Szentmise Ferenc pápa lelki üdvéért irgalmasság vasárnapján

Húsvét második vasárnapján, az irgalmasság vasárnapján Pietro Parolin bíboros celebrálta az ünnepi szentmisét a Szent Péter téren a Ferenc pápa halálára hirdetett novendiale, kilencnapos gyász keretében. Parolin bíboros a szentmisét egyrészt a Vatikánváros alkalmazottai nevében ajánlotta fel Ferenc pápáért, másrészt pedig az eredetileg tervezett kamaszok jubileumára érkezett serdülők nevében imádkozott az elhunyt szentatya lelkiüdvéért.

Mintegy százezer serdülő fiú és lány érkezett az Örök Városba

Ferenc pápa halálhírére azonnal felfüggesztették Boldog Carlo Acutisnak a mai vasárnapra tervezett szentté avatását, hiszen ezt a szertartást csak maga a pápa végezheti. A kamaszoknak az e héten, április 24-től 26-ig tartó jubileumára azonban így is mintegy százezer serdülő fiú és lány érkezett az Örök Városba, akik természetesen szombaton részt vettek Ferenc pápa gyászmiséjén. A Parolin bíboros celebrálta szentmisén számos bíboros, püspök és sok száz pap vett részt, többségében a kamaszcsoportok vezetői. Pietro Parolin bíboros homíliájában az irgalmasság isteni ajándékáról elmélkedett, Ferenc pápa lelki örökségére utalva: „Az irgalom maga Isten neve, és ezért senki sem szabhat határt irgalmas szeretetének, amellyel fel akar minket emelni és új emberré akar tenni”.

A ránk törő szomorúság érzése hasonló a Jézus halálát gyászoló apostolokéhoz

A feltámadt Jézus megmutatkozik tanítványainak, akik az emeleti teremben vannak, ahová félelmükben bezárkóztak zárt ajtók mögé (Jn 20,19). Lelkük megzavarodott, szívükben szomorúság rejlik, mert a Mestert és Pásztort, akit mindent elhagyva követtek, keresztre feszítették. Rettenetes dolgokat éltek át, és árvának, magányosnak, elveszettnek, fenyegetettnek és kiszolgáltatottnak érzik magukat. A mai vasárnap evangéliumának nyitóképe jól mutatja mindnyájunk, az egyház és az egész világ lelkiállapotát is. A Pásztor, akit az Úr a népének adott, Ferenc pápa, befejezte földi életét és elhagyott minket. A távozása miatti gyászt, a ránk törő szomorúság érzését, a szívünkben érzett zavarodottságságot és tanácstalanságot mindnyájan átéljük, mint a Jézus halálát gyászoló apostolok – kezdte beszédét Parolin bíboros.

Az Úr éppen a sötétség pillanataiban jön el hozzánk

Az evangélium azonban azt üzeni nekünk, hogy az Úr éppen a sötétség pillanataiban jön el hozzánk a feltámadás fényével, hogy megvilágosítsa szívünket. Ferenc pápa megválasztása óta erre emlékeztetett minket és gyakran ismételgette ezt nekünk, pápasága középpontjába állítva az evangélium örömét, amely – ahogyan az Evangelii gaudium apostoli buzdításában írta – „betölti azoknak a szívét és egész életét, akik találkoznak Jézussal, akik engedik, hogy üdvözítse őket, azok megszabadulnak a bűntől, a szomorúságtól, a belső ürességtől, az elszigeteltségtől. Jézus Krisztussal mindig megszületik és újjászületik az öröm” (1. sz.).

Érezzétek az egyház ölelését és Ferenc pápa szeretetét!

A húsvéti öröm, amely a megpróbáltatások és a szomorúság órájában is megtart bennünket, ma szinte tapintható ezen a téren; mindenekelőtt az arcotokon tükröződik, kedves gyerekek és fiatalok, akik a világ minden tájáról eljöttetek, hogy megünnepeljétek a jubileumot. Számos helyről jöttetek: Olaszország összes egyházmegyéjéből, Európából, az Egyesült Államoktól Latin-Amerikáig, Afrikától Ázsiáig, az Arab Emirátusokból … az egész világ valóban jelen van itt veletek! Különleges üdvözlettel fordulok hozzátok, azzal a kívánsággal, hogy érezzétek az egyház ölelését és Ferenc pápa szeretetét, aki szívesen találkozott volna veletek, szívesen nézne a szemetekbe, szívesen járna köztetek, hogy üdvözöljön benneteket… Jézus Krisztussal semmi sem lesz túl nagy vagy túl nagy kihívás! Vele soha nem leszel egyedül!

A sok kihívással szemben, amelyekkel szembe kell néznetek – gondolok itt például a technológiára és a mesterséges intelligenciára, amely sajátos módon jellemzi korunkat –, soha ne felejtsétek el, hogy életeteket igazi reménységgel tápláljátok, amelynek arca Jézus Krisztus. Vele semmi sem lesz túl nagy vagy túl nagy kihívás! Vele soha nem leszel egyedül, magadra hagyva, még a legrosszabb időkben sem! Ő azért jön, hogy ott találkozzon veled, ahol vagy, hogy bátorságot adjon az élethez, hogy megossza veled tapasztalataidat, gondolataidat, ajándékaidat, álmaidat, hogy meglásd a közel vagy távol élők arcán a szeretni való testvért, akinek oly sokat kell adnod és oly sokat kell kapnod, hogy segítsen nagylelkűvé, hűségessé és felelősségteljessé válni a rád váró életben, hogy megértesse veled, mi a legértékesebb az életben: vagyis a mindent magába foglaló és mindent remélő szeretet (vö. 1 Kor 13,7).

Az irgalmasság értékes kincs, amihez Ferenc pápa oly nagyon ragaszkodott

Ma, húsvét második vasárnapján, fehérvasárnapon az irgalmasság ünnepét üljük. Éppen az Atya irgalma, amely nagyobb a mi korlátainknál és számításainknál, jellemzi Ferenc pápa tanítását és intenzív apostoli tevékenységét, valamint azt a buzgalmat, hogy ezt hirdesse és megossza mindenkivel – az örömhír hirdetése, az evangelizáció –, amely péteri szolgálatának programja volt. Arra emlékeztetett bennünket, hogy az „irgalom” maga Isten neve, és ezért senki sem szabhat határt irgalmas szeretetének, amellyel fel akar minket emelni és új emberré akar tenni.Fontos, hogy értékes kincsként fogadjuk ezt a jelzést, amelyhez Ferenc pápa oly nagyon ragaszkodott. És – engedjék meg, hogy azt mondjam – az iránta érzett szeretetünk, amely ezekben az órákban megnyilvánul, nem maradhat pusztán pillanatnyi érzelem; be kell fogadnunk az örökségét, és megélt életté kell tennünk, megnyitva magunkat Isten irgalmassága előtt, és egymás iránt is irgalmassá válva.

Csak az irgalom gyógyít és teremt új világot, kioltva a bizalmatlanság, a gyűlölet és az erőszak tüzét: ez Ferenc pápa nagy tanítása. Az irgalom visszavezet minket a hit szívéhez. Arra emlékeztet minket, hogy nem szabad emberi vagy világi kategóriák szerint értelmeznünk az Istennel való kapcsolatunkat és egyházi létünket, mert az evangélium jó híre mindenekelőtt annak felfedezése, hogy egy olyan Isten szeret bennünket, aki érdemeinktől függetlenül mindannyiunk iránt könyörületes és gyengéd érzelmeket táplál; arra is emlékeztet bennünket, hogy életünk összefonódik az irgalommal: csak akkor állhatunk fel újra az elesések után és csak akkor tekinthetünk a jövőbe, ha van valaki, aki határok nélkül szeret minket és megbocsát nekünk. És ezért arra az elkötelezettségre vagyunk hivatottak, hogy kapcsolatainkat többé ne a számítás szempontjai szerint vagy az önzés által elvakítva éljük, hanem nyíljunk meg a párbeszédre másokkal, fogadjuk el azokat, akikkel útközben találkozunk, és bocsássuk meg gyengeségeiket és hibáikat. Csak az irgalom gyógyít és teremt új világot, kioltva a bizalmatlanság, a gyűlölet és az erőszak tüzét: ez Ferenc pápa nagy tanítása. Jézus ezt az irgalmas istenarcot mutatja meg nekünk igehirdetésében és tetteiben; és amint hallottuk, a feltámadás után az emeleti teremben megmutatkozva felajánlja a béke ajándékát, és azt mondja: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” (Jn 20,23). A feltámadt Úr tehát tanítványait, egyházát arra rendeli, hogy az irgalmasság eszközei legyenek az emberiség számára, azok számára, akik hajlandók elfogadni Isten szeretetét és megbocsátását. Ferenc pápa ragyogó tanúja volt egy olyan egyháznak, amely gyengédséggel hajol le a megsebzettek felé, és az irgalom balzsamával gyógyít; és emlékeztetett minket arra, hogy nem lehet béke a másik elismerése nélkül, a gyengébbekre való odafigyelés nélkül, és mindenekelőtt nem lehet béke, ha nem tanulunk meg megbocsátani egymásnak, nem használjuk egymás között ugyanazt az irgalmat, amelyet Isten gyakorol életünk iránt.

Rábízzuk magunkat a Boldogságos Szűz Máriára, akihez olyan odaadóan ragaszkodott Ferenc pápa

Testvéreim, ma, éppen az irgalmasság vasárnapján emlékezünk szeretett Ferenc pápánkra. Ez az emlékezés különösen élénk a Vatikánváros alkalmazottai és hívei körében, akik közül sokan itt vannak, és akiknek szeretnék köszönetet mondani a szolgálatért, amelyet nap mint nap végeznek. Önöknek, mindnyájunknak, az egész világnak Ferenc pápa az ölelését nyújtja a mennyből. Rábízzuk magunkat a Boldogságos Szűz Máriára, akihez olyan odaadóan ragaszkodott, hogy a Santa Maria Maggiore bazilikát választotta nyugvóhelyéül. A Szűzanya oltalmazzon minket, járjon közben értünk, vigyázzon az egyházra, tartsa fenn az emberiség útját a békében és testvériségben. Ámen – zárta homíliáját Pietro Parolin bíboros, egykori államtitkár.

Forrás: Vatican News

www.romkat.ro