyengéd legyen, mint az angyalé, s kezük erős legyen, mint a munkásé”. [Prohászka Ottokár Összegyűjtött Munkái. Bp., 1929, 125., 127. p.]

Árpád-házi Szent Erzsébet születésének 700. évfordulóján, 1907-ben, Szent X. Piusz pápa levelet intézett a magyar püspöki karhoz. Ezt a régi pápai megnyilatkozást vélhetően nem sokan ismerik, ezért a mai liturgikus emléknapon teljes terjedelmében közöljük.

KEDVELT FIAINKNAK

VASZARY KOLOSNAK, A RÓMAI SZENT EGYHÁZ ÁLDOZÁR

BÍBORNOKÁNAK, ESZTERGOMI ÉRSEKNEK,

SAMASSA JÓZSEFNEK, A RÓMAI SZENT EGYHÁZ ÁLDOZÁR

BÍBORNOKÁNAK, EGRI ÉRSEKNEK.

TISZTELENDŐ TESTVÉREINKNEK

MAGYARORSZÁG TÖBBI ÉRSEKEINEK ÉS PÜSPÖKEINEK

X PIUS PÁPA.

KEDVELT FIAINK ÉS TISZTELENDŐ TESTVÉREINK!

ÜDVÖT ÉS APOSTOLI ÁLDÁST!

Kevés idő múltán elérkezik magyarországi szent Erzsébet születése évének várva-várt hét évszázados fordulója, mely a kedves szent emlékezetét különösen a magyar nemzet körében fogja szokatlan örömmel föléleszteni. Úgy értesülünk, hogy az évforduló megünneplésére az egész ország teljes egyértelműséggel s nagy lelkesedéssel készül; s ezen nem csodálkozunk, mert érthető, hogy az a vallásos tisztelet, melyben a haza egének tündöklő csillagát állandóan részesítettétek, most különös erővel akar megnyilatkozni. Örvendetes csodálkozással az tölt el, hogy tudomásunk szerint a szent Erzsébet-ünnepségek rendezésében nemcsak egy, a keresztény szeretet műveiben kiváló érdemeket szerzett királyi hercegasszony vesz részt, még pedig nagy buzgósággal, hanem amire eddigelé nincs példa, maga az apostoli király vállalta el a fő pártfogást és védnökséget.

Így tehát előre látható, hogy a felséges királyi háznak tekintélyével s az ország polgárainak fölöttébb tevékeny közreműködésével olyképp fog megnyilvánulni a szent Erzsébet iránt milliók szívében érzett áhítat, mint annak előtte soha. Mindez igen nagy örömmel tölt el bennünket, mert nemcsak azt bizonyítja, mily élénk bennetek az ősi hit, hanem azzal a reménnyel is kecsegtet, hogy a szent Erzsébet-jubileum Magyarország s az egész keresztény világ számára üdvösséges gyümölcsöket fog teremni.

Bizonyára a Gondviselés jóságos intézkedésének tulajdonítható, hogy az életszentségnek az a tündöklő példaképe, mely a XIII. század folyamán II. Endre király leányában a keresztény világ szeme elé tárult, most, emlékezetének megújításával, ismét magára vonja az embereknek figyelmét és érdeklődését. Aki szent Erzsébet pályafutásának s erkölcseinek szemléletében elmerül, annak lelkét egy rövid, de rendkívüli változatos élet számos, szebbnél szebb erénye ragadja meg. A thüringiai udvarban, hol mint Lajos fejedelem fiának jegyese növekedett, mily tökéletes erények ékesítik már akkor a kis leánykát! Szívét Istenre fordítja, a földieket megveti, szívesen engedelmeskedik, a bántalmakat és megaláztatásokat türelemmel elviseli, s emellett kitűnik szerény magaviseletével, a szegénység szeretetével és áhítatának különös buzgóságával. Ellenségeinek incselkedéseit egy időre megszüntette a kívánsága ellenére megkötött frigy, melynek tartama alatt még tündöklőbben s most már mindenkitől megcsodálva ragyogtak szent Erzsébet jellemének kiváló tulajdonságai. Thüringia megismerte szent Erzsébetben azt az erős asszonyt, akinek képét a Szentírás lapjai rajzolják elénk. Szívvel-lélekkel ragaszkodik férjéhez, a leggyöngédebb odaadással gondozza gyermekeit s az egész családot, fölkarol minden szűkölködőt, s anyai szeretettel veszi körül a nyomorban sínylődőket. Bőkezűségével s irgalmasságával különösen a szükség idején tűnt ki, midőn az éhező népnek megmentője volt.

Jöttek aztán szomorúsággal s gyásszal teljes idők. Férje Palesztinába távozott és idő előtt elhalt, s most újból és annál erősebben föllángolt az irigység ellenségeinek lelkében, s megfosztotta Erzsébetet méltóságától s összes javaitól, Thüringia királyi vérből származott fejedelemasszonya koldulásból kénytelen a saját s kisded gyermekeinek életét fönntartani. Ebben a nehéz időben adta szentünk Isten akaratán való megnyugvásának, ellenségszeretetének, türelmének legfényesebb bizonyságait. S midőn időjártával ismét szerencsésebb napok virradtak Erzsébetre, és a nyomortól s gyalázattól megszabadulhatott volna, még sem akart visszatérni a fejedelmi életre, hanem eltelve a vágytól hasonlóvá lenni a megfeszített Jézushoz, utolsó leheletéig önmegtagadással s bűnbánattal teli szigorú életet folytatott assziszi szent Ferenc rendjében. Már ebből a néhány odavetett jellemvonásból is kitetszik, hogy a keresztény tökéletesség mily ragyogó példaképét tisztelheti szent Erzsébetben különösen a női nemzedék: szüzeknek, hitveseknek, özvegyeknek egyaránt fényes eszményképül tündöklik. Bár követnék őt minél többen! Az ő követése a keresztény társadalomnak kétségen kívül igen nagy javára válnék. Részünkről buzdítjuk a keresztény nőket, hogy törekedjenek szent Erzsébetnek nyomába lépni, buzdítjuk különösen azokat, kik szent Ferenc harmadik rendjének tagjai, s kik éppen azért, mert Istennél különös pártfogóul tisztelik szent Erzsébetet, másoknál inkább tartoznak erényeit elsajátítani. Hogy a magyaroknak tiszteletét szent Erzsébet asszony iránt fokozzuk s az ünnepi istentiszteletek fényét emeljük, szívesen adományozunk búcsúkat e hétszázados jubileum alkalmából. Úgy tudjuk, hogy ti november 16-át követő három napon egész Magyarországban ájtatosságot fogtok tartani bizonyos meghatározott templomokban. Akik tehát ezen ájtatosságban mindennap részt vesznek, azoknak hét évi búcsút engedélyezünk, akik pedig szent Erzsébet ünnepén az illető főpásztor által meghatározott templomot látogatják, s töredelmesen meggyónva ott megáldoznak és az Anyaszentegyház szándékára ájtatosan imádkoznak, azoknak teljes búcsút engedélyezünk. Végül Magyarország összes püspökeit, kik ezen ünnepen ünnepies főpapi szentmisét fognak bemutatni, készséggel fölhatalmazzuk, hogy a szentmise végeztével apostoli áldást adjanak. Egyébként az isteni kegyelmek zálogául és a mi különös jóindulatunk bizonyítékául, Nektek, kedves fiaink és tisztelendő testvéreink, az egész Magyarországnak szeretettel adjuk apostoli áldásunkat.

Kelt Rómában, Szent Péternél, 1907. évi szeptember 28-án, pápaságunknak ötödik évében.

X. Pius

www.katolikus.ma