A Piposz tanyán, a Gyimesekben téli táboroztak a dévai hittanosok február közepén. A remény csillagai mottóval megszervezett programon 45 gyerek és négy kísérő vett részt. A tábor lelki programot, téli szórakozást és esti kikapcsolódást is magába foglalt. Személyes hangvételű beszámolót olvashatnak a dévai hittanosok táboráról.

Vasárnap, február 16-án a reggeli szentmise után 45 gyermek és 4 kísérő lelkesen indultunk útnak. A hosszú út a jó hangulat miatt hamar eltelt. Az út utolsó szakaszát már énekelve tettük meg. Hullt a hó, amikor megérkeztünk a Piposz tanyára, így a jókedvünk még csak fokozódott, és mivel meg kellett várjuk a pap bácsit a vacsorával, ezért a szobák elfoglalása után egyből nekiálltunk szánkózni. Jól elfáradtunk, és örömmel ültünk le vacsorázni. A finom vacsora elfogyasztása után Bonaventura testvér egy rövid, de szemléletes elmélkedésben, a fekete és arany dobozzal, a vízzel tele, félig, negyedik megtöltött pohárral, illetve az órával szemléltette, hogy mit gyűjt, mit részesít előnyben élete során, és azt meddig tartja magánál az ember, és mit hallunk meg ebből a zűrzavaros világból. Ezen gondolatokkal a tábor ideje alatti elmélkedésekben vezetett bennünket, így jobban megismerve Isten gondviselő kegyelmét és szeretetét a mindennapjainkban, és remek alaphangulatot teremtve a tábor  mindennapjaira. A tábor mottója A remény csillagai volt.

Másnap reggeli tornával kezdtük a napot, majd  az ízletes reggelit követően elindultunk a sípályára. Reggeltől háromig ott voltunk. Délelőtt szánkóztunk, volt, aki sízett vagy éppen bobozott, mindenki feltalálta magát a pályán. Mikor elfáradtunk, beültünk a melegedőbe, ahol egy forró csoki mellett beszélgettük, és élveztük az együttlétet. Délután egy kis pihenő után magunkhoz vettük a szánkókat és felmentünk a sípálya melletti dombtetőre. A társaság hamar felért a hegytetőre, ahol elkészítettük az immár hagyományossá vált csoportképet. Amiután a kép elkészült sorra szánkókra pattantunk, a völgyig meg sem álltunk. Percek alatt le is értünk, igaz néha levegő után kapkodva, de tele örömmel épen érkeztünk meg. Mindenki ki volt már fáradva, így hát buszra szálltunk és visszatértünk szálláshelyünkre, a Piposz tanyára, ahol időnk volt kipihenni a nap fáradalmait, és elkészülni a vacsorára. Elfogyasztva a finom fogásokat, Bonaventura testvér rövid misét tartott nekünk, majd megnéztük a Pi élete című filmet. Ezek után jó álmosan mindenki megcélozta az ágyát.

Kedden a szokásos reggeli program után ugyancsak a SkiGyimesnél töltöttük délelőttünket. A délelőtti sípályás, szánkózós programunk rövidebb ideig tartott, 13 órakor  vissza is tértünk a Piposz tanyára ebédelni, ugyanis a délutáni programunk itt zajlott. Az ebéd, valamint egy rövid pihenő után a kisebb diákok a Motorsirülő fele, a Tatros-forrásához túráztak és egy jót szánkóztak, míg a nagyobb diákok pályaorintációs tevékenységen vettünk részt, amelyet Keresztes Erika, a KALOT Egyesület munkatársa tartott, ahol mindenki új dolgokat tudhatott meg magáról. Ezúton is hálás szívvel köszönjük Keresztes Erika előadónak  a tartalmas és hasznos tevékenységet. Késő délután szentmisén vettünk részt, illetve  vacsoráztunk. A vacsora közben a kísérők egy igazán remek ötlettel rukkoltak elő, ami nem volt más, mint egy jó mulatság. Az idősebb diákok nagy újongással fogadták ezen ötletét a felnőtteknek, sőt az étel utáni ima befejeztével el is kezdtük átalakítani a táncparkettet. A mulatozás éjfélig tartott, egy igazán emelt hangulatú esténk volt.

A szerdai délelőttünket is a SkiGyimesen töltöttük, kiélvezve minden percét az ott töltött időnek. Szánkóztunk, síeltünk és boboztunk az utolsó percig. Rövid időt a pihenésre szántunk, nevettünk, uzsonnáztunk egy jót, majd elindultunk a Sáj szigetre. Pár perces buszozás után oda is értünk, rövid gyaloglást követően pedig beértünk a Sáj szigetre, amit a gyimesiek a kultúra szigetének is neveznek, mivelhogy itt előadásokat, táborokat, koncerteket, táncházat szerveznek. Antal Tibor tanár úr, a Sáj sziget vezetője szeretetteljes fogadtatása mellett elmesélte nekünk a sziget történetét, majd minket is beavattak a gyimesi népi kultúrába, hangszerek világába. Egy fiatal pár gyimesi énekeket és táncokat mutatott be nekünk, amikbe mi is bekapcsolódtunk, egy jót táncoltunk, majd finom fánkkal és meleg teával kényeztettek bennünket. Meglepetésünkre élő zenére táncoltunk, és a zenészek között volt Antal Zalán 7. osztályos diák is, aki az István, a király rockoperában is énekel. Visszaérve a táborhelyre, meleg ruhákba bújtunk, vacsoráztunk, és búcsút intve a táborban töltött napjainknak a keddi mulatságunk második felvonását is megszerveztük. Mindenki örömére egy jót buliztunk, és  miután lassan elhalkult a zene, elindultunk a szobáink felé, és álomra hajtottuk fejünket.

A csütörtöki napunk rendhagyó módon indult, ugyanis a reggelinél már útra készen, csomaggal a kezünkben kellett megjelennünk és a buszba pakolnunk. A tápláló reggeli elfogyasztása, valamint az útravaló kiosztása után a csíksomlyói kegytemplomba mentünk, ahol hálát adtunk a jó Istennek, hogy mindenki épen és nagyjából egészségesen mehet haza. Itt a kegyhely igazgatója, Asztrik ferences szerzetes fogadott bennünket és néhány szóban beszélt nekünk a kegyhely történetéről. Ezek után a templomban lehetett még maradni vagy a kegytárgyboltban vásárolni, vagy éppenséggel a templomkertben sétálni. A második megállónk Csíkszereda központjában volt, ahol a nagyobb diákok szabadon bóklászhattak a Petőfi utcában, míg a kisebbek a kísérőkkel a könyvesüzletben nézelődtek, és vásárolták meg kedvenc könyvüket. A táborból hátramaradt idő a hazaúttal telt el. Jól elfáradva, de annál jobban feltöltődve értünk haza a késő esti órákban.

Hálás szívvel köszönjük Bonaventura testvérnek, Kun-Gazda Kinga Viola magyartanárnőnek, Bravyak Ilona, Pap Krisztina kísérők munkáját, segítőkészségét, valamint mindazoknak, akik hozzájárultak a tábor megszervezéséhez, illetve ennek gördülékeny lebonyolításához. Köszönettel tartozunk az egész táborért, de legfőképpen azért, hogy a tábor ideje alatt nemcsak Istenhez, de embertársainkhoz is közelebb kerültünk, illetve sok szép élményben részesültünk, és megtapasztalhattuk, hogy milyen is az igazi tél.

Dulinszky Sarolta, Osváth Gábor hittanosok

www.romkat.ro