Példaképeket állított elénk a nagy püspök! Albert, Domokos, Benedek, József, János atya nélkül lehet, hogy nem lennék ferences szerzetes... Márton Áron bátorságából, hitéből sok élet fakadt!

Tisztelettel,

Csaba t. 

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és a Szentlélek Istennek;

miképpen kezdetben, most és mindenkor,

és mindörökkön örökké,

Amen!

Az erdélyi ferences rendnek különleges sorsa volt a kommunizmus idején. A rendőrség kényszerlakhelyre telepítette őket, mert nem voltak hajlandók feladni szerzetesi mivoltukat. 1948-ban a vajdahunyadi ferences hittudományi főiskolát is betiltották, de ott sem voltak hajlandók beszüntetni a tanítást, Bálint Salvator rektor még egy évig biztosította a főiskola működését. 1949-ben felheccelt emberekkel verették szét a ferences teológiát, hogy ,,ne tűnjék” hatósági intézkedésnek az erőszak.

Mivel a betiltott erdélyi ferences rend egyszerűen –ferences egyszerűséggel — nem volt hajlandó megszűnni, 1951-ben Máriaradnára internálták az összes erdélyi ferencest, akkor körülbelül százhúszan voltak. 1952-ben három ferences kolostort jelöltek ki számukra kényszerlakhelynek. A vajdahunyadi ferences hittudományi főiskola tanári kara a dési kolostorba került, a vajdahunyadi növendékek, akiknek 1949-ben kényszerűen megszakadtak a tanulmányaik, a tanáraik után szöktek, ők is vállalták a kényszerlakhelyet. Ekkor kezdődött az öniróniával ,,dési szabadegyetem” névvel illetett titkos papképzés.

1952-ben Márton Áronnak a halálhíre is elterjedt, emberi számítás szerint nem volt püspök, aki pappá szentelhette volna az állhatatos ferences növendékeket. Ők azonban hittek: ha Isten ad papi hivatást, akkor ad hozzá püspököt is!

Márton Áron 1955-ben, az akkori rövid életű nemzetközi enyhülés idején szabadlábra került. Két évig szabadon mozoghatott. 1955 decemberében felkereste a dési rendházat, ahol a titkos papképzés folyt. Itt megköszönte a szerzeteseknek az üldözésben tanúsított hűséget, és a papnövendékeknek megígérte, hogy tanulmányaik végeztével pappá szenteli őket. Ahogy Márk József egykori titkos ferences papnövendéktől hallottam, Márton Áron ezt mondta: ,,Az én dolgom az, hogy kit szentelek pappá, a kormány pedig azt tekinti »törzskönyvezett« papnak, akit akar.”

A titkos papnövendékek első csoportjának papszentelésére 1956-ban Désen került sor, de Márton Áront 1957-ben gyulafehérvári kényszerlakhelyére utasították, nem hagyhatta el püspöki rezidenciáját. Ezért a második, 1957. november 24-én pappá szentelt csoport — öt ferences növendék — elszökött Márton Áronhoz, és a nyilvánosság kizárásával, a püspöki kápolnában történt meg a papszentelés.

Ma 66 éve, 1957. november 24-én arról beszélt Márton Áron, hogy a papnak Krisztushoz hasonlóvá, Krisztus másává, alter-Krisztussá kell lennie, hogy hatni tudjon a világra. Egyértelműnek kell lenni, gondolkodásunk, szavaink és tetteink között legyen összhang! Többek között ezeket mondta:

,,Sokat hallottátok a szemináriumi idő alatt, hogy a pap alter-Krisztus. A papnak Krisztust kell a világban bemutatnia. (…) A szavak, még a legszentebb szavak is ijesztő üresen konganak ajkainkon, és a tettek, még a legmutatósabb tettek is a színész gesztusaiként hatnak, ha nem él bennünk Krisztus.”

Kép: A dési kényszerlakhelyre költöztetett ferencesek 1956-ban

Virt László

www.romkat.ro