Az Öreg Remete búcsúbeszéde

b_300_300_16777215_00_images_stories_Igaz_Tarsadalom_121802630_3360228144058635_5541434738943572476_n.jpgValami olyan az Isten

-- akihez megyek --,

mint itt, előttünk, ez a Tó,

mely, mint tudjátok, teljes egészében

át nem fogható.

De megmerülni benne: jó.

Valami olyan az Isten
-- akihez megyek --,
mint egy hatalmas ország.
Talán: Magyarország.
De közületek vajon ki járta be
valamennyi útját,
hegyét meg dombját?
 
Valami olyan az lsten
-- akihez megyek --,
mint a végtelen ég.
Valaki felfedezte, nemrég,
a távcsövét.
Azóta tudjuk: nagyobb messziség
és újra csillag van fejünk felett,
és ha majd lesznek nagyobb távcsövek,
lesznek új napok
és nagyobb csillagok,
lehet.
 
Valami olyan az lsten
-- akihez megyek --,
mint a szemfedő,
mely ránk borul, örökre.
De nem úgy, mint a lenti temető
sárgálló rögje,
hanem mint Kéz -- -- anyánké
vagy apánké -- -- talán,
amikor este magukhoz vontak
a játék után.
Térdükre vettek -- -- és megöleltek,
csak úgy -- -- porosan.
 
Testvérek, az Isten
-- akihez megyek --,
valami -- -- -- olyan -- -- --