Több mint háromszáz éves csíksomlyói ferences szakácskönyv menüsorát készítették el újra ahhoz a kötethez, amely rendhagyó gasztronómiai időutazásra hívja az olvasókat. A szerzetesek kéziratos szakácskönyve 330 év után a lehető legelegánsabb és legmodernebb köntösben kerül az olvasó elé. A kötetről Mihály László, a fotók szerzője beszélt a Krónikának.

Különleges kötet látott napvilágot Ferencesek főztje – Szakácskönyv Csíksomlyóról az 1690-es évekből címmel, a nem mindennapi gasztronómiai kalandba hívó kiadványt kedden 18 órakor mutatják be Csíkszeredában a városházán. A Full Culture Egyesület, a Csíkszereda Kiadó, a Tortoma Kiadó gondozásában megjelent könyv a Marosvásárhelyen született, Magyarországon élő Dragomán György író ajánlásával, Saly Noémi művelődéstörténész bevezető tanulmányával, Mihály László fotóival jelent meg. Amint a Ferencesek főztje ismertetőjében szerepel, Szőcs Előd gasztrovarázslataival, Szőcs-Veres Imola díszleteivel, látványvilágával, Csillag István művészeti szerkesztésében, Orbán Ferenc gasztrokommentjeivel, Gyarmati Zsolt vezetésével jelent meg a könyv. 

Szerzetes a szakácskönyv borítóján Mihály László, a fotók készítője a Krónika megkeresésére kifejtette, a könyv létrehozását nagymértékben támogatták a csíksomlyói ferencesek, sőt, a borítófotó az erdélyi rendtartomány főnökéről, Urbán Erikről készült, és ő írta az egyik ajánlót a kötetbe. A szerzetesek egyébként segítenek a kötet népszerűsítésében is. Mihály László azt is elmondta, nem volt könnyű a látványvilágot megteremteni, mert az 1690-es szakácskönyv értelemszerűen kézirat, ábrázolások nélkül, így csak elképzelni tudták, hogy milyen volt a környezet. Előbb igyekeztünk korhű környezetet teremteni, de letettünk róla, mert nem lett volna autentikus, mert nincsenek feljegyzések arról, hogyan nézett ki a konyha, a terített asztal, az evőeszközök. Inkább hangulatában idéztük meg a régi kort, a tálalást, alapanyagokat próbáltunk olyan vizuális megjelenítéssel ábrázolni, hogy egységes legyen, és illeszkedjen ebbe a miliőbe” – fejtette ki Mihály László. A kötetben látható fotókat Mihály László készítette, a borítón Urbán Erik, az erdélyi ferences rendtartomány főnöke látható Azt is elmondta, Szőcs Előd szakszerű munkával eleve úgy készítette el az ételeket, hogy nagyon jól néztek ki.

„Fontos szempont volt, hogy ne akármilyen szakácskönyv legyen – hiszen abból elég sok van a piacon –, hanem minőségben is olyan szintű legyen, amit szívesen ajándékoz az ember, szívesen fellapoz, kultúr- és gasztrotörténeti érdekességeket is tartalmaz, és az is megtudható belőle, hogy miként éltek 300 évvel ezelőtt a ferences szerzetesek, milyen fűszereket használtak” – mondta a fényképek készítője. Mihály László arról is beszélt, hogy a szerkesztők mindenik ételt megkóstolták, és vannak a receptek közt a ma embere számára meglepő ételkülönlegességek is – talán eszünkbe nem jutna, hogy ilyen hozzávalókat tegyünk egymás mellé. Amikor még nem volt krumpli Erdélyben „Érdekes alapanyagok is szerepelnek a kéziratban abból az időből, amikor Erdélybe még nem érkezett meg a krumpli, paradicsom, paprika.

De az is kiderül, hogy nagyon sok húsételt ettek, főként olyan állatok húsát, amelyek a szerzetesek felfogásában közelebb álltak istenhez: például a repülni tudó szárnyasokét. Disznóhúst keveset ettek” – fejtette ki Mihály László. Megemlített egy érdekes fogást, az úgynevezett „Lutter lév” elnevezésűt – amelyet régen csukából készítettek szalonnával, később pisztránggal, a lév pedig a leves régies neve. „Mivel akkoriban nem volt használatos a konyhai mérleg, azt írták a receptbe, hogy tegyél hozzá egy kicsi ezt, egy kicsi azt. Szőcs Előd szakács azonban konkretizálta a mennyiségeket, tehát aki meg akarja főzni ezeket a recepteket, nem kell találgatnia, grammban szerepelnek a hozzávalók, és a régi kifejezéseket is névmutató magyarázza” – mondta el Mihály László. 

„Milyen étel készülhet tyukmonyokból? Eszik vagy isszák a tehénlét? 

Miért kellett „megtrágyázni” a mézes borba áztatott kenyeret? A székely konyha, akárcsak nyelvünk, rengeteget változott az évszázadok alatt: egyrészt sokat gazdagodott, ezzel párhuzamosan viszont számos eleme kifakult vagy teljesen eltűnt. De izgalmas kérdés marad, hogy vajon milyen ízeket élveztek 300 évvel ezelőtti őseink? Szőcs Előd mesterszakáccsal újrafőztük egy háromszáz éves ferences szakácskönyv menüsorát, megfűszerezve Saly Noémi művelődéstörténész olvasmányos betekintőjével egy letűnt kor hétköznapjaiba, étkezési kultúrájába, igényes vizuális tálalást nyújtottunk neki, és most az Olvasók elé tárjuk” – áll az ismertetőben.

Régi étkek maiakká válnak Dragomán György az ajánlóban azt írja, szépséges és játékos könyv ez, igazi gasztronómiai időutazás, a csíksomlyói szerzetesek kéziratos szakácskönyve háromszázharminc év után végre otthonában is kinyomtattatik, nem is akárhogyan: a lehető legelegánsabb és legmodernebb köntösben kerül az olvasó elé. „A receptek a régiek, de minden más vadonatúj, a krimiszerűen izgalmas bevezető tanulmányt jegyző Saly Noémi gondos figyelmétől az étkeket mai csúcséttermek asztalára kívánkozó minőségben újrafőző Szőcs Előd–Gál Tímea–Cseh Levente szakácshármas munkáján át egészen Mihály László festményszámba menő ételfotóiig. Öröm kézbe venni, nézegetni, álmélkodva végigolvasni, figyelni, hogy az előszónak, a képeknek és a szövegbe főzött hasznos gasztro-kommentároknak köszönhetően miként válnak az egzotikusan és avíttan régi étkek maiakká és elevenekké, úgyhogy feltámad bennünk a vágy, és eljátszunk a gondolattal, hogy mi lenne, ha egyiket-másikat bátran megpróbálva valóban visszautazhatnánk háromszáz évet a múltba, és odaülhetnénk a szerzetesek asztalához.”

Kiss Judit

www.kronikaonline.ro