A szőlőhegy munkásairól szóló példabeszédben rejlő remény lehetőségeiről elmélkedett Leó pápa a szerdai általános kihallgatáson tartott katekézisében: „A szőlősgazda, vagyis Isten számára az az igazságos, hogy mindenki megkapja azt, ami az élethez szükséges. Ő személyesen hívta el a munkásokat, ismeri a méltóságukat, és annak alapján akarja őket megfizetni. És mindenkinek ugyanazt adja.”

A Szentatya ismét Jézus egyik olyan példázatához fordult, mely táplálja a reménységünket. Néha ugyanis az a benyomásunk, hogy nem találjuk életünk értelmét: haszontalannak, alkalmatlannak érezzük magunkat, olyanok vagyunk, mint a piacon várakozó munkások, akik arra várnak, hogy valaki felvegye őket munkára. Ám az idő telik, az élet tovaszáll, és nem érezzük, hogy elismernek vagy megbecsülnek bennünket. Talán nem érkeztünk időben, mások korábban jöttek előttünk, vagy a gondjaink máshol tartottak minket – kezdte katekézisét Leó pápa.

A piactér hasonlata nagyon is találó napjainkra, mert a piac az üzlet helye, ahol az emberek adják-veszik sajnos még a szeretetüket és a méltóságukat is, megpróbálva hasznot húzni belőle. És vannak, akik megbecsülés és elismerés híján még azt is kockáztatják, hogy eladják magukat az első ajánlatra. Az Úr azonban arra emlékeztet minket, hogy az életünk értékes és ő segíteni akar nekünk, hogy felfedezzük azt. A példabeszéd munkásai arra várnak, hogy valaki felvegye őket egy napi munkára. A Máté evangélium 20. fejezetének a történetében van egy olyan szereplő, akinek a viselkedése szokatlan, mert meghökkent és kérdőre von minket. Ő a szőlőskert tulajdonosa, aki személyesen megy ki, hogy a munkásokat keressen magának. Nyilvánvaló, hogy személyes kapcsolatot akar velük kialakítani – hangsúlyozta a pápa. A példázat reményt ad nekünk, hisz ez a tulajdonos többször is kimegy, hogy megkeresse azokat, akik arra várnak, hogy értelmet adjanak az életének. A gazda rögtön hajnalban kimegy már, majd aztán háromóránként visszatér, hogy munkásokat keressen, akiket a szőlőjébe küldhet. Miután délután háromkor is kiment, immár nem lenne értelme még egyszer kimenni, mert hat órakor amúgy is vége a munkának.

Ám ez a fáradhatatlan mester, aki mindenáron becsülni akarja mindenki életét, még öt órakor is kimegy. A piactéren maradt munkások ekkorra valószínűleg már minden reményüket elvesztették. Hiábavalóan telt el a nap. De valaki mégis hitt bennük. Ám mi értelme van annak, hogy a munkásokat csak a munkanap utolsó órájára veszik fel? Mi értelme van annak, hogy csak egy órára mennek dolgozni? Mégis, még ha úgy tűnik is, hogy keveset tehetünk az életben, az megéri a fáradságot. Mindig van lehetőség arra, hogy értelmet találjunk, mert Isten szereti az életünket. A gazda eredetisége a nap végén, a fizetéskor mutatkozik meg. A hajnalban felfogadott munkásoknak megadja az egész napi munkabért, a későbbieknek pedig azt adja, ami szerinte igazságos. A példabeszéd itt provokál minket: mi az igazságos? A szőlősgazda, vagyis Isten számára az az igazságos, hogy mindenki megkapja azt, ami az élethez szükséges. Ő személyesen hívta el a munkásokat, ismeri a méltóságukat, és annak alapján akarja őket megfizetni. És mindenkinek ugyanazt adja.

A példázat szerint az első óra munkásai csalódottak, mert nem látták meg a mester gesztusának szépségét, amely nem igazságtalan, hanem egyszerűen csak nagylelkű volt, nem csak az érdemeket nézte, hanem a szükséget is. Isten mindenkinek adni akarja az ő Országát, vagyis a teljes, örök és boldog életet. És ezt teszi velünk Jézus is: nem rangsorol, azoknak, akik megnyitják előtte a szívüket, egész önmagát adja. A mai keresztény embert is megkísértheti a gondolat: „Miért kezdjek el azonnal dolgozni? Ha ugyanaz a bér, miért dolgozzak többet?”. Leó pápa Szent Ágostonnal válaszolja: „Miért késlekedsz hát követni azt, aki hív, miközben a bérben biztos vagy, de a napot illetően bizonytalan vagy? Vigyázz, hogy késlekedésed miatt ne fossz meg magadat attól, amit ígérete szerint meg fog adni neked”.

A pápa végül azt ajánlotta különösen a fiataloknak, hogy ne várjanak, hanem válaszoljanak lelkesedéssel az Úrnak, aki arra hív minket, hogy dolgozzunk az ő szőlőjében. Ne késlekedjenek, gyűrjék fel az ingujjakat, mert az Úr nagylelkű, és nem csalódnak benne! Azzal, hogy az Ő szőlőjében dolgoznak, választ találnak majd arra a mély kérdésre, amelyet magukban hordoznak az életük értelméről. Kedves testvéreim, ne csüggedjünk! Még az élet sötét pillanataiban is, amikor az idő anélkül telik el, hogy megadná nekünk a keresett válaszokat, kérjük az Urat, hogy jöjjön ki újra, és találkozzon velünk ott, ahol várunk rá. Ő nagylelkű és hamarosan eljön! – zárta katekézisét XIV. Leó pápa.

Forrás: Vatican News