Az Erdélyi ferences rendtartomány két tagja kint él Amerikában. A kedves Barnabás testvérről, munkásságáról itt olvasható egy beszámoló.

Foglaljuk imáinkba az ő munkájukat,

Csaba t.

Beszélgetés Kiss György Barnabás ferences szerzetessel, a jövőre 120 éves detroiti magyar plébánia és a 100 éves Szent Kereszt magyar templom lelkipásztorával

Kiss György Barnabás 1953-ban született Kapuváron. Diákévei alatt sok minden érdekelte, nem készült a papi hivatásra, viszont miután megismerte az Irgalmas Rendet, elköteleződése egyértelművé vált. 1978-ban szentelték pappá, három évet szolgált káplánként Szanyban, majd kettőt Csornán. Ahhoz azonban, hogy a szerzetesrenddel kapcsolatos terveit megvalósíthassa, el kellett hagynia az országot. Ausztria után Amerikába került, ahol negyven éve szolgál rendtársával, Ligeti Angelus atyával. Tíz küzdelmes, de termékeny ohiói év után elvállalták a jövőre 120 éves detroiti Szent Kereszt magyar plébánia és a 100 éves magyar templom megmentését. Miközben számos környékbeli templomi közösséget próbál életben tartani, a diaszpórabeli magyar papokat is igyekszik összetartani, ügyeiket képviselni a külföldi katolikus magyar lelkipásztori szolgálat felé.

Ti miért maradtatok, és hogyan kerültetek Detroitba?

Eleinte azért maradtunk, mert a célunk az volt, hogy az újság megérje legalább a századik évét. Később pedig azért, mert tudtuk: azokat az észak-amerikai magyar plébániákat, ahonnan a ferencesek elmentek, és helyettük nem jött magyar pap, be fogják zárni. Úgy döntöttünk, hogy folytatjuk a ferences missziót azzal, hogy vállalunk egy magyar plébániát. A detroiti Szent Kereszt plébánián 1974. február 1-jén meghalt Jakab András plébános, az utolsó, még magyarországi képzésből érkező amerikai magyar pap, és emiatt Derden bíboros, érsek a plébániát a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett magyar ferences kusztódiára bízta. Az első ferences plébános Csorba Domonkos atya lett. Így amikor Mindszenty József bíboros úr 1974. május 23-án idelátogatott, már magyar ferencesek fogadták. A hazai ferences atyák húsz évet szolgáltak hűségesen, aztán az öregség és betegség miatt hazatértek Magyarországra.

Így kerültünk ide Angelus atyával 1994. február 3-án. A ferencesek ugyanis nem élnek egyedül, mindig társat keresnek arra a munkára, amit a közösségük igényel tőlük. Ez a közösség jövőre 120 éves, a temploma pedig 100 éves lesz. Mi 30 évvel hosszabbítottuk meg a plébánia életét. Ez a közösség segített bennünket, és mi is őket, hogy a legjobbat hozzuk ki az egymásrautalt helyzetből; liturgiai, zenei és közösségépítési szempontból is. Törekedtünk arra, hogy az együttlét legyen lelki, magyar és közösségi élmény. Hétközben négyszer mondunk angol nyelvű misét, mert a hétköznapi misén résztvevők nagyrésze csak angolul beszél és ért. A hétvégeket három szentmise van: szombaton délután 4 órakor angol nyelven, vasárnap reggel 9 órakor szintén angolul, aztán 11 órakor magyar nyelven. A mai búcsún azért beszéltem két nyelven, mert bár mindenkinek illene tudni magyarul, a magyar származásúak kb. 30 százaléka már nem beszéli a nyelvet, illetve sokan élnek vegyes házasságban, és velük tartanak a templomba a magyarul nem tudó házastársaik. A prédikációmnak az az érdekessége, amit te is észrevettél: nem ismétlem el a másik nyelven azt, amit előtte már elmondtam, mert annál rosszabb nincs, mint kétszer végighallgatni ugyanazt (annak aki mindkét nyelvet érti), hanem folyamatában váltogatom a nyelveket, de úgy, hogy a csak egy nyelvet értők is megértsék a mondanivalót, ami ma az volt: ne hagyjátok árván ezt a templomot, ezt a plébániát.

Itt teljes terjedelmében itt olvasható az interjú