Szent István királyt ne csak távolból csodáljuk, hanem az ő mindennapi családi életét megismerve válasszuk példaképünknek!  

István király felesége, Gizella elhivatott asszony volt, aki igazi társként állt férje mellett. Özvegyként sem vonult kolostorba, pedig ezt várták volna tőle.

Magyarország uralkodói soha nem választottak maguknak feleséget az országon belülről, jövendőbelijük mindig idegen országból érkezett. Ennek alapvetően katonai-politikai okai voltak: egy idegen dinasztiába való „beházasodás” egyben szövetségkötést is jelentett, amire a középkor zavaros évszázadaiban az uralkodóknak igencsak szükségük volt.

Az idegenből jött királynék közül azonban kevésnek alakult ki később olyan kultusza, mint első királyunk feleségének, Gizellának. Soós Tibor Árnyékból a fényre - 22 különleges nő, akik megváltoztatták a világot című könyvében többek közt az asszony érdekes történetét is bemutatja.Az első magyar királyné, Gizella984 körül született a bajorországi Bad Abbachban, az akkori Német-Római Császárság egyik legbefolyásosabb családjába. Apja a „Civakodó” ragadványnevet kapó Henrik bajor herceg, anyja Burgundiai Gizella (vagy Izabella) volt. Családja rokonságban állt a császári családdal, bátyjából pedig később császár is lett II. Szent Henrik néven. A kor előkelő lánygyermekeihez hasonlóan vallásos neveltetést kapott, sőt a legendák szerint Regensburgi Szent Wolfgang hatására apácának szeretett volna állni, akárcsak húga, Brigitta, aki később egy kolostor főnökasszonya is lett. Terveit azonban keresztülhúzta a nagypolitika.

Civakodó Henrik már hosszú ideje háborúskodott az Enns folyó mellett Gézával, a magyarok fejedelmével. 995-ben azonban meghalt, és fia, a későbbi Henrik császár nyugati terveihez keleten békét szeretett volna kötni. Ami kapóra jött Gézának is, így fiának a herceg húgát kérte feleségül. A házasságot III. Ottó császár is támogatta, ám Gizella nem nagyon örült ennek. Ő apácának akart vonulni, de Szent Adalbert meggyőzte, hogy Istennek tetsző dolog, ha segít egy nemrég még pogány nép kereszténnyé válásában.Így találkoztak először a legenda szerintNagy valószínűséggel kegyes legenda mindez, hisz a korban a nőknek semmi beleszólásuk nem volt egy házasságba, ha a fölöttük hatalmat gyakorló férfi ezt eldöntötte. Ahogy szép legenda az is, hogy a jövendő házaspár első találkozására egy kolostorkertben került sor. Gizella éppen térden állva imádkozott egy szobor előtt, amikor István félretette fegyverét, észrevétlenül a hercegnő mögé lopózott, meghajolt a szobor előtt, és mozdulatlan maradt, míg a lány be nem fejezte imáit. Talán akkor született ez a történet, mikor a királynő már visszavonult a közélettől, és inkább vallásos, karitatív tevékenységéről volt ismert. A később szentté avatott király mellé pedig jobban is illett egy vallásos, átszellemült feleség alakja.

Az esküvőt 996-ban, a kölni dómban tartották, majd a szertartást követően a fiatal pár azonnal Magyarországra jött. Gizella kíséretében nemcsak hittérítők, hanem bajor lovagok is érkeztek. Nekik hamarosan nagy szerepük lett az új típusú királyi hadsereg kialakításában. Amikor ugyanis Géza 997-ben meghalt, egyik rokona, Koppány trónkövetelőként lépett fel a fiával szemben. Ebben a helyzetben István számára létfontosságú volt a német lovagok támogatása. Egyes források szerint a Veszprém melletti véres csatában egyikük, Vecellin ölte meg Koppányt.Férje sok mindenben kikérte a tanácsátA frigy fontos szerepet játszott István megkoronázásában is: a királyné rokona, III. Ottó császár beleegyezésével adományozott 1000-1001 fordulóján királyi címet - és nem koronát - II. Szilveszter pápa Istvánnak. A Gizella révén kialakult rokoni kapcsolat pedig hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország helyzete megszilárduljon Európában.

Hogy milyen volt a királyné életének első évtizede új hazájában? Nem tudjuk. A források szűkszavúak. Csak annyi bizonyos, hogy minden fontosabb útjára elkísérte férjét, aki sok mindenben kikérte tanácsát. 1010 után szaporodnak meg róla a feljegyzések, akkor került jobban előtérbe. Egyes kutatók szerint talán azért, mert ekkoriban halhatott meg István anyja, az erős személyiségű Sarolta, aki nem nagyon engedett előtérbe más nőt magán kívül fia környezetében.Nem húzódott a háttérbe István király mellettAz anyakirálynő erőszakossága ide vagy oda, még a szűkszavú forrásokból is egyértelmű, hogy Gizella nem volt háttérbe húzódó királyné. A Képes Krónika miniatúrája alapján férjével közösen alapított templomokat, és magánvagyonából építette ki Veszprém városát. Veszprém lett Gizella és a későbbi királynék központja. Székesegyházat építtetett itt, és a veszprémi püspök lett a királynék gyóntatója és koronázója. Ő alapította a veszprémvölgyi apácakolostort, udvarhölgyei és apácái segítségével nagy szerepet vállalt a templomok ellátásában. Ahogy a Képes Krónika írja:- Gizella királyné, valahányszor valamelyik magyarországi egyházhoz érkezett, az Úr házában lévő valamennyi fölszerelést bemutattatta magának, s minden évben fölújította, ami selyemben és bársonyban fölújításra szorult. - Tudjuk, hogy kiválóan varrt és hímzett, nevéhez fűződik a későbbi koronázási palást elkészítése, ami eredetileg a székesfehérvári katedrálisnak ajándékozott miseruha volt.

Kapcsolatuk és gyermekeikÉs hogy milyen volt a magánélete a királlyal? A kötelezően előírt frigy vajon szerelmi házassággá vált az évek során? Nem tudjuk. Mint ahogy azt sem, milyen volt a jellemük, a személyiségük, mert ami ránk maradt, azt sok-sok évszázadon át formálták a krónikák - legtöbbször aktuálpolitikai okokból.Ami biztos, a házaspárnak több gyermeke született: a hagyomány szerint két fiú és három lány. A fiúk nevét ismerjük: Ottó és Henrik. Mindketten egy-egy, a családdal rokoni viszonyban álló császárról kapták a nevüket. Ottó kisgyermekkorában meghalt. Henrik megélte a felnőtt kort, trónörökössé vált, neve a magyarok nyelvén lassan Imrévé változott. A lányokról nem tudunk semmit. Azt sem, mi volt a nevük, azt sem, később milyen sorsot szánt nekik a magyarok első királya. Meglehet, bátyjukhoz hasonlóan korán meghaltak, ezért nem jegyezték fel őket a krónikák. Abban a korban nem volt ez annyira szokatlan, a gyakori gyermekhalál a királyi udvarokat sem kerülte el.

A trónutódlás problémájaAz uralkodópár tehát minden energiáját egyetlen megmaradt gyermekére fordította, hiszen egyrészt ő volt az, aki továbbvihette a dinasztiát, másrészt ő volt az, aki megőrizhette a magyar államot kereszténynek. István családjának még életben lévő tagjai ugyanis nem igazán tündököltek keresztényi erényekben. Vazul később, Imre halála után lázadást próbált meg kirobbantani a király ellen. Imre ugyanis 1031-ben egy vadászbalesetben életét vesztette, gyermeke pedig nem volt. Így a királynak és a királynénak szembe kellett néznie a trónutódlás megoldatlanságával. Mivel Vazul pogány volta miatt nem jöhetett szóba, és így a gyermekei sem, a választás Orseolo Péterre, a velencei dózse fiára esett, aki szintén rokona volt a királynak, és buzgó keresztény. Gizella is őt támogatta. Amikor István 1038. augusztus 15-én meghalt, úgy tűnt, az ország jó kezekbe került.Az özvegy királyné hányatott sorsaA középkorban az özvegyen maradt királynék férjük halála után általában visszatértek az országba, ahonnan jöttek, és kolostorba vonultak. Gizella azonban maradt, és Péter kezdetben nem háborgatta az őt trónra segítő asszonyt. A királyné a jótékonykodásnak és az imádságnak élt, ám állítólag egy idő után már annyira „túlzásba esett”, hogy az Péter királynak is szemet szúrt. Vagy ezért, vagy azért, mert a királyné jóval népszerűbb volt nála, elkoboztatta Gizella birtokait, őt magát pedig a veszprémi várba záratta.

1041-ben polgárháború tört ki, és István sógora, korábbi nádora és a kabar nép törzsfőnöke, Aba Sámuel került trónra, aki azonban ugyanúgy „házi őrizetben” tartotta Gizellát, mint elődje. Amikor Sámuel király megbukott, és újra Péter ült a trónra, a királyné a Magyarországra érkező III. Henrik császárral német földre távozott. Passauban telepedett le, a niedernburgi kolostorba vonult vissza, később annak apátnője lett. 1065. május 7-én ott is halt meg.Gizellával a későbbi korok sem bántak kegyesen, a krónikák például nem Istvánnak, hanem neki tulajdonítják Vazul megvakíttatását, és a kegyes, egyházalapító királyné helyett vérszomjas szörnyeteget állítanak elénk. Ennek oka valószínűleg az lehetett, hogy az István halálát követő trónharcokból Vazul utódai kerültek ki győztesen. A később szentté avatott királyt nem lehetett az ősapa megvakíttatásának vétkével „bemocskolni”, így kiváló bűnbaknak tűnt az amúgy is idegen földről jött, majd oda visszatért királyné. A későbbi utókor azonban kárpótolta a határozott, a férje és gyermekei mellett mindvégig kiálló, elhivatott és eltökélt asszonyt. 1911-ben ugyanis boldoggá avatták, amit nemcsak későbbi önmegtartóztató életével, de a kereszténység terjesztésében tett erőfeszítései miatt is kiérdemelt.

Testével védte fiait a magyar királynéHa a 14. század legbefolyásosabb nőiről van szó, I. Nagy Lajos király édesanyja, Piast Erzsébet kétségkívül kiemelkedő szerepet tölt be a listán. A férfiakat megszégyenítő akaraterővel, erővel és bátorsággal bíró asszony a politikai és kulturális élet meghatározó alakja volt, és nemcsak az országért, de fiaiért is mindent megtett. Egy merénylet során például saját testével védte őket.

www.femina.hu